Budapest, 1980. (18. évfolyam)

12. szám december - Mester Árpád: A Belváros jövője

MESTER ÁRPÁD A BELVÁROS JÖVŐJE Sokan nem tudják, hogy a Váci utca és a Petőfi Sándor utca, jóllehet idegenforgalmi látványosságot kínáló csomópont, a Belvárosnak csak része. Fontos mag, de a tényleges határ jóval távolabbi városrészeket is ideköt; vagyis: a Belváros határa — hivatalosan is így tartják — megegyezik Budapest ötödik kerületének határával. Erre a területre a hatvanas években városrendezési terv készült, amely alapul szolgált a későbbi részletes tervekhez. Az időközben bekövetkezett rekonstrukció azonban nem minden esetben igazodott az eredeti tervekhez, így szükség volt ama korai terv revíziójára. Ennek köszönhető, hogy ma már biztosabban látható a Belváros jövője: 1980-ban a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat városrendezési irodájának tervezőcsoportja, Gerő Balázs építész irányításával felülvizsgálta a régi tervet. A széles körű vizsgálatok, miközben föltárták a jelen állapot fogyatékosságait, a fejlesztési program alapjául is szolgáltak. Hogy csak néhány példát említsek: az épületek és telkek, illetve a közterületek vizsgálatakor, a mai használat kritikai elemzése mellett a fejlesztési igényekre is lehetett következtetni. Az alapfunkciók (lakó-, közintézményi és közlekedési funkciók) ily mérvű vizsgálata azért volt elengedhetetlen, mert nem csupán az egyes területek működésében és szerkezetében meglévő rendellenességekre világított rá, hanem előrevetítette a jövőben megvalósítandókat is. A komplexitásra mi sem jellemzőbb: az épületek állagát értékelő vizsgálat a bontási javaslat kidolgozásánál figyelembe vette — mintegy a fizikai avulás párhuzamaként — az erkölcsi avulást; ez utóbbival jelezvén a használhatóság színvonalát és a környezet minőségét. A fejlesztési terv kidolgozásánál fontos szerepe volt azoknak az építési vagy a belső városszerkezet kisebb átalakíti:-át elindító akcióknak, melyek részben már befejeződtek, illetve folyamatban vannak. Hogy szemléletesebbé váljék példánk, emeljünk ki közülük egyet-kettőt! A Vörösmarty téren épült „üvegpalota" — többek közt a Nemzetközi Koncertigazgatóság, a Szerzői Jogvédő Iroda, a Magvető és a Corvina Könyvkiadó kapott benne helyet — s a Vigadó helyreállításával a tér és a környező utcák szerepe megnőtt: a Duna-parti „kapcsolatokat" is érzékeltetve, a Belváros gyalogos forgalmának fókusza lett ez a városrész. A Duna Intercontinental Szálloda hatalmas tömege pedig új léptéket képvisel; szerencse, hogy a keleti homlokzat merev zártságát a Duna-parti homlokzat folyóra néző ablakaival némiképp oldja. (Sajnos, a szálloda nagy teraszai elszakadnak a Duna-korzótól, ezért az épület földszintje és a parti sétány nem képeznek szemnek kellemes egységet.) Szólni kell még a Petőfi Sándor utcai főposta Szervita térre néző, új épületszárnyáról; annál is inkább, mert az építészetileg jól megoldott földszint a Petőfi Sándor utcát is gazdagítja. Különösen árkádjai érdekesek, hiszen ezeknek köszönhető, hogy új kapcsolat — séta, gyalogos közlekedés — teremtődött a Városház utca felé. Viszont az Országos Tervhivatal szürke márványba burkolt épülete rideg környezetet teremtett, és az évek során — főként a színe miatt — sok vitát kiváltó Roosevelt téri irodaház is csak a régóta tátongó építészeti „foghíjat" szüntette meg, de nem tudott a városrésznek olyan nagyvárosi (világvárosi?) hangulatot adni, mint két közeli szomszédja: a Gresham-palota és a Belügyminisztérium épülettömbje. Nem szabad feledni: az elmúlt húsz év alatt több intézmény székháza és lakóházak sora épült; ezek közül említésre méltó a Kossuth Lajos téri MTESZ-székház, a HUNGAROTEX irodaépülete a Kossuth Lajos utcában, a Zichy utcai Gyógyszer-A Felszabadulás téri aluljáró 28