Budapest, 1981. (19. évfolyam)

3. szám március - Julow Viktor: Groteszkek

JULOW VIKTOR GROTESZKEK MEGY AZ UTOLSÓ DELEJ AZAZ RÉMESEK EZEK A MAI FIATALOK* — Bár amilyen gugyi ez, uram! A legkóserebb törköly, megvan hatvan maligánt. Hogy viskit? Á, kérem, az nekem sifli. Piálják csak az olyan mangárok, mint azok a szőrmókusok ott ni. Ezek, kérem, razzia^.'A frászba, szerintem az áram ráz. Azzal balhéznak, hogy öten-hatan szállnak rá egy spinére a grundon I Hogy vagányok? Ezek?! Nagy kunszt, mondhatom, a kedves fater lóvéjából ugrálni! Mi, kérem, becsülettel melóztunk a szakmában, ezzel a két jattal kerestük meg a mindennapi betevő kaját. Van magának dunsztja, mit güriztünk a haverommal, a Koszossal, amíg sikerült egy mackót dönteni? — Mi, kérem, példás családapák voltunk! öt klapecot neveltem én fel, uram. És már a második után, nem süket duma ez, kérem, oltár elé vezettem a Mancit. Annak a lilagarbós póknak ott mégis volt pofája azt ugatni rám, hogy én ürge vagyok! De megadtam neki, az már fix, nem vagyok azért még majrés! Állat az legfeljebb te vagy, te pepita— ...nem a megátalkodott gonosztevők kategóriájába sorolható! Nem, Tisztelt Bíróság, nem! Távol legyen tőlem, hogy bűneinek ólomsúlyát egy röpke pillanatra is enyhíteni óhajtanám. Magam volnék az utolsó, aki a Törvény kérlelhetetlenül lesújtó kezét ily esetben lefogni igyekezném. Nem, t. Bíróság, nem és nem! De sőt fennen hirdetem, miszerint különös hangsúllyal az efféle gálád üzelmeket kell viribus unitis a 268/1970. sz. minisztertanácsi törvényerejű rendelet s kiemelten annak 14. §-a, valamint fenti tárgyban kiadott lg. ü. Min. végrehajtási utasítás szellemében, Justitia lángpallosát rezzenetlenül markunkba ragadván, el* Mutatvány a szerzőnek befejezés előtt álló „Ó- és közép-jassz nyelvemléktár" c. művéből szájú! Egyből szétvertem volna a c".íí' ^latját is, csakhát, sajnos, most mái .A a kajakosabbak. Halló, főnök úr, buktassa meg még egyszer ezeket a biliket! — És micsoda almás dumájuk van, tejóisten! Szövegelnek, hát hallott maga már ilyet? A tyúk, az nekiek bula. Francokat, ilyen szó nem is létez! Meg hogy gáz! Fulladjanak bele. Hát nem sokkal pipecebbül hangzik úgy, hogy tré a helyzet? És azt legalább nem lehet félreérteni. Aztán meg hogy hári! Randa sváb halandzsa! Mi lesz így édes anyanyelvünkből, ahogy a Lőrincze povedálja a hantásdobozban ? Hát bizony, kérem, lőttek a virtigli link hadovának. Simon az egész, nem ér ez már uram, egy kalap. .. — Mi ? Bedobja a stexet ? Hagyja, majd én. Hát akkor kösz. De legközelebb a Pemecs fizet! Ha nem leszek sóher! — Megy az utolsó delej ? Na, jatt a jattba! Uram tutira veheti, ez a sok mai csávó nekem ilyen fiatal! rettentő célzattal a legerélyesebben dezavuálnunk! Mert hiszen hivatkozott törvénysértések évről évre emelkedő statisztikai mutatói gyanánt már-már morális közrendünk büszke fellegvárának mindmáig gránitszilárd alapjaiban való megrendülésének veszedelme látszik felrémleni! — Távol álljon tőlem, hogy érdemeimet excellálni óhajtanám, tisztelt Bíróság, amikor is bátorkodom arra utalni, miszerint éppenséggel jómagam, jóllehet szerény úttörőként, de dr. Fricskay Hugó kedves barátommal, a bűnüldözési tudományok kandidátusával karöltve, az elsők között vertem félre e tárgyban a tekintélyes Krimi-Magazin II. évfolyamának 78—79. oldalán a győzedelmi... elnézést... vészfanfárokat. — Többrendbeli közszemérem elleni bűntett, nemkülönben kábítószer-üzérkedés (e tekintetben maradéktalanul osztom a t. ügyész úr vitriolos invektiváit) vitathatatlanul kárhoztatható kilengések. — Ámde szabad legyen per futuro feltennem a tiszteletteljes kérdést: egyedül védencem ítélhető-é el mindeme cselekményekért? Nem, tisztelt Bíróság, nem és újra nem! Az össztársadalom felelősségét kell itt, nagy súllyal, elharsognunk! A t. Elnök úrnak kivált kiskorúak jogesetei kapcsán oly határtalan humanizmusára kívánok apellálni, amidőn is rendíthetetlenül bizakodom abban, miszerint hatékonyan fogja serpenyőbe dobni a kivételesen nyomós enyhítő körülmények hekatombáját! Mert ez az az oszlop, t. Bíróság, amelyen ma és mindenkor bízvást menetelhetünk! — Pro primissimó: védencem (valamennyi testvérével együtt) hosszabb idő óta alkalmasint teljesen árva. Nem szándékom azokkal a koromsötét felhangokkal ecsetelni az árvák keserű kenyerét, sorsuk érzelmi sivatagát, amit az ténylegesen megérdemelne. Elég legyen annyi, különös tekintettel az ebédszünetre, mely kisvártatva elközeleg, miszerint jajongva elkiáltom a nagy költővel: „3 árva sír