Budapest, 1980. (18. évfolyam)

11. szám november - Sivó Tibor: A Gundel

SIVÓ TIBOR A GUNDEL érdekében azzal a hatalommal is, hogy bárkit internálhattam, átadhattam a bíróságnak. Talán tucatszor tettem ezt. Akkor is, nagyon botrányos esetekben, fi­gyelmeztetésként, hogy most már a az élelmezési helyzet javulásával bizonyos határon túl a szabad­kereskedelem nem mehet. Egyik ilyen példamutató intézkedésem­mel nagyon félrefogtam. Inter­náltattam a Gundel vendéglő tu­lajdonosát, későbbi barátomat, Gundel bácsit. A család sok év­tizedes vendéglősdinasztia volt. Az öreg Gundel az értelmiség körében nagyon népszerű ember, aki az ostrom alatt mindenét odaadta az éhezőknek. Mind­erről én nem tudtam. Feljelentet­ték, mert túl drágán számított egy vacsorát. Intézkedtem, pél­dát akartam mutatni. Biztos, hogy ez volt az egyetlen olyan intézkedésem, amely felháborí­totta Budapest értelmiségét. Töb­ben siettek hozzám, tucatjával írtak levelet, hogy Gundel bácsi közintézmény, nem lehet inter­nálni. Néhány órán belül ki­engedtem . .." A Gundel 1949 márciusá­ban az állami vendéglátó­ipari hálózatba került. Az ak­kori vezetők törekedtek arra, hogy az elért színvonalat meg­tarthassák, a vendéglő jó hírne­vét megőrizzék. Emellett szán­dékukban állt az épületek folya­matos felújítása, hogy ezáltal nagyobb vendégkör ellátására is alkalmassá tegyék. Az ötvenes évek elején azonban átmeneti nehézségek támadtak itt is. A vendéglátóipar szükségességét csaknem kétségbe vonták. A Gundel név megtartását, haszná­latát megkérdőjelezték. Győzött azonban a józan ész, és szocia­lista feltételek között, a Gundel hagyományain nívós éttermi kul­túrát teremtettek. Az igények­nek megfelelően a Gundel fő profilja lett, hogy teret adott a nagyobb társas és közületi ren­dezvények szervezésére és le­bonyolítására, s ez a szerepe meg­maradt napjainkig (az elmúlt közel hétéves rekonstrukció alatt a Gellért vette át ezt a szerepet). A fentiekkel szorosan összefüggött a másik feladat, még­pedig az, hogy az étteremben és a kertben egyaránt példa­mutató gasztronómiát nyújtsa­nak. És megoldásra várt egy harmadik, cseppet sem figyel­men kívül hagyható program is. Sokáig ugyanis a Városligetben rendezték a Budapesti Nemzet­közi Vásárt, s itt van az állat­kert és a Vidám Park. A többi vendéglátóhely mellett a Gun­delnak is részt kellett vállalnia az említett létesítmények láto­gatóinak ellátásában. A három feladatcsoport közül a rendez­vényszolgálatot kifogástalanul el­látták, a gasztronómiai példa­mutatást viszont csak meglehető­sen egyenetlen színvonalon. Az úgynevezett ligeti szolgáltatás megoldására nem voltak képe­sek, már csak azért sem, mert nem állt rendelkezésükre se ele­gendő konyhai-gazdasági, sem éttermi rész. S minthogy senki sem forszírozta, a feladat el­sikkadt — s azóta is megoldat­lan. Vagyis, hogy a Városliget­ben jelenleg nincs nagyobb tö­meget befogadó és viszonylag olcsón szolgáló-ellátó vendég­látóhely. A hatvanas években érezhető volt, hogy a Gundel­ban kialakult valamiféle elkülö­nülés, fölényérzet. Hűvös elő­kelőség lengte be a bankettek színhelyét, s ennek hatása két­ségkívül károsan befolyásolta az egyéb, kevésbé „előkelő" szolgáltatásokat, illetve vendége­ket. Pozitívum ugyanekkor, hogy olyan kertrendszert alakí­tottak ki, amely befogadóképes­ségével, szakmai és növényi kul­túrájával, higiéniájával alkal­massá vált az igényes nemzet­közi összehasonlításra is. 1973 novemberében bezár­ták a Gundelt, és egyidejűleg úgy döntöttek, hogy a Gellért­szállóhoz csatolják. A Gellért irá­nyította a rekonstrukciós mun-35

Next

/
Thumbnails
Contents