Budapest, 1980. (18. évfolyam)

12. szám december - Dr. Fekete Gyula: Látható és „láthatatlan" jövedelmek

DR. FEKETE GYULA Társadalmi juttatások Látható és „láthatatlan" jövedelmek A városi levegő szabaddá tesz — tartja a régi mondás. A jobb kereseti, jövedelemszerzési, vásárlási lehetőségek, a társadalmi-gazdasági kiszolgáltatottságot csökkentő több munkaalkalom már a régi Budapestet is a jobb lehetőségek városává tette, ami vonzotta az embereket az ország más területeiről. A bevándorlás ma is tart. 1978-ban 20 ezer, 1979-ben 22 ezer új, állandó bejelentkezővel gyarapodott a főváros lakossága. (Természetesen elköltözés is volt, ennek a létszámnak körülbelül kétharmada.) Mi a magyarázata a főváros vonzerejének? Az állandó pezsgés, a kulturális centrumból fakadó lehtőségek? Vagy talán a munkaalkalmak nagyobb választéka és a könnyebb előmenetel? A gazdagabb fogyasztási lehetőségek vagy a könnyebb jövedelemszerzés? Próbáljunk néhány számszerű adattal válaszolni a kérdésre. Bérek, fizetések Budapesten magasabbak a jövedelmek. E bárki által levonható következtetés természetesen még nem jelenti azt, hogy könnyebb is megszerezni ezt a jövedelmet. Miért természetes az, hogy a fővárosban 12 százalékkal magasabb az egy főre jutó jövedelem, mint az országban általában? A jövedelemszint mintegy 7—8 százalékkal meghaladja magasabb jövedelmű megyék átlagát (Bács-Kiskun, Baranya, Csongrád) és mintegy 22—27 százalékkal a legalacsonyabbakét (Borsod-Abaúj-Zemplén. Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar). Régebben ezek a jövedelemkülönbségek jelentősebbek voltak: 1962-ben 31 százalékkal volt magasabb a budapesti átlagjövedelem az országosnál és 60—68 százalékkal a legszegényebb megyékénél. 1972-re e két arány 18, illetve 30—37 százalékra csökkent. Csökken tehát a jövedelmi szakadékot előidéző tényezők szerepe. Kérdés, hogy továbbra is gyengülnek-e ezek a tényezők, és meglétüket, jövedelemdifferenciáló hatásukat természetesnek kell-e tekintenünk? A fővárosi átlagkereset mintegy 15 százalékkal magasabb az országosnál. Ez egyrészt abból fakad, hogy a keresők összetétele különbözik az országostól. Például, a felsőszintű vezetők fele Budapesten lakik, miközben az összlakosságnak csak egyötöde él a fővárosban. Általában is magasabb a szellemi dolgozók aránya: Budapesten 31 százalék míg az országos átlag csak 17 százalék (Szabolcs-Szatmárban 8, Borsod-Abaúj-Zemplénben 11 százalék). A kulturális-szellemi élet is Budapestre koncentrálódik. Itt van a tömegkommunikációs intézmények, a felsőfokú tanintézetek, könyvtárak, sajtóorgánumok zöme, itt él a művészek, alkotók nagy része. A szellemi dolgozók átlagjövedelme a kvalifikáltabb összetételből fakadóan 9—10 százalékkal haladja meg az országos átlagot. (A Heves, Nógrád megyékben élő szellemi dolgozókét 25—27 százalékkal.) A munkásosztály összetétele is kedvezőbb Budapesten. A munkásságnak közel háromnegyede szakmunkás és csak nyolc százaléka segédmunkás. (Országosan a munkásoknak körülbelül 60 százaléka szakmunkás és 13 százaléka segédmunkás.) Egyes szakmákon belül magasabb a különleges képzettséget igénylő területeken dolgozók aránya, és több munkás vesz részt közvetlenül a termelés irányításában. A magasabb képzettségűek nagyobb aránya miatt a munkásság átlagkeresetei közel 10 százalékkal haladják meg a munkáskeresetek országos átlagát. (Ez utóbbi 1980-ban várhatóan 3800 forint lesz.) A keresetek Budapesten nem csak a magasabb képzettségűek, felelős beosztásban dolgozók nagyobb aránya miatt haladják meg az országos átlagot. Mintegy 4—6 százalékkal növeli a munkabéreket a több munkaalkalom keresetfelhajtó hatása. A kereseti többlet azonban nem jelentős, és aligha ellensúlyozza azt, hogy Budapesten az idénycikkek drágábbak, a lakásépítési költségek magasabbak. Több mint százezer budapesti családnak van telke, kisgazdasága a peremkerületekben, a főváros közelében, esetleg korábbi lakóterületén vagy üdülőkörzetben. Körülbelül 400—450 milliós pénzbeni és természetbeni jövedelemhez jutnak így a főváros lakói, ami egy háztartásra vetítve alig több 500 forintnál, de az érintett háztartásoknál ennek többszöröse. 