Budapest, 1980. (18. évfolyam)

12. szám december - Mester Árpád: A Belváros jövője

nak jól láthatóvá. Az alapfokú nevelési és egészségügyi intéz­mények szintén nyugtázhatják a terület megnövekedését; alap­vető minőségi változást jelent majd a közintézményeknek, hogy — ha nem is a normatí­vákban előírt területet fogják kapni — a belvárosi gyermekek­nek a jövőben nem lesz vágy­álom a szabad levegő és a koráb­binál biztonságosabb mozgás. Pár szót a városszerkezet­ről. A kialakult és meglévő ut­cák, terek hálózata lényegében változatlan marad, kívánatos is, hogy így maradjon. Kisebb vál­tozások csupán a gyalogosutcák­ban, -zónákban várhatók. A Vá­ci utca északi szakaszának (jár­művek elől való) lezárásával el­indult és kedvező irányba halad a Belváros sétáló-bevásárló ut­cahálózatának fejlődése. A háló­zat elemeinek gazdagodása és továbbfejlődése várható az el­következő két évtizedben. A belvárosi passzázsok kiépítése megszünteti a járdák zsúfolt­ságát. A passzázsokat egészíti ki az árkádosítás azokon a helye­ken, ahol ez indokolt és lehet­séges. A szembetűnő változást a Váci utca déli szakaszának át­alakítása fogja jelenteni. Itt — elsősorban a lakók nyugalma érdekében — vissza fog szőrűim— az intenzív járműforgalom, és oly mértékűre csökken, hogy az megférhet a gyalogosokkal. A Belváros nagyobb szabású átépítése a jövőben nem vár­ható. Szükségtelen is, hiszen a meglévő épületállomány erköl­csi értéke fokozatosan emelke­dik (műemlék épületek). A fo­lyamatos fejlesztés viszont elke­rülhetetlen. Kívánatos lenne a következő sorrend: először fe­jeződjék be a belvárosi üzlet­központ rekonstrukciója; a Du­na-parti szállodák építésével pár­huzamosan — lehetőleg velük azonos színvonalon — alakul­jon ki a környezet, majd követ­kezzék a Vadász utcai térség, ké­sőbb a Váci utca—Molnár utca közötti tömbök s végül a Sem­melweis utca környékének re­konstrukciója. Ma még nehéz megbízhatóan fölbecsülni a meg­valósítás idejét. A hosszú távú fejlesztésből annyi fog megva­lósulni, amennyire a főváros fej­lesztési keretei lehetőséget ad­nak. A fejlesztési terv a közle­kedésre is kitér. Bár a hi­dak vonzáskörébe tartozó ut­cahálózaton belül a forgalom csökkenésével lehet számolni, a közutak kialakult rendje az A Petőfi Sándor utca ezredfordulóig lényegében ugyanaz marad. A Váci utca már említett déli szakaszának az át­alakításával a belvárosi egyirá­nyú utcapár vonalvezetése le­egyszerűsödik, áttekinthetőbbé válik. Azok az utcák, amelyek nem játszanak szerepet a for­galmi rendszerben, olyan utcá­vá fognak alakulni, ahol a célfor­galom mellett csak a helyi par­kolás számára lesz hely. Ez szin­tén növeli majd a lakóhely ér­tékét. A tömegközelekedésben elő­reláthatóan nem lesz nagyobb változás, hiszen az elmúlt húsz év — a metróval, a Kossuth La­jos utcai villamos megszünte­tésével — gyökeresen átalakítot­ta a Belváros közlekedési rend­jét. A metró hamarosan új kap­csolattal egészítődik ki: a cse­peli gyorsvasút (HÉV) Kálvin té­ri csatlakozásával. Az észak—déli metró megnyitásával a Belváros metrós kapcsolata az Élmunkás tér és a Deák tér között szin­tén fejlődni fog. Mivel a Kis­körúton a villamos megszűnik, új gyalogos aluljárók építésére is szükség lesz. Ezek tervezett helyei: Madách tér, Népköztár­saság úti csomópont, Arany Já­nos utca, Marx tér. Az Apáczai Csere János utca és a Belgrád rakpart egyirányúsításával ter­mészetesen a Dimitrov téri cso­mópont is megváltozik: a Nagy­vásárcsarnok és a Váci utca kö­zötti gyalogos aluljáró megépíté­se szintén elkerülhetetlen. Végezetül pár szót a mind­annyiunknak kedves, a városké­pet nagymértékben meghatá­rozó műemlékekről. Nem elég annyit mondani, hogy a rekonst­rukció során a műemlékeket fo­kozottan óvni kell. Kívánatos lenne az egész Belvárost — a terek és utcák hálózatának meg­tartásával — műemléki terület­té nyilvánítani. Budapest vá­rosmagja olyanná fog válni, ahol az ember (a honi és a külföldi) az intenzív járműforgalomtól nem zavarva intézheti napi ügye­it, pihenhet, szórakozhat; ahol az évszakok szépségét a par­kok és sétányok is mutatják, s öröm az üzletutcákban, pasz­százsokban és a fasoros járdákon tartózkodni; ahol a környezet minőségét emelő műemlékek, új házak, hívogató üzletek és az eszpresszók, vendéglők színes teraszai mind-mind a látogató, a vendég, a hazai kíváncsi marasz­tását szolgálják. Ennek a hosszan tartó folyamatnak nemcsak külső szemlélői, hanem részesei is le­szünk, bizton remélhetjük: lesz itt bámulnivaló az ezredfordu­lón is. 30

Next

/
Thumbnails
Contents