Budapest, 1980. (18. évfolyam)

11. szám november - Tóth Mihály: Szakszervezeti zászlóavatás és a Szabad Nép megalapítása a Munkácsy utcában

Ságvári Endre a Tompa utcai nyilasgyűlés szétverése után nyolc hónapot töltött börtönben. Kiszabadulása után a Népszava munkatársa lett. Ott ismerkedtem meg vele. Ságvári elvtárs akkor már az Országos Ifjúsági Bizottság vezetője volt (Kulich Gyula letartóztatása után). Egy bizalmas beszélgetés során arra kért, szervezzek részére találkozót szakszervezetünk újpesti és angyalföldi csoportjának néhány tagjával, akik közül többen kapcsolatot tartanak a KMP Rezi Károly vezette csoportjával. (Rezi Károly — 1909—1942 — az újpesti szakszervezeti ellenzék vezetője, a munkásmozgalom mártírja.) Néhány héttel később létrejött a találkozó a szakszervezet helyiségének alagsorában. Mint a Szociáldemokrata Fárt képviselője: Ságvári Endre vezette a megbeszélést. Itt a KMP-ről természetesen nem esett szó, a szakszervezeti ellenzék és a Szociáldemokrata Párt közötti együttműködést vitattuk meg. A legfontosabb esemény a Munkácsy Mihály utcai szakszervezeti helyiségben a KMP Központi Bizottságának 1942. január 10-i ülése volt. Ez szombat délutánra esett, ilyenkor általában senki se jött be a szakszervezeti otthonba. A titkár szobájában tartottuk az ülést. A mellette levő szobában Maróti Károly (a KMP tagja) tartózkodott azzal a megbízatással, hogy minden esetleges látogatót tanácsoljon el a helyiségből. Ő is csak annyit tudott, hogy a belső szobában fontos megbeszélés folyik, a jelenlevőkről, kivéve engem, semmit nem tudott. Az ülésen jelen volt a KMP öttagú Központi Bizottsága: Skolnik József, Schönherz Zoltán, Rózsa Ferenc, Gács László és e sorok írója. Az illegalitásban működő kommunista párt vezetőségének Munkácsy Mihály utcai ülése jelentős eseménye volt a párt történetének és a kibontakozó függetlenségi mozgalomnak. Ezen az ülésen döntöttünk a párt illegális lapjának a nevéről. Rózsa Ferenc elvtárs volt a névadó, ő javasolta a Szabad Nép elnevezést, amellyel kifejezésre jutott a KMP törekvése, hogy összefogja az antifasiszta, németellenes, hazafias erőket. Mint elmondta, a Norvég Kommunista Párt hivatalos lapjának is ez a címe. Az ülés határozott a Szabad Nép első számának a tartalmáról, a cikkek terjedelméről, a cikkírók személyéről. A KB tagjai közül többen vállaltuk egy-egy cikk megírását. A Szabad Nép 1942. február i-én megjelent száma híven tükrözte a párt politikáját, és nem csupán a kommunistáknak adott útmutatást, hanem a munkásságtól a nemzeti függetlenség ügyét szívén viselő polgárságig az egész haladó magyar társadalomnak. Ezt a törekvést fejezték ki a lapban megjelenő írások. A Munkásegységet! című cikk a rendkívül időszerű munkásösszefogást szorgalmazta. Az Együtt a parasztsággal és a haladó polgársággal című írás a népfrontmozgalom fontosságát hangsúlyozta, tudatosítva, hogy az ország függetlenségéért és a fasiszta Németországtól való elszakadásért folytatott harc a magyarság létkérdése. A szövetséges hatalmak antifasiszta politikájának a jelentőségéről szólt A washingtoni szövetség meggyorsítja Hitlerék leverését című elemzés. Az Osztályharc — nemzeti harc címmel megjelent írás ugyancsak a nemzeti függetlenségért és a dolgozó osztályok jogaiért folytatott harc fontosságát, az egység megteremtésének a szükségességét hirdette. Az Erősítsük a pártot című cikkben a növekvő fasiszta terror körülményei között végzett pártmunka módszereire adtak útmutatást a szerzők. Ugyanezen az ülésen Schönherz Zoltán elvtárs részletesen beszámolt a párt kezdeményezésére létrehozott Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakulásáról. Döntés született március 15-ének nagyarányú, háborúellenes tüntetéssel történő megünnepléséről. Az ülés résztvevői megelégedéssel értékelték a Népszava 1941. december 25-i híres számát, amelyben kommunisták, szociáldemokraták, haladó szellemű írók és politikusok szálltak síkra a függetlenség és a nemzeti összefogás mellett. A Központi Bizottság ülése Rózsa Ferenc javaslatára határozatot hozott a József Attila Emlékbizottság megalakításáról. Az emlékbizottság célja az volt, hogy ápolja a költő emlékét, és szorgalmazza hamvainak hazahozatalát Balatonszárszóról Budapestre. Ez meg is történt, 1942. május 3-án több ezres tömeg tüntetett jelenlétével a Kerepesi temetőben a költő sírjánál, hitet téve az igazi magyarság, a szabad gondolat és a munkásosztály harca mellett. Atörténelmi események gyorsan követték egymást. 