Budapest, 1980. (18. évfolyam)

12. szám december - Mester Árpád: A Belváros jövője

1076 Garay utca 5. A Budapest postája Vita a szállodákról Ez évi 8. számunk 44—45. lapján cikket közöltünk Ábrándok szállodaépítés ürügyén címmel. Bár a közlemény fizetett hirdetés volt, mint azt a (X) jel is mutatta, mégis hozzáfűztük: „Tekintettel a közérdekű témára, várjuk olvasóink hozzászólását." Több levelet kaptunk a cikkben fölvetett témákról. Ezekből közlünk válogatást. Cserey György (XIV., Gyarmat u. 47/49.), aki — mint közli — „első példányától kezdve a mai napig vásárlója a lapnak", ezt Írja: „Ke// Intercontinental, Hilton, Thermal is. De kellene egy-két-három tömegszálló, ahol a kispénzű valakik megszánhatnának normális áron. Nem kell az előcsarnokban pá/mák tömege, sem perzsaszőnyeg. De kell tisztaság, hideg-meleg víz, fűtés, szállodai kiszolgálás. Egy ilyet kellene építeni Budán, kettőt Pesten, 500—800—1000 ágyasat. Külföldön — Cseh Szlovákiában, a Szovjetunióban — tudunk olcsó tömegszállásokat is építeni. Itthon, magunknak miért nem?' Válaszunk Cserey Györgynek. Luxushotel nemcsak az a három van, amit említ. Rajtuk kívül a közepes — új és régi — szállodák egész sora fogadja a vendégeket. Kétségtelen, hogy ez még mindig kevés a Budapestre érkezők vagy érkezni óhajtók fogadására. Ezért is működnek főiskolai kollégiumok nyáron hotelként. Ám, ha megépítenék a jvasolt 1000 ágyas szállókat, a hazai átlagjövedelmekhez képest azok is drágák volnának. S valószínűleg azokat is elsősorban külföldi vendégek laknák, meg olyanok, akiknek a luxushotel drága. A jó munkásszállók és a szakszervezeti üdülők színvonalán is csak magas árakkal lehetne nyereségesen működtetni az ilyen tömegszállodát. Márpedig dotált szállodákról nemigen lehet szó. Marad tehát a szállodai befogadóképesség kiegészítésére a vendégszobák, az úgynevezett IBUSZ-szobák hálózata ás a rokoni szállás. Orosz Károly (Kecskemét, Széchenyi sétány 4.) ezt írja: „Ha a Thonet-ház helyére tervezett szálloda nem valósul is meg a közeljövőben, ezt az épületet az új környezet diktálta szintre kell emelni. Ez nemcsak a külső tatarozásra vonatkozik, hanem a földszinten működő irodák minél előbbi kitelepítésére is. Üzleteket, kávéházakat kell itt létesíteni. Ezek forgalma némileg elfeledtetné a szállodasor hiányosságát. Szólni szeretnék — írja Orosz Károly — a kisebb, családias jellegű szállodák, penziók hiányáról. Egy nyugati nagyvárosban több száz, sőt, több ezer szálloda működik, köztük természetesen intim kis penziók is. Fel kellene karolni a kis szállodák építőit, szövetkezeti vagy akár magánkezdeményezőket. Nagy szükség volna rájuk, hiszen a régi szállodákat sorra be kell zárni, tatarozás végett. S félő, hogy hosszú időre. A drága új szállodák nem pótolhatják ezt a kieső kapacitást. A yachtkikötő gondolata nagyon tetszett. Ez teljesen új szín lehetne idegenforgalmunkban. Amikor minden üzletkötésért kiélezett harc folyik, csak az nyerhet, aki mer -kezdeményezni, esetleg kockáztatni is." Dr. Fonál Sándor (XII., Fürj u. 28.) négy pontban fejtette ki véleményét a szállodaépítési „ábrándok"-ról. „1. A budapesti szállodahálózat fejlesztését, az egyes szállók telepítési helyét szorosabban kellene egybekapcsolni a főváros általános és speciális irányú fejlesztésével, hiszen ezzel maga a szállodafejlesztési koncepció is megalapozottabbá válna. Gondolok itt az egyes városrészközpontok, városrészek építésének mielőbbi befejezésére, továbbá olyan budapesti természeti adottság komplex hasznosítására, mint például a bőséges gyógyvízadottság. Mindezek ellenére csak szép ábránd a Thonetház lebontását javasolni az egységes Duna-parti szállodasor kialakítása érdekében, de nem a mai valóságban gyökeredző, hiszen ezen a területen csak a legmagasabb osztályba sorolható, ezért igen drágán megvalósítható szálloda építhető, aminek kivitelezési költségét erőteljesen megnövelné a Thonet-házban levő irodák, lakások „kiváltásának" jóval 100 millió forint feletti igénye. A Thonet-ház helyére tervezett szálló megépítésével ezért addig várni kellene, amíg a budapesti lakáshiány észrevehetően lecsökken és a beruházási források is erőteljesebben csorognak, tehát legalább az 1990 utáni időszakig. Gyenge indoklásnak tűnik, hogy „a Thonet-ház helyére álmodott új szálloda nélkül" az újonnan alakuló szállodasor csak „torzó marad", és „húsz év korkülönbség lesz az új szállodasor első és utolsó épülete között", ha az „utolsó" 1990-re épül fel. A „torzó" is lehet szép, s a mintegy negyedszázadnyi építési korkülönbség szerencsés esetben előnnyé is válhat! 