65 ezer budapesti családnak van nyaralója, közülük 19 ezernek a főváros környékén, 17 ezernek a Balaton partján, 13 ezernek a Duna-kanyarban, ötezernek a Velencei-tó mellett. Közel 900 millió forintot tesz ki a mezőgazdasági termelőszövetkezetből származó jövedelem a fővárosban. Közismert Budapesten az Óbuda, a Sasad, a Csepel-szigeti Lenin, illetve a Rozmaring Termelőszövetkezet. Több ezer budapesti lakos a főváros környéki termelőszövetkezetekkel áll munkaviszonyban. A budapesti termelőszövetkezeti dolgozók háztartásában körülbelül 60 ezer ember él. A budapesti jövedelmeknek egynegyede a pénzbeni társadalmi juttatás — míg országosan csak egyötöde. A pénzbeni juttatásoknak ezt az arányát a magasabb keresethez mért táppénz és nagyobb nyugdíj okozza. A nyugdíjjövedelmeket növeli még a több szolgálati év és a nyugdíjasok viszonylag magas aránya a fővárosban. Ugyanakkor a csekély gyermekszám miatt a népességhez mérten viszonylag kicsi a családi pótlék, gyermekgondozási segély, anyasági, terhességi és gyermekágyi segély címén kifizetett összeg. Az önálló iparosok, kereskedők jövedelme a kétszázalékos részarányt sem éri el, bár Budapesten számuk kissé magasabb az országosnál, és a kedvezőbb lehetőségek miatt jövedelmük is több. A nem munkából származó jövedelmek részaránya országosan nem jelentős, Budapesten még ennél is csekélyebb; 0,7 százalék. Említésre méltó közülük az albérlőtartásból befolyt jövedelem — ez főleg nyugdíjasoknál számottevő — és a vidékről fölköltözöttek földjáradéka. A kamatbevétel körülbelül kétmilliárd forint. A 140 milliárdnyi betétállomány 32 százaléka ugyanis Budapesten van. Az ingázók betéteit nem számítva, a fővárosiak a betétállomány körülbelül 25—28 százalékával rendelkeznek, egy főre 40 százalékkal nagyobb összeg jut, mint az országos átlag. (Megemlítendő, hogy az utóbbi évek gyorsult ármozgása miatt a kamatjövedelem fiktív volt, ugyanis a betétek reálértéken nem kamatoztak, sőt 1979-ben és 1980-ban vásárlóértékük 11 százalékkal csökkent.) Kevesebb gyermek - magasabb jövedelem A magasabb jövedelem képződése szempontjából kedvező a háztartások összetétele: mind a gyermekek, mind a háziasszonyok aránya alacsonyabb az országos átlagnál. Száz háztartásra 12 munkaképes korú eltartott jut (országosan 21, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 36) és 43 százalék 15 éven aluli gyermek (országosan 59. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 77, Szabolcs-Szatmárban 78). A nők foglalkoztatottságának magasabb aránya mellett a budapesti háztartások egyik legjelentősebb jövedelmi előnye abban rejlik, hogy a szegényebb megyékhez mérten a háztartások 30—45 százalékkal kevesebb gyermeket nevelnek föl. (Ez az arány a csak aktív háztartásokra kivetítve is igaz.) Mivel a jelenlegi körülményeink között egy háromgyermekes család a gyermek nélküliek jövedelmi színvonalának a felén él, egy kétgyermekes pedig közel a kétharmadán — a 30—45 százalékkal kevesebb gyermek körülbelül 15 százaléknyi jövedelemtöbbletet jelent az ország más területeihez viszonyítva. Hosszabb időszak elteltével az alacsony gyermekszám az adott régió népességének elöregedéséhez és végső soron — mivel a nyugdíjak jelentősen alacsonyabbak a kereseteknél — a jövedelmek csökkenéséhez vezet. Budapesten már mutatkoznak ennek a jelei: 1977-ben a főváros népességének 25 százaléka volt nyugdíjas, míg az ország lakosságának csak 19 százaléka. (1967-ben Budapesten még csak 18 százalék volt nyugdíjas.) A jelenlegi nehezebb gazdasági körülmények a nyugdíjasokat érzékenyebben érintik, mint a népességet általában —a nyugdíjak ugyanis nem tartanak lépést az1

árak növekedésével, ráadásul a nyugdíjasok száma évről évre nő. Budapest jövedelemszintje belátható időn belül igen közel kerül az országos átlaghoz. 8