magába' Elhagyott setét szobába!" — Pro secunda: védencem kisdedként a képzelhető legspártaibban lett nevelve, családilag s iskolailag egyaránt. Derék, keményen dolgozó, de ódon felfogású szülei éppúgy, mint becsülésünkre netán méltó, de túlontúl szigorózus tanárai kíméletlen hajthatatlansággal ojtották belé e nevendékfácskába az asceticus magatartás és a legaggályosabb szemérem magvait. — Pro tercina: kilépve az életbe e naiv, szűzies lélek teljesen vértezetlenül találta magát szemközt a (tisztelet a nagyszámú kivételnek, elsősorban is a t. Bíróság tagjainak) modern világunk fölébe tornyosuló lápvilágával! Felmérhetetlenül gátolta helyzetét, hogy a rossz példákat nap mint nap ennen családjában kellett észlelnie, amely annak csáberejét erőteljesen multiplifikálta! — Kárhoztatható-é tehát ő azért, hogy ily sajnálatos körülmények közepette, ugyan süllyedő patkányként hagyta el (azonban miként a vészekkel dacoló jó kapitány: utolsóul) az avítt morális elveknek az előítéletek éji fuvalmaitól duzzadó vitorlájú kódexét? Nem, t. Bíróság, százszor nem! — Pro quadragesimo anno: ugyancsak súlyos enyhítő körülményként szíveskedjék figyelembe venni védencem nagykorúságát (melynek átkos következményeit lásd később), továbbá kedvezőtlen eü. állapotát, melynek során a becsatolt orvosi látleletek folyamányaként immár nem kevesebb mint 2 (kettő) kardinális infarktuson esett keresztül. — Pro cinquecento: képzeljék magukat szívszaggató helyzetébe! Idézzük meghatottan lelki szemeink elébe a szeplőtlen életű atyát, belső vívódásait, ki is az áldott emlékezetű, bár kétséget kizáróan csupán fontolva haladó dr. Tóth Tihamér kardinálisnak „A tiszta férfiúság" c. classicus remekművét tekintette a legutóbbi időkig legfőbb szellemi táplálékának. Vetítsük phantásiánk szélesvásznú képernyőjére ama szerencsétlen atyának belháborúságát, kinek hű hitvese oldalán hónapokon át kell hallgatni teenager csemetéi ún. „házibuli"-jainak észbontó kakafóniáit, melyek netán a tényleges történéseknél (happening) is többet sejtetnek! — Pro sextante: leverve kell tapasztalnia, miszerint következetes intései és tiltakozása s az általa mindenkor mutatott követendő példa dacára a) elsőszülött fia, foglalkozás nélküli, egy Tucónak mondott kiskorú, VII. ker. Pihe utca 32. sz. alatti lakossal ; b) Lajos nevű gimn. tanuló gyermeke Malignus Ernőné 32 éves, harmadízben elvált unokanagynénikéjével; c) Lujza nevű hajadon leánya pedig bizonyos Jánossal, valamint a várossal folytat kifogás alá eső viszonyt. — Pro... sept. . . hetedszer (e pontban nagyban számítva a t. Bíróság tagjainak mély pszükhológiai érzékére!): mi volna természetszerűbb s logikusabb ezek után, minthogy a kritikus életkorba jutván (1. a bemellékelt ideg- és elmekórtani bizonylatokat) nevezett Thorsluszpánikba esik, régi, görcsös elfojtásai fejére szállnak, gátlásai (Hemmung) robbanásszerűen feloldódnak ? Siratni kezdi örömtelen ifjonti éveinek és férfikora delének előítéletek és álszemérem következtébeni elfecsérlését. Egyúttal a nyakasul progresszív neveléstan lelkes híveként fölöttébb helyeselhető módon úgy érzi: lépést kell tartania az új éra hajnalát felvirágoztatni hivatatott ifjúsággal, köztük elsősorban saját lemenőivel, akik, ha a serdületlen kor szertelenségeivel is, de végső elemzésben a megkövecsesedett s a haladást ragyogó jelenünk viszonyai között immáron, úgymond, inkább gátló avítt ethicai normafák felszámolását célozzák. — Védecem tehát, sine ira et Studium beveti magát a nagybetűs ÉLET-be. Tekinthető-é ez hibájának ? Nem, t. Bíróság, ezerszer nem! S ezzel, imé, egy kivételével, quod erat destruendum, az összes vádpontok elestek! — Ami most már az itt kifogás tárgyává tett kábítószerüzérkedés kamaszos csínyét illeti (nevetséges 43 és fél kilopond heroinról van szó mindössze, t. Hallgatóság!) e téren végképp nem árulhatok egy platformon gyékényt a nevetve t. Ügyész Úrral, sőt engedtessék meg nekem egy homéri kacajjal keresztülsiklanom ezen ügydarab fölött! No de t. Bíróság és t. Hallgatóság, gondolják meg: az afféle kisebb huncutságok, minthogy védencem, a kis hamis, fényes nappal nyilvános orcsiát rendezett a Szent István parkban (amellett itt e formájában ugyan némiképp torz, de tartalmában, habár taktikailag nem túlontúl szerencsés, ám feltétlenül jószándékú, karakán antiklerikális kiállás elemei is felismerhetők, az efféle bohóságok igazán nem tartoznak az olcsó kedvtelések közé, hidegtálak, ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK VAGY KI JÁR ELÖL ROSSZ PÉLDÁVAL? 22