Budapest, 1980. (18. évfolyam)

2. szám február - Méhes Lajos, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára: Együtt Budapestért

MÉHES LAJOS A megtett út felmérése hozzátartozik munkánkhoz, életünkhöz. Alapot ad, biztatást, tanulságot és erőt a továbblépéshez. Különösen szükségét érezzük a számvetésnek fontos fordulóknál, nagy feladatok előtt. Ilyen összegezésre indító esztendő az idei. Idén ünnepeljük hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját, márciusban ül össze pártunk XII. kongresszusa, befejezzük az V. ötéves tervet, s előkészítjük a következő tervidőszakot. A megadott keretek között természetesen nem lehet megközelítőleg sem teljességre törekedni. Szocialista építőmunkánknak a XI. pártkongresszus óta eltelt időszakából csak néhány, elsősorban fővárosunkra jellemző mozzanatát emelem ki abban a reményben, hogy minden vázlatossága mellett ez a kevés példa is érzékelteti közös erőfeszítéseink eredményeit, azt, hol kell javítanunk munkánkon, és milyen feladatok várnak ránk a jövőben. A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a város dolgozó rétegeinek a magatartása, összefogása mindig meghatározó volt az ország társadalmi átalakulásáért folytatott harcban. így volt ez 1848-ban, 1919-ben és 1945-ben. De így van ez ma is. Ez persze nemcsak elismerést jelent, hanem munkát és felelősséget is. A fővárosiak munkája, kezdeményezőkészsége, aktivitása az elmúlt öt évben is megfelelt annak a felelősségnek, amelyet Budapest vállal és képvisel az ország életében. Egyre több azoknak a fővárosi lakosoknak a száma, akik jól látják korunk lényegét, tartalmát, fő tendenciáit, a szocialista világrendszer növekvő erejét, befolyását, és a Szovjetunió, a szocialista országok és más haladó erők sikerének tekintik az enyhülés politikájának érvényesülését. A lakosság a korábbinál reálisabban ítéli meg a népgazdaság helyzetét, a főbb gazdasági folyamatokat. Erősödik a felismerés, hogy előrehaladásunk a saját munkánk hatékonyságának, minőségének a javításától függ. Budapest dolgozói értékelik, elismerik azokat az erőfeszítéseket, melyek a lakosság életkörülményeinek a javítását szolgálják. A városfejlesztés iparfejlesztés Budapest ipara nélkül nem képzelhető el az ország élete, és a városfejlesztés nem választható el Budapest iparának korszerűsítésétől. A városfejlesztés egyúttal iparfejlesztés is. A főváros iparának döntő szerepe van több termelői ágazatban és az ipari exportban. Az 1975-ös márciusi pártértekezlet óta — igaz, a szükségesnél lassabban, de — folytatódott a főváros szelektív-intenzív iparfejlesztése. Az eredményesen befejezett IV. ötéves terv tanulságait felhasználva fejlődött tovább az ipari termelés, nőtt a munka termelékenysége. Ez igen fontos, mert a gazdaság fejlődése csak a termelékenység növekedésével biztosítható. Az ipar szerkezetének helyes megváltoztatása a gazdasági élet jelenlegi nehéz belső és külső feltételei között különösen fontos a fővárosban, hiszen Budapestnek kiemelkedő szerepe van az országos feladatok megoldásában. Ehhez megvannak a kedvező adottságai: a jelentős eszközállomány, tudományos háttér, kereskedelmi, műszaki kapcsolatok, ipari tradíció és sok más. A budapesti iparban a feldolgozó ipari ágazatok aránya — s ezen belül a másodlagos feldolgozó ipari ágazatoké — magas, megközelíti a 90%-ot, s feldolgozó jellegéből következik, hogy munkaerőigényes. Tudjuk, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének helyreállításában nagy szerepe van az exportnak. A budapesti ipar szerepe az exportban