2. Az elavult szállodák egy részének lebontásával feltétlenül várni kellene addig, amíg a most épülők elkészülnek, és üzembe állnak. A most épülő újak közül ugyanis kettő a Déli pályaudvar közelében, egy pedig a Keleti pályaudvar közelében épül. s ezek jelentősen bővítik az átutazók, rövid ideig Budapesten tartózkodók szállodaigényének kielégítési lehetőségét. Amennyiben a tapasztalat azt mutatja, hogy az újonnan épült szállodákkal együtt a jelentkező igények bőségesen kielégíthetők, csak akkor lenne szabad a javasolt szállodákat lebontani. Az építés-bontás egymást feltételező folyamatát — ha azt a gazdasági-műszaki lehetőségek megengedi k — csak az építés javára szabad gyorsítani, a bontás javára semmiképpen nem! Ezért üzemeljen a PARK és a PALACE mindaddig, amig a mai Tattersall helyén felépülne az új, nagyméretű szálloda, s mellette, de vele együtt egy általános A budapesti várostervezésnek két különálló témája: hova építsenek új szállodákat és hogyan újítsák fel az elaggott, de fenntartandónak ítélt lakótömböket. Bécs folyóiratában, a Wien aktuellben jelent meg a közelmúltban egy cikk, amely mindkét tárgykört érinti, mégpedig egy olyan terv alkalmából, amelyhez hasonló sem merült fel nálunk. Ungargasse 13. szám alatt van Bécsben egy viharvert átjáróház: a Sünnhof. Sohasem volt előkelő épület: ezt az arányai is bizonyítják. Az U alakú kétemeletes épülettömb két szára sikátorszerű, keskeny, hosszú udvart fog közre. Csak az áruház, s a kettő között, azokat összekapcsolva, vagy azokban elhelyezve egy olyan nagyvárosi igényeket kielégítő játékközpont (játéktermek és pályák), amely egyaránt szolgálná külföldiek és budapestiek ilyen irányú igényeinek kielégítését. 3. Budapest gyógyvízadottságainak teljes és gazdaságos hasznosítása az e célra kifejlesztett szállodatípus nélkül nem képzelhető el. Ezért helyes gondolat a margitszigeti Thermal-szállóhoz kapcsolódó új szálló megépítése. Ez a szálloda épülhetne a javasolt budai oldalon, de talán a pesti Dunaparti oldalon is elhelyezhető. Gazdaságossági számítás és sok egyéb szempont döntsön a telepítés helyének, a szálloda méretének és formájának megválasztásában. A gyógyvízadottságok hasznosításának tervét, az ,,ÁBRÁNDOK"-ban jelzett szerény mértékűnél helyesebb lenne bővebbé tenni. Hiszen a sajátos természeti feltétel adott, csak — úgy tűnik — a szállodahálózat fejlesztésében érdekeltek félnek azt megragadni! Pedig a biztonságosan üzemeltethető nagyvárosi fürdő-szállodatípus Budapesten kifejleszthető, mivel annak használatát egész évre ki lehetne terjeszteni és — megfelelő üzemeltetés esetén — jövedelmezőbb is a „profil nél küli" szállodáknál. Ezért ezek építését az ,,ÁBRÁNDOK"-ban javasolthoz képest helyes lenne jobban előtérbe helyezni. Az említett margitszigeti Thermalhoz kapcsolódó szállón kívül 1990-ig mindenképpen fel kellene még építeni az Imre (Rácz)-fürdőt magába ötvöző korszerű, belső-külső megjelenésében egyaránt nagyon igényes „fürdőszállót". Ez a szálloda fekvésénél fogva gyalogos közlekedéssel is szervesen kapcsolódik a Várhoz, a Várnegyedhez és az Erzsébet-hídon keresztül a Belvároshoz. Felépítése esetén az Erzsébet-híd budai hídfőjének környezete elnyerheti végső arculatát és a Tabán is kiteljesedne. Amennyiben anyagi eszközeink lehetővé tennék a Pascál-fürdő építésével párhuzamosan szintén épülhetne egy nagyobb ..fürdoszálló". A Széchenyi-fürdő korszerűsítésével egyidejűleg pedig e fürdő körzetében szintén épülhetne egy kisebb „fürdőszálló", továbbá a Lukács-fürdő körül is létesülhetne egy hasonló feladatot ettátó szálló. (Folytatása a 48. oldalon) Ungargasse felőli front mutat igényesebb — klaszszicista — kiképzést. A lakások, üzlethelyiségek az épület fénykorában is szűkek, komforttalanok voltak. Újabban már nyomortanyákká változtak, vagy éppen lakatlanok. Az újjáépítési terv szerint 130 szobás szállodát alakítanak ki a Sünnhofból. A hosszú udvart üvegtető fedi majd. A földszinti üzlethelyiségekből bemutatótermeket és művészeti galériákat alakítanak. Két képünk az ud/ar mai látványát és tervezett új formáját mutatja be. Nyomortanyából A osztályú szálloda — Bécsben 31