Budapest, 1980. (18. évfolyam)

11. szám november - Csorna Antal: Veszélyben a Törökugrató

rangos, kertes villák mellett kanyargunk fölfelé, és a hegy tetejéről lefutó szabad területet érintjük. Kissé távolabb egy mély bevágás terjedelmes bánya bejáratát jelzi. A déli lejtőbe bevágó, ellipszis alaprajzú bánya művelését már néhány éve megszüntették. A meredek omladékfalon alig megkapaszkodó sziklatömbök a hajdani robbantásokról tanúskodnak. Ezek a sziklák veszélyeztetik a megbontott előcsúcs környékét, jó lesz erre felfigyelni! — A körutat folytatva elvadult területeket is érintünk, míg visszaérünk az említett telep kapujához. Útközben ápolt gyümölcsösök, szőlők, virágoskertek és kínlódó zöldségesek között haladunk. Különösen a déli oldal tetején mosódik el az ősbozót és a telekhatár vonala. Itt látszik igazán az a küzdelem, amelyet a kitartó ember folytat víz és kiépített út nélkül a köves talajon. Ez az igyekezet dicséretes. Ám a telektulajdonosok akaratlanul is, na meg nemtörődömségből is, pusztítják ennek a sokoldalú tájnak föld- és növénymit jelent ugyan a repülőtéri jelzőlámpa környékén emelt kerítés, de ezt nem gondozzák, könnyű rajta bejutni. így ez a terület, a többi, még szabad résszel együtt mindenki prédája. — Az ön szenvedélyes fogalmazásában így hangzott: „ ... a felső szakasz értékes flórája hathatós védelemért kiált". Mennyiben értékes a hegy növényvilága? — Ezen a kis területen — miként a mészkősziklán általában — a talaj minőségétől és a humuszréteg vastagságától függően gazdag növényzet alakult ki. Persze, közrejátszik ebben a nap, a széljárás, a csapadék is. A forró, tűző napon is megél a takaró füvek, a juhcsenkeszfélék (Festuca) több változata. Szinte eltűnik mellettük a sárga virágú daravirág (Draba lasiocarpa). Meszsziről megérezzük a kakukkfű (Thymus praecox) illatát, és gyönyörködhetünk sűrű, lila virágában. A fehéres kőtörő (Saxifraga aizoon) magas száron hozza bugás-fürtös termését. A hozzá hasonló kövirózsa (Sempervivum hirtum) szirma — Mindez veszélybe került. A déli kőbányával úgyis lényegesen csökkent a még szabad terület. Persze, megoldást jelentene, ha a bányát szakszerűen feltöltenék szeméttel, és fásítanák. Úgy látszik, nyakló nélkül adnak ki építési, telekvásárlási engedélyt erre a területre. Irtják a bozótot a Zöldért-telep nyugati szomszédságában, a délkeleti magaslat közvetlen közelében. És a Törökugrató talapzatát, a magas sziklaletörést elcsúfítja az aljára települt, a tájba sehogy sem illő üzem, amely inkább ócskavastelephez hasonlít. — Köztudomású: már fél gyógyulás, ha kimondjuk a bajt. De lépjünk tovább, próbáljuk a gyógymódot is meghatározni, legyünk szerények: javasolni. — A megoldás — véleményem szerint — csak az lehet, ha a budai erdővidéket érintő tájvédelmi intézkedések keretében a hegyen még meglevő szabad területet védetté nyilvánítják. Ez körülbelül tízhektárnyi területet érint. A második lépcsőben az alsó, kiürítendő területen pihenő-Az elhagyott bánya A jelzőlámpa melletti kerítés tani értékeit, azt a ritka gazdagságot, amely ezen a jó néhány hektárnyi területen felhalmozódott. — Többször szóba került a Törökugrató csúcsa. Milyen kőzetek fordulnak itt elő, s tájvédelmi szempontból vajon már a csúcs is veszélyben van? — A Törökugrató csúcsa, szerencsére, még elég érintetlen. Ez a fővárostól néhány kilométerre levő kis szigetszerű hegy állományában a Sas-heggyel vetekszik, de adottságai mások. Anyaga zömében dolomit, a déli köves lejtőkön réteges mészkövet és budai márgát is találunk. A már elhagyott bányában kristályos kőzet is előfordul. Míg azonban a Sas-hegy környékén, védett területén gyakorlatilag megszűnt a gyümölcs- és szőlőtermesztés, illetve a távolabbi részekre húzódott, a Törökugrató tájegysége vátozatlan, azaz jó értelemben fejlődik most is a hegyet övező kultúrterületen. A csúcs körüli „gondozatlan" felső szakasz értékes flórája viszont hathatós védelemért kiált. V&lasárgásfehér. A védettebb sziklákról, kövekről lelóg az erőteljes hegyi ternye (Alyssum arduini) élénk, sárga virágzata és a szürkés levelű, fehér gamandor (Teucrium chamaedrys). Kora tavasszal megjelenik a nagyvirágú, sárga, szinte a földhöz tapadt hérics (Adonis vernalis) és a halványlila leány kökörcsin (Pulsatilla grandis). Ha szerencsénk van, törpe nőszirmot (Iris pumila) is láthatunk, és talán a sas-hegyi specialitással, a nyúlfarkfűvel (Sesleria budensis) is találkozunk. — A cserjék közül a szélvédett mélyedésekben, a déli-keleti oldalon áthatolhatatlan sűrűségben fordul elő a galagonya (Crataegus oxyacantha), a sóskafa-cserje (Berberis vulgaris), a kökény (Prunus spinosa) és vadrózsával is találkozunk (Rosa canina). Gyakori a kemény, szürke levelű bangita (Viburnum opulus), amely a labdarózsa rokona. Megtalálható a közeli kertekből odakerült vadorgona (Syringa vulgaris). Ősszel feltűnik a veresgyűrű (Cornus sanguinea) bordóba színesedő lombja. kiránduló kert létesülhetne olyan alaprajzi elrendezéssel és növénytervezéssel, amely hagyja érvényesülni a sziklafal látványát. A felső részen pedig — az alsóval összefüggően — esetleg egy oktatási intézmény védnökségével bemutató sziklakert létesülhetne. Szakszerű ellenőrzéssel és látogatási lehetőséggel így a most még veszélyeztetett hegyen olyan természetvédelmi terület jöhet létre, amely az ismeretterjesztés mellett esztétikai élményt is nyújtana, sok növénnyel: fákkal, virágokkal . . . sajmeggyel és vadrózsával . . . * Radnóti szép szava jut az ember eszébe: „ Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom." És ez nem „száraz" tudás, hanem érzelem, kötődés. Meg óvás, megőrzés, továbbadás. j. o. 29