1942. április 24-én különös összejövetel színhelye volt a Munkácsy Mihály utcai szakszervezeti gyűlésterem. 126 szakszervezeti tag, közöttük 38 központi vezetőségi tag jelent meg, valamennyien régi, baloldali, munkásmozgalmi emberek, többen az illegális KMP tagjai. Előző nap a posta SAS behívót kézbesített nekik, április 25-én kellett bevonulniuk. Jól tudtuk, a katonai behívást a BSZKRT katonai parancsnoka, a jobboldali beállítottságú Preszly Loránd kezdeményezte, hogy az akkor jól bevált módszer szerint úgy „szabadítsa meg" a vállalatot a A feszült hangulatú találkozón a mozgalmi munka folyamatosságát biztosító tennivalókat beszéltük meg. Egyszerre voltunk szomorúak és bizakodók. Azzal a meggyőződéssel váltunk el egymástól, nincs messze az idő, amikor a felszabadult országban ismét találkozhatunk. Az „úticélok" igen változatosak voltak: a szovjet front, a munkaszolgálatos „halálszázadok", a hírhedt Andrássy-laktanya, a Margit körúti fogház kínzókamrái, a szegedi Csillagbörtön, a váci fegyház, a komáromi Csillagerőd vagy a németországi koncentrációs táborok. A felszabadulás utáni találkozóra huszonheten nem jöttek el, huszonheten áldozták közülük életüket a munkásosztály ügyéért, a szabad hazáért. Abevonultatások után tovább élt a mozgalom, a harc folytatódott. A Munkácsy Mihály utca 25. továbbra is a baloldali érzelmű közlekedési munkások központja maradt. Érdekes, mondhatni: szerencsés módon vészelte át a szakszervezeti otthon a német megszállást. Az 1944. március 19-ét követő napon a németek elfoglalták a vasasszakszervezet székházát, a Szociáldemokrata Párt központját, bezárlegveszélyesebb baloldali emberektől, a frontra, a pusztulásba küldve őket. Mint később kiderült, Preszly szerepe a személyi javaslatra korlátozódott, az akció ötlete magasabb helyen és jóval korábbi időpontban keletkezett, és nemcsak a budapesti közlekedésben dolgozókat érintette, hanem sokkal szélesebb rétegeket. Preszly Loránd 1941. október 17-én kelt jelentése az alábbiakat tartalmazza: ták a Szakszervezeti Tanács helyiségeit. Március 21-én a Munkácsy Mihály utcában is megjelent két SS-tiszt egy polgári ruhás magyar kíséretében. Megnézték a helyiségeket, majd közölték, hogy 35 német katonát szállásolnak be. Másnap Garamszegi Lipót, a szakszervezet titkára és két vezetőségi tag: Nagy István és Csongrádi.István minden menthetőt összecsomagolt: a könyveket, az iratokat, a képeket, a zászlót, és az anyagot megbízható elvtársak lakására szállították, akik mindent meg is őriztek becsülettel. A szakszervezet helyisegei ott álltak üresen, a három elvtárs felváltva tartott ügyeletet bennük, de a németek csak nem jöttek. Bizonyára jobb helyet találtak. Nemcsak a németek, a nyilasok sem jöttek. Valószínűleg a német kiigénylés védte meg a helyiséget tőlük. 1945 január végén ismét megteltek a szobák az életben maradottakkal, hazatértekkel. Kezdődött az új élet. Ez a Munkácsy utcai szakszervezeti helyiség rövid története. Később nagyobb székházra volt szükség, elköltöztünk. Ma a Hámán Kató napközi otthon apróságai játszadoznak az egykori szakszervezeti szobákban, a nagyteremben. „Budapesti I. honv. hadtest parancsnokság 177. szám Szóbeli parancsra jelentem: A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. alkalmazottai harctérre küldésére a következőket hozom javaslatba: * Beregszászi Sándor gyal. 1900. Kerestelek. Murányi Klára. 15/I. zlj. Vác * Biró 2 Mihály gyal. 1914. Budapest, Csizmadia Mária, 15/II. zlj. Bpest * Maróti Károly gyal. 1900. Szalkszentmárton, Turi Gizella, 15/II. zlj. Bpest * Pirók Gyula gyal. 1908. Budapest, Buda Zsófia, ioi/vop. zlj. Szentendre * Tóth 3 Mihály tizedes, 1902 Hercegfalva, Lénárt Erzsébet 15/III. zlj. Vác Nevezettek a vállalat (1600 alkalmazott közül) legveszedelmesebb szoc. dem. (kommunista) agitátorai. * -gal jelöltéket a m. kir. bpesti I. honv. hadtest pság meghagyási bizottsága polgári foglalkozásukban meghagyta. Meghagyásuk hatálytalanítása iránt a szükséges lépéseket megtettem. Preszly Loránd ezredes üzemi főcsoportvezető" 39