Budapest, 1980. (18. évfolyam)

2. szám február - Méhes Lajos, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára: Együtt Budapestért

tervben elkezdődött. Ennek eredményeképpen az iskolai tantermek száma 600-zal, az óvodai férőhely 7000-rel, a bölcsődei elhelyezési lehetőség pedig 3800-zal bővül. A IV. ötéves terv kedvezőtlen tapasztalatai alapján a városfejlesztés egyik célja volt a lakásépítést megelőző közművesítés. Az alapközmű-hálózat építésében, fejlesztésében bizonyos előnyt is szereztünk. A lakótelepek alapközmű-hálózatát minden esetben úgy készítették, hogy — a távfűtés kivételével — alkalmasak legyenek a jogos igények kielégítésére. A gázellátás a távfűtés, és az elektromos energia területén javult a szolgáltatás. A korszerű, gáz- és távfűtéssel ellátott, környezetvédelmi szempontból is kifogástalan lakások aránya elérte a fővárosban a 49,2%ot, ami nagy eredmény. Külön kell szólni a vízgazdálkodásról, amely teljesítette legfontosabb céljait. A víztermelő-kapacitás növekedése eléri a 300 ezer m3

-t, a tárolókapacitás 116 ezer m3

új víztároló belépésével közel kétszeresére bővül. A vezetékes vízellátásban a négy év előtti 95%-os ellátottsági szint 97%-ra nőtt. A főváros lakossága egészséges vizet ihat, hét községet — hétezer lakással — a főváros vízvezetékeire kapcsoltak. Nincs mód arra, hogy a kereskedelmi ellátás, a szolgáltatások, az idegenforgalom vagy a közművelődés, az egészségügy — a felsorolást hosszan lehetne folytatni — eredményeiről, problémáiról most szóljak. A Budapest olvasói elég gyakran találkoznak a lap hasábjain e témákkal foglalkozó írásokkal. Aki itt él, érzi ennek a városnak a lüktető életét, látja fejlődését, és anélkül, hogy a hibákat, elmaradásokat takargatnánk, nyugodtan mondhatjuk: az V. ötéves tervben minden vonatkozásban tovább szépült, fejlődött, gyarapodott, korszerűsödött fővárosunk. Arra törekedtünk, hogy a 2,1 millió fővárosi lakos életkörülményei tovább javuljanak. A tervezőmunkánál nem lehetett figyelmen kívül hagyni a főváros nappali lakosságát, mert azt is a város infrastruktúrája látja el. Készül — igaz, akadozva és lassan — Budapest és az agglomeráció összehangolt terve, mely 2000-ig megalapozza a főváros és környéke egységes fejlesztését. A lakosság életkörülményeit javították, a mindennapi életet tették szebbé, biztonságosabbá azok a létesítmények, amelyek az V. ötéves tervben készültek el, illetőleg rövidesen elkészülnek. Az új lakótelepek, a Skála Áruház és a Flórián üzletközpont, a metró újabb szakasza és a város felszíni csomópontjai, a felújított pályaudvarok, a Hilton-Szálló stb. Az új létesítmények esztétikailag is beleillenek a városképbe. Még ebben az évben átadják az Örs vezér téri bevásárló központot, a metró Nagyvárad tér—Kispest-Kőbánya közötti szakaszát és a dél-pesti kórházat. A városfejlesztés feladatának tekintette az elmúlt években a lakásépítés feltételeinek a biztosítását. Ebben a tervidőszakban vált érezhetővé és érzékelhetővé a hat városközpont felépítése. E központok léte a városkép formálása mellett fontos a lakosság ellátásában, a közlekedés javításában. Városfejlesztésünk eredménye annak is köszönhető, hogy a Fővárosi Tanács és a kerületi tanácsok tervszerűen és takarékosan gazdálkodtak, és a lakosság felelőssége növekedett a város ügyei iránt. A VI. ötéves tervben Budapest a tömeges lakásépítés mellett olyan újabb fontos létesítményekkel gazdagodik, mint a Dunaparti szállodasor, az új nagy sportcsarnok vagy az első budapesti szemétégetőmű, az újabb metrószakasz és a felszíni csomópontok, az átépített Árpád-híd, a gellérthegyi víztároló, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Mindezek a terv kiemelt beruházásai közé tartoznak. A város és az ember szolgálatáért közös erővel A budapestiek sokszor bebizonyították, hogy a párt- és az államvezetés támaszkodhat a tervek megvalósításában, a szocialista haza építésében a főváros lakosságára. Várospolitikai tevékenységünk során továbbra is