Budapest, 1980. (18. évfolyam)

2. szám február - Dr. Buza Péter: A Tömő utcai rejtekhely

DR. BUZA PÉTER Elfelejtett épületek A TÖMŐ UTCAI REJTEKHELY Hogy pontosan hol rejtőzött Táncsics Mihály 1849 és 1857 között az őt elszántan hajszoló rendőrkopók elől — nem tudjuk. Talán nem késő földeríteni a föld alatti „dolgozószobát", hiszen a magas házak szomszédságában még áll a Tömő utcai Táncsics-ház Csigó László felvételei „Az öreg Táncsics Mihályt sok csapás érte az utóbbi években. Házát elárverezték, neki semmije sem maradt, s a fővárosból Czeglédre megy lakni, ahol 24frtért kapott évi szállást. Az agg férfiú egészen meg van törve, szembaja is folyton tart. Oly viszontagságos élet után nincs megnyugvása." (Vasárnapi Újság 1876. XV. sz. április 9.) 1876-ot írunk. Pontosan negyven év telt el azóta, hogy a nevét akkor még Stancsicsként jegyző ácsteszéri takácsmester pesti polgárságért folyamodott a városi tanácshoz. A kérvényét elutasították. Indok: a magisztrátus előtt ismeretlen . . . Néhány év múlva kinevetnék Pesten azt, aki leírná a már 1836-ban is igaztalan félmondatot: „ . . . welcher diesem Magistrat unbekannt ist . . ." Történetünk 1836-ban kezdődik. A helyszín a szántóföldektől, majorságoktól tarka, külső Józsefváros. „ . . .az Orczykert mögött kis házat, egy holdnyi telekkel együtt vettem 2100 vfrton, de csak foglalóul adtam rá 100 vfrtot, azon jó remény fejében, hogy majd egy év múlva részint nevelői fizetésemből, részint majd Kolozsváron kiadandott munkáimból a ház árát vagy nagyobb részét kifizethetem ..." (Táncsics: Életpályám) Az eladó egy bizonyos Steinbauer, foglalkozására nézve kádármester. A vidék pedig, ahol a kis ház és kert található, a város legszéle. Mezőgazdasági tevékenységet folytatnak mindenütt a környéken. A kanász, a csordás reggelenként kihajtja az állatokat a legelőre. A bő vizet adó, a próféták egyikéről, Illésről elnevezett kútnál (a mai Illés utca környékén) minden június 20-án — Illés napján — összegyűlnek Pest görögkeleti vallású lakosai ünnepelni. A szomszédos Orczykert a városiak kedvelt kirándulóhelye. Táncsics foglalót ad a házra, de állandó pénzzavarai miatt igen nehezen fizeti a részleteket. 1838-ban a megözvegyült kádárné a tartozás elengedése fejében házastársul ajánlkozik:,,. . .azt is emlegeté, hogy milyen szép volt ő egykor, mint a tej és a vér ... de én hajdani szépségének semmi nyomát nem tudtam rajta felfödözni . . ." Mihály Seidl Terézt, Steinbauerék itt nevelkedett keresztlányát választja. Összeházasodván négy év telik el, nyakukon az árveréssel fenyegetőző, hiúságában is sértett kádárnéval, míg sikerül megszabadulniuk az adósságtól. Vajon hol lehetett a házacska, amelyben első pesti éveit töltötte Táncsics Mihály? Kiderül a városi telekátírási jegyzőkönyvből, amelynek 1844. évi kötetében, az 546. oldalon e sorok olvashatók: ,,1844. szeptember 26-án Stancsics Mihál úr és neje, született Szeidl Teréz asszony bevallják: hogy a Józsefvárosi örömvölgy utczában 485. sz. alatt lévő 1841. ápril. i-ső napján nevökre írott házat Radits Mátyás és neje, született Wolf Rozina féle, s a Józsefvárosi tön.ő utczában 263. sz. alatt fekvő és 1827. március 29-én nevezett hitvesekre Íratott házukkal, 1844. évi aug. 3-án költ csereszerződés szerint egy áron felcserélték légyen. Miért is a Józsefvárosi örömvölgy utczában 485. sz. alatt fekvő ház Radits M.átyás és neje, született Wolf Rozina, ugyanott a tömő utczában 203. sz. alatt fekvő ház pedig Stancsics Mihál ur és neje született Szeidl Teréz asszony nevökre iratik át." A régi Józsefváros 485-ös helyrajzi száma az Örömvölgy (ma Diószeghy Sámuel) utca és a Sárkány utca sarkán levő telket jelöli. A kádármester 1814-ben vásárolta az egy holdas földdarabot, amit a ráépített kis házacskával együtt eladott hősünknek 1836-ban. Ezen a helyen ma egyemeletes bérház áll. 1886-ban Manger János majoros kér engedélyt, az akkor már az ő tulajdonát képező telken „földszintes lakház és istálló" építésére, amit később, az 1896-ban kelt engedély birtokában, megtoldanak egy emelettel. Táncsics fő jövedelemforrása a kertészkedés. Minden évben felássa, beveti — hol ezzel, hol azzal kísérletezve — az Örömvölgy utcai telket. Részletre tehenet is vesz. A „mezei szorgalmatosság" azonban alig gyümölcsözik, s ha mégis, valami mindig közbejön. Például az 1838-as árvíz, amikor a gazdag krumplitermést — a következő évi megélhetés „aranyfedezetét" — szétosztja az idemenekült pestiek között. A tehén is hamar vásárra kerül. Kunoss Endre szerkesztő társaként kénytelen Táncsics a Természet című lap életének meghosszabbítása végett „feláldozni". Minden balul üt ki, mintha átok ülne a házon, a kerten. „A legeltető kondás a nyitott ablakon bizonyosan bekandikált, s látva a kamra tartalmát, kedve kerekedett azt magának tulajdonítani el. Az ablakon volt ugyan egy vasrostély, de a vályogbul csinált fal engedett, a rostélyt könnyen ki lehetett feszíteni. Egy szeles éjszakán, mikor a neszt nem lehetett hallani, a kamrábul mindent elvittek . . . En e föltörésről reggel a kapitánynál mindjárt jelentést tettem, és ö másnap közegei által kutatást rendelt el, de olyan ügyetlenül (vagy rossz akarattal), hogy mind azon gyanúsokat ellenünk föllázítá, s jelesen Pap András, volt gulyás . . . ablakunk előtt szörnyű lármát ütött, hogy a házat felgyújtja, mivel hogy nála kutatást intéztettem, holott ő becsületes ember, s nem tolvaj! ... Ez okul szolgált arra, hogy házunkat egy a városban beljebb fekvő házért elcseréltük, rr.ert nem akarhattunk tovább annyira távol; a város szélén, gyanús környezet közt élni." A házcsere 1844 nyarának derekán történt. (Táncsics: Életpályám) * Táncsics Mihály és családja a 263-as számú telken és házacskában rendezkedik be. Később, 1848-ban vették meg hozzá a szomszédos telket. (A telekkönyvek rendezése után Tömő utca 1. és 2. szám alatt tartották nyilván az ingatlanokat, ma 4. és 6.) Ez utóbbit már készpénzért, 1200 pengőforintért vásárolták, amelyet márciusi kiszabadítása után közadakozásból gyűjtött össze számára a város közönsége. A két telken kellett volna megvalósulnia a nagy álomnak, a művészneveidének, „mely magyar nemzetünknek dicsőségére válnék". Itt, ezen a helyen bujdosott 1849-től 1857-ig az őt elszántan hajszoló rendőrkopók elől. Itt építette fel második rabságából kiszabadulva, 73 évesen, emeletes bérházát, 31