Budapest, 1980. (18. évfolyam)

11. szám november - Sivó Tibor: A Gundel

SIVÓ TIBOR A GUNDEL érdekében azzal a hatalommal is, hogy bárkit internálhattam, átadhattam a bíróságnak. Talán tucatszor tettem ezt. Akkor is, nagyon botrányos esetekben, figyelmeztetésként, hogy most már a az élelmezési helyzet javulásával bizonyos határon túl a szabadkereskedelem nem mehet. Egyik ilyen példamutató intézkedésemmel nagyon félrefogtam. Internáltattam a Gundel vendéglő tulajdonosát, későbbi barátomat, Gundel bácsit. A család sok évtizedes vendéglősdinasztia volt. Az öreg Gundel az értelmiség körében nagyon népszerű ember, aki az ostrom alatt mindenét odaadta az éhezőknek. Minderről én nem tudtam. Feljelentették, mert túl drágán számított egy vacsorát. Intézkedtem, példát akartam mutatni. Biztos, hogy ez volt az egyetlen olyan intézkedésem, amely felháborította Budapest értelmiségét. Többen siettek hozzám, tucatjával írtak levelet, hogy Gundel bácsi közintézmény, nem lehet internálni. Néhány órán belül kiengedtem . .." A Gundel 1949 márciusában az állami vendéglátóipari hálózatba került. Az akkori vezetők törekedtek arra, hogy az elért színvonalat megtarthassák, a vendéglő jó hírnevét megőrizzék. Emellett szándékukban állt az épületek folyamatos felújítása, hogy ezáltal nagyobb vendégkör ellátására is alkalmassá tegyék. Az ötvenes évek elején azonban átmeneti nehézségek támadtak itt is. A vendéglátóipar szükségességét csaknem kétségbe vonták. A Gundel név megtartását, használatát megkérdőjelezték. Győzött azonban a józan ész, és szocialista feltételek között, a Gundel hagyományain nívós éttermi kultúrát teremtettek. Az igényeknek megfelelően a Gundel fő profilja lett, hogy teret adott a nagyobb társas és közületi rendezvények szervezésére és lebonyolítására, s ez a szerepe megmaradt napjainkig (az elmúlt közel hétéves rekonstrukció alatt a Gellért vette át ezt a szerepet). A fentiekkel szorosan összefüggött a másik feladat, mégpedig az, hogy az étteremben és a kertben egyaránt példamutató gasztronómiát nyújtsanak. És megoldásra várt egy harmadik, cseppet sem figyelmen kívül hagyható program is. Sokáig ugyanis a Városligetben rendezték a Budapesti Nemzetközi Vásárt, s itt van az állatkert és a Vidám Park. A többi vendéglátóhely mellett a Gundelnak is részt kellett vállalnia az említett létesítmények látogatóinak ellátásában. A három feladatcsoport közül a rendezvényszolgálatot kifogástalanul ellátták, a gasztronómiai példamutatást viszont csak meglehetősen egyenetlen színvonalon. Az úgynevezett ligeti szolgáltatás megoldására nem voltak képesek, már csak azért sem, mert nem állt rendelkezésükre se elegendő konyhai-gazdasági, sem éttermi rész. S minthogy senki sem forszírozta, a feladat elsikkadt — s azóta is megoldatlan. Vagyis, hogy a Városligetben jelenleg nincs nagyobb tömeget befogadó és viszonylag olcsón szolgáló-ellátó vendéglátóhely. A hatvanas években érezhető volt, hogy a Gundelban kialakult valamiféle elkülönülés, fölényérzet. Hűvös előkelőség lengte be a bankettek színhelyét, s ennek hatása kétségkívül károsan befolyásolta az egyéb, kevésbé „előkelő" szolgáltatásokat, illetve vendégeket. Pozitívum ugyanekkor, hogy olyan kertrendszert alakítottak ki, amely befogadóképességével, szakmai és növényi kultúrájával, higiéniájával alkalmassá vált az igényes nemzetközi összehasonlításra is. 1973 novemberében bezárták a Gundelt, és egyidejűleg úgy döntöttek, hogy a Gellértszállóhoz csatolják. A Gellért irányította a rekonstrukciós mun-35