szükséges keresnünk és keressük is azokat a lehetőségeket, módszereket és eszközöket, amelyekkel a főváros lakosságát, vállalatait, intézményeit és szövetkezeteit jobban be tudjuk vonni a fejlesztéssel összefüggő valamennyi tevékenységbe. Hiszen kézzelfoghatóan bizonyítható, hogy a város dinamikus és arányos fejlődését mily nagymértékben segíti a társadalmi összefogás. Elég itt utalni a kommunista szombatokra, a szocialista brigádok vállalásaira, a népfrontbizottságoknak, a lakóterületi kollektíváknak a munkájára, a KISZ védnökségi mozgalmaira. A fővárosiak munkája, aktivitása az elmúlt öt évben is megfelelt annak a felelősségnek, amelyet Budapest vállal és képvisel az ország életében. Biztosíték erre az ipari és forradalmi hagyományokon nevelkedett munkások jelenléte, munkája. Számuk több mint hatszázezer, változatlanul ők — elsősorban a nagyüzemi munkások — adják a fővárosi polgárok nagyobb részét. Lényegesen javult a munkások szakmai képzettsége, műveltsége. Több a szak- és betanított munkás, mint öt évvel ezelőtt. A legnagyobb szakmunkásarányt az ipar, az építőipar, a szállítás és a hírközlés adja. Növekszik, bár ágazatonként egyenlőtlenül, a szakképzettség iránti igény. Növekedett az általános iskolát elvégzettek aránya, több lett a középiskolát végzett munkások száma. A munkásokban mélyen gyökereznek a szocializmus eszméi. A munkáskollektívák szilárd bázisai a fejlett szocialista társadalom építésének, küzdenek a hosszú távú, olykor kevésbé látványos, de tartós eredményekért. Az elmúlt öt esztendő tapasztalatai is bizonyítják a munkásosztály politikai érettségét. A munkások körében szigetelődtek el leginkább a szocializmustól idegen vagy éppen szocialistaellenes nézetek. A munkások megértik pártunk politikáját, egyetértenek e politikával, kiállnak érte és mellette. Minden fontos társadalmi-politikai akció a munkáskollektívák kezdeményezésére indult. De abban is elsők, hogy először adnak hangot jogos kritikai észrevételeiknek. A budapesti munkásság vezető szerepe erősödésében, politikai fejlettsége, műveltsége növekedésében fölbecsülhetetlen a szerepe a ma már társadalmi mozgalommá lett szocialista brigádmozgalomnak. Ahogy kezd elmosódni a fizikai és a szellemi munka közti különbség, úgy nő az értelmiség száma, társadalmi szerepe, bővül kulturális-ideológiai tevékenységi területe. Budapesten körülbelül 132 000 értelmiségi dolgozó tevékenykedik. Értelmiségünk túlnyomó többsége magáénak vallja szocialista céljainkat, azonosul azokkal, s alkotóképességét, energiáját növekvő felelősséggel állítja népünk felemelésének szolgálatába. Hasonlóképpen gondolkodik és dolgozik az a széles réteg, amelyet az alkalmazott kategóriába sorolunk. Számuk ugyancsak magas, társadalmi súlyuk is állandóan növekszik. Külön kell említenem a fiatalokat. Budapest lakosságának a negyede 14—30 éves fiatal. A kereső fiatalok 57,5%-a fizikai dolgozó. Önállóság, tenniakarás, kritikus szellem, az előző korosztálynál magasabb iskolázottság, műveltség jellemző a mai fiatalokra. Többségük keresi azt az értékrendet, melynek alapján saját élete alakítójává válhat. Útkeresésében, munkájában mindenkor számíthat ez az ifjúság a szocialista közösség támogatására. Ahogy számíthat erre minden becsületes dolgozó. Hadd emeljem ki közülük a termelésben, otthonteremtésben egyaránt helytálló nőket, családanyákat éppúgy, mint a tapasztalataikat átadó nyugdíjasokat — számuk a fővárosban mintegy 470 000 —, akik mindig örömmel vállalnak olyan hasznos tevékenységet, amellyel a közösséget, városukat segíthetik. Mindannyiunkat, akik itt élünk és dolgozunk, erős szálak kötnek Budapesthez. Budapest számunkra történelmi tanulságok hordozója, a magyar munkásmozgalom bázisa, erőfeszítéseink, felemelkedésünk jelképe. Budapest a mi fővárosunk. Mi formáljuk munkánkkal, gondjait érezzük, s örülünk minden eredménynek. A jövő terveit is együtt fogjuk megvalósítani, mi, budapestiek, azokat a terveket, melyek a várost, vagyis az embert szolgálják. 4