Budapest, 1981. (19. évfolyam)

3. szám március - Kertész Péter: Öntödei monológ

Öntödei monológ lem, de az asszony még ennél is többet akart: percre hazajárást, fillérig leadni a pénzt, se sör, se semmi. Ebből konfliktusok támadnak mindenhol. — Foglalkozom egy csomó mindennel, képezem magamat. De nem úgy, hogy intézményesen járok valamilyen iskolába, azt én nagyon nem szeretem. Csak azért, hogy az embernek papírja legyen. Meg aztán, rettenetesen utálok valahová pontosan elmenni. Jó hangom van, már régen beléphettem volna a dalárdába, mint az öntödéből jó néhányan, de próba van, szereplés, ezeket nem tudom időzíteni. Régebben könyveket olvastam, ma már ehhez kevés türelmem van. Viszont az újságok, folyóiratok annál jobban érdekelnek. Rendszeresen megvásárolom a Magyarországot, Élet és Irodalmat, Élet és Tudományt, Új Tükört, Heti Világgazdaságot és a Valóságot. Ha kiolvasom ezeket, nagyjából eligazodhatok a világ dolgaiban. A többiek vásárolnak könyvet szépen, mert ezt is figyelembe veszik a brigádelszámolásnál. Pedig inkább azt kellene megnézni, mit vásárolnak. Most is igazoltak a brigádnak 1800 meg 600 forint értékű könyvvásárlást A magkészítők mind nők különböző kiadóktól, felét biztos a nők, a magkészítők vették. Nem számit a pénz, biztos van egy szép üres polcuk, azt telerakják. Na most ez nem bűn, az a könyv tud várni, s egyszer valaki csak leveszi a polcról. Mert egyelőre csak dísz a könyv vagy ajándék. — Nincs se betétkönyvem, se autóm, se telkem. S úgy néz ki, most már nem is fogok meggazdagodni. Ha bírom egészséggel, hét év múlva, 53 évesen, korkedvezménnyel nyugdíjba megyek. Hogy mi lesz azután, azt én meg nem mondom, egyelőre nincs sok tervem, különleges hobbim sincs. A Gyula barátom például nagy horgász, mindig mondja, hogy mi lesz velem, ha reggel nem kell bejönni. Ő bezzeg szombat-vasánap megy a vízhez. Egyszer-kétszer elmentem vele, hátha kedvet kapok. De én azt nem tudtam elviselni, hogy nem fogott halat, és mégis boldog volt. Tudom, hogy a nyugdíjjal a legértékesebbet veszíthetem el, a munkát és a közösséget. De van még idő, hátha kerül még nekem is valami egyéb irányú kedvenc időtöltésem. De inkább az érdekelne, hogy mi lesz a szakmával. Én majd csak elleszek valahogy. 7 Kívül az ebédlön