Budapest, 1980. (18. évfolyam)

12. szám december - Dr. Buza Péter: Bandusia forrása

kút pedig a régi térképek tanúsága szerint egyértelműen az egykori Ludovika lovarda épületében, ott ahol ma az Alfa mozi szórakoztatja a játékfilmek barátait. A már idézett 1695-os udvari jelentés egyúttal az első írásos adat a jeles, tiszta vizű és bő hozamú forrásról. De éppen ez a jelentés árulja el azt is, hogy nem valami új keletű kútról van szó, hiszen mint írja, vizét „régen a városba csöveken vezették be". Ez különösen érdekes adalék. Minden bizonnyal az első vezetékes pesti vízellátó rendszert táplálta az Illés kútja, amelyet vagy a török időkben, vagy azt megelőzően építettek ki. (Érdemes itt megjegyezni, hogy 1790-ben az Illéskútból vezetendő városi vízvezeték tervére Moskatirovics referens útján Zmejanovics Konstantin és Athanczievics Demeter — nevük után ítélve szerbek — is kértek engedélyt, és ezt a próbálkozást mint az első pesti vízvezeték-építés tervét tartja számon a vízügyi szakirodalom.) A neve szerint kút, valójában forrás, az ivóvízben szegény Pestnek évszázadokon át leghíresebb vízadó helye volt, s ezenkívül a pesti rácok — szerbek — kultikus helye, ahová papjaikkal együtt vonultak ki Illés próféta nevenapján a legforróbb nyárban, augusztus 2-án, zászlós körmenetben. Nevét is ők adták, és az útikalauzok sohasem feledkeztek meg arról, hogy az Illyna Voda milyen kultikus eseményről nevezetes. A vízszenteléssel egybekötött népünnepély körmenete a Szerb utcai templomtól indult el. Ez volt az egyetlen szerb búcsújáróhely Pesten és környékén. Külön érdekessége a dolognak, hogy Illés próféta tiszteletét viszonylag kevés templom hirdeti, és más, a próféta nevéhez kapcsolt búcsújáróhelyről sem igen tud a görögkeleti vallásnak ez az ága. Egy viszonylag késői, de igen érzékletes leírás — Franz Schamsé 1821-ből, amikor persze még javában élt a kultusz — tudósít bennünket arról, hogyan is mulatott itt, a mai Kun Béla téri ligetes domboldalon a pesti szerbség: „Pest minden lakója közül Illés napkor idejönnek azok, akiket mi a nem egyesült görögök névvel illetünk, szürcsölik a föld legtisztább italát, s a buja füszönyegen elheveredve barátságos körükben élvezik a kora reggel friss levegőjét, dicsérik a mindenhatót szóval és énekkel. Teszik ezt boldogan mindaddig, amíg a nap heve haza nem űzi őket otthonaikba." Akkor, amikor ez a leírás megszületett, már Orczy-kertnek hívták a kertész tervezte, látványosságokkal gazdag területet, a poros város kedvelt kirándulóhelyeinek egyikét. A birtokot Orczy Lőrinc, Mária Terézia nyugalmazott tábornoka vette meg 1783-ban. Igaz, eredetileg — katonai és polgári pályán elért eredményeinek jutalmaként — három falut kért II. Józseftől, pénzért, bízva a kedvező feltételekben. De rosszul számított. Versében így panaszkodik: Három rongyos falut királyomtól kértem Drágán szabott árát meg nem fizethettem A három falu helyett Pesten kezd birtokokat vásárolni. A város falain kívül fekvő majorságok nyerik meg tetszését. Meg is veszi az Üllői út és a már akkor is Illés utcának nevezett utcácska menti három majort, a 46. számút, amely a Spocek család birtoka volt — mintegy 25 ezer négyszögöl — a 8 ezer négyszögöles 47. számút, amely Klugel Lipóté volt, akitől a piaristák, majd Bobics Imre vette meg — és a 66. számút, ez volt a legnagyobb, elérte a 32 ezer négyszögölt. Tizenöt évvel később, fia — a majorokat kertté varázsoló László — folytatja a birtokszerzést. 1798-ban a város beleegyezik, hogy a birtok előtti mintegy 8 ezer négyszögölnyi szabad térséget, valamint az Illés-kút területét is bérelhesse. 32 esztendei lejáratot szabva meg, azzal a kikötéssel, hogy az Illés-kút ezután is a közönség használatára szolgáljon, s a Az egykori kút helyét már csak sejteni lehet hozzá vezető utat a bérlő köteles rendben tartani, fákkal szegélyezni. A város igencsak ügyelt leghíresebb forrására, amelynek vizét uralkodók is itták, ha Pesten járva ilyen hétköznapi italra szomjaztak meg. 1780-ban például, amikor II. József Budára jött, hogy a hadgyakorlatot itt megtekintse, báró Alvinczy tábornok közölte a tanáccsal: „A korábban lezajlott táborozások alkalmával őfelsége a császár mindenkor az itt található Illés-kút vizét szokta volt fogyasztani." Nem sokkal később Orczy László felajánlotta, hogy az ideiglenes és nem túl esztétikus boltozat helyett — amelynek egyetlen dísze a próféta j Csigó László felvétele 20