Budapest, 1980. (18. évfolyam)

2. szám február - Méhes Lajos, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára: Együtt Budapestért

DAPESTERT portosításokkal megoldjuk a munkaerőforrás apadása miatt előállott zavarokat, problémákat. A takarékos gazdálkodás terén is még csak a kezdeti lépéseket tették meg a vállalatok. Ezzel függ össze, hogy sok helyen még nem eléggé tudatosan gazdálkodnak a munkaerővel. Az anyagfelhasználás módja sem megfelelő, a készletek felesleges felhalmozása nem szűnt meg. Ugyanis a készletező vállalatok nem teljesítették a gyors, rugalmas ellátást biztosító feladatukat, a felhasználók a bizonytalan anyagellátás, a választék hiánya és a gyenge minőség miatt a fontosabb anyagokból nagy készleteket tárolnak. Az 1979-es esztendő hosszú idő után az első olyan év, amikor észrevehetően csökkentek a készletek, a nemzeti vagyonnak ez a része is a termelésfogyasztás szükségleteinek a kielégítését szolgálja. A kutató-fejlesztő szervek munkája tervszerűbben kapcsolódik a gyártmány- és gyártásfejlesztéshez. Lassan, de visszaszorul, haloványul az a régebbi szemlélet, hogy a fejlesztői szabadság nem viseli el a tervszerűséget. A változást indokolta a gazdálkodás körülményeinek átrendezése, a jobb minőségre, hatékonyságra való törekvés. Biztató jel, hogy gyorsult a termelésben a tudományos-technikai eredmények alkalmazása. Ám a kutatóintézetek és a termelővállalatok között a mainál sokkal szorosabb együttműködésre lenne szükség. A beruházások összege Budapesten az V. ötéves tervben meghaladja a 210 milliárd forintot. A budapesti központú állami vállalatok ebben az ötéves tervben is vidéki ipartelepek fejlesztésére fordítják, fejlesztési beruházásaik mintegy 50%-át. A beruházások koncentráltságát jelzi, hogy 13 fővárosi vállalat használja fel a bankhitel kétharmadát. A fejlesztési tervek összhangban vannak a termelési szerkezet korszerűsítésére hozott határozatokkal. A fejlesztések eredménye, hogy nő az új gyártmányok száma is. Ebben a tervidőszakban dinamikusabb az ipari rekonstrukció, s ez segíti a korábbi viszonylagos technikai, technológiai elmaradottság megszüntetését. A befejezett és a folyamatban lévő beruházások anyagi, műszaki öszszetétele is kedvezőbb. Az építőipar, a lakásépítés Rendkívüli, szinte mindannyiunkat érintő fontossága miatt külön kell foglalkozni az építőiparral, a lakásépítéssel. A fővárosban nagyságát és társadalompolitikai jelentőségét tekintve változatlanul a lakásépítés áll az első helyen. Az V. ötéves tervben annyi pénzt költöttünk lakásépítésre, mint amennyi a IV. ötéves terv teljes városfejlesztési összege volt. A fővárosi székhelyű építőipar mintegy 45%-ban részesül az országosból. A budapesti székhelyű szocialista építőipar 76 szervezetének a termelése az 1975. évi 36,8 milliárddal szemben 1979-ben eléri az 52 milliárd forintot. Az építési igények a tervidőszak alatt emelkedtek, öt év alatt elérték a 190 milliárd forintot. A kereslet és a teljesítőképesség közötti különbség ezzel tovább növekedett, a meglevő feszültséget fokozták a terven felüli építési feladatok is. A lakásépítéssel, a lakásgazdálkodással a budapesti pártbizottság kiemelt feladatként foglalkozott, mert a lakáshiány változatlanul fő társadalompolitikai gondunk. A városfejlesztésre fordított beruházási összegnek több mint a felét a jövőben is új lakásokra és lakóházak korszerűsítésére költjük. Növekvő feladatait a termelékenység növelésével, kevesebb munkaerővel oldja meg az építőipar. A munka szervezettségének a színvonala vállalatonként eltérő. Az utóbbi években kezdett elterjedni a magas színvonalú, technológiai rendszerű üzemszervezés, de megtalálható még a szervezettség alapelemeit nélkülöző munka is. A veszteségidő még most is magas, 20% körüli. Az építőipar munkájának a minősége — ez a vállalatok színvonalkülönbségéből adódik — nem egyenletes. Több jó minőségben kivitelezett lakást, gyermekintézményt, termelő üzemet adtak át az építők, de a lelkiismeretesen végzett munka mellett még számos létesítményen ott vannak a gondatlanságnak, a hanyagságnak a nyomat. Az utóbbi időben javult az építőanyagok, szerelvények minősége és az ellátás is. A minőségileg kifogásolhatóan átadott lakások hibáit tehát nem a felhasznált selejtes anyag okozza, hanem gyakran a gondatlan emberi munka. A lakásigénylők száma Budapesten túlhaladta a 180 ezret, annak ellenére, hogy az elmúlt négy évben mintegy 250 ezer fővárosi lakos költözött új vagy már régebben épült, összkomfortos lakásba. A szanálásokat is pótolva — 1976—1980 között — több mint 61 ezerrel nő a budapesti lakásállomány, és 1980 végére eléri a 760 ezret. Az elkészült új lakások javítják a lakásállomány minőségi összetételét is. Tovább csökken a nem összkomfortos és az egyszobás lakások aránya, nő a két-, illetve a több szobásoké. Tovább épülnek az új lakónegyedek, folytatódnak a peremkerületek rekonstrukciós munkái. Az átadott lakásokból 78,5%-ban munkások, 52%-ban a fiatal házaspárok részesültek. Négy év alatt 15 ezer több gyermekes család jutott önálló, jobb körülményeket biztosító lakáshoz. A lakásállomány minőségi javításának elengedhetetlen velejárója a lakásfelújítási és -karbantartási tevékenység. Erre a célra öt év alatt 16 milliárd forintot költött a főváros. A felszabadulás óta először ezekben az években vált lehetővé a lakóházak folyamatos felújítása. A munka még csak a kezdetén tart, de a terv végére várhatóan 5 500 lakás korszerűsítéssel egybekötött felújítására kerül sor, ez 10%-kal több a tervben szereplő mennyiségnél. Eredményesen folyik a főváros útvonalainak sortatarozása, ezért elismerés illeti azokat az építőipari vállalatokat, irányítókat és dolgozókat, akik e munkában részt vesznek. A kapcsolódó létesítmények A gyors ütemben fejlődő lakótelepek, városrészek lakói életkörülményeinek a javítását segíti a kapcsolódó létesítmények építése. A IV. ötéves tervet elmaradással zártuk, ennek felszámolása az V. ötéves 3