Budapest, 1980. (18. évfolyam)

12. szám december - Szikora András: Az élő anyag szobrászai

Csepeli hófehér keringő falka A szerző felvételei AZ ÉLŐ ANYAG SZOBRÁSZAI Budapesti koszorús nyakú keringő falka Díjnyertes fehér King galamb az utódok kőzött vannak ma is szemet-szívet gyönyörködtető fajták, mint például a Páva, a Parókás, a Fodros, a Pajzsos galamb, a Kéknyílnak nevezett rendkívül gyorsan szálló Egri kék, a Nagykőrösi égigjáró galamb testvére a Pesti lompos galamb, a menyasszonynak becézett Körösi (alföldi) galamb. Ez olyan szép „fésűt" visel a tarkóján, akárcsak régen a menyasszonyok, amikor még gyöngykoszorút viseltek a lakodalom napján. A körösi változat úgy lépked elegánsan lelógatott szárnyaival mint valami hölgy az estélyi ruhában. A körösi változat „fésűt" visel a tarkóján, a Pesti lompos simafejű. Ugyancsak a szépséglista elején helyezkedik el a Budapesti tollaslábú gólyás keringő. Kitenyésztésének helye, sőt „őshazája" Óbuda. A legősibb magyar galambfajtának leszármazott változata. A galamb fehér tollazatú, gyönyörű gólyás rajzzal (színrajz), amely abban nyilvánul meg, hogy az evezőtollak és a kormánytollak végei feketén szegélyezettek. A ma ismert posta-, illetve versenyposta-galambot nem szabad összetéveszteni az ősi hírvivő, küldöncgalambbal, amelyek az akkori 'körülményeket figyelembe véve, sokkal nagyobb teljesítményre voltak képesek. A hírvivő galamb eddig megfejthetetlen hazavágyásának, otthonához való ragaszkodásának felismerése felmérhetetlen előnyöket és szolgálatot nyújtott a hadviselő állam számára. Pannónia területén a legősibb — hadászati, hírvivő-szolgálati célokat szolgáló — galambtenyésztést a római légiók, a katonai kolóniák lakói honosították meg. Ahol pedig nagyobb város, település alakult ki, ott az ún. toronygalambok mellett elszaporodtak az egyéb, már a közélelmezés szempontjából hasznot hajtó fajták is. A hirvivő galambok sokkal gyorsabbak és megbízhatóbbak voltak, mint a gyalogos vagy a lovas futárszolgálat. A hírvivő galambot nem lehetett megvesztegetni, nemigen lehetett elfogni. Az ókorban, majd a középkori várháborúk idején már sólymokat képeztek ki a hírvivő galambok elfogására. Ez nagy kárt tett az akkori állományban és talán ennek a következménye, hogy az említett, ősi hírvivő galambfajta ma már ismeretlen. A római légiók hírszolgálati (hiradós) egységei, az akkori időkben igen széles körben alkalmazták a jelentő szolgálatra alkalmas fajtákat. Ez volt az első jelentősebb „galambhullám", amely elérte a birodalom keleti és északkeleti provinciáit egészen a limesig, a Duna folyó vonaláig. Jóval később, a keresztes háborúk idején a jövőmenő seregek szintén hozzájárultak ahhoz, hogy újabb galambfajtákkal gazdagodjék a Kárpát-medence. és annak akkori központja Székesfehérvár, Esztergom. Majd a 15. században a nyugat felé törő oszmán sereg nyomában nyüzsgő kereskedők még nagyobb tömegű és sokfajta galambbal árasztották el főleg a Duna vonala mellett levő településeket, így Budát is. A török birodalom középpontjából csaknem minden égtáj irányában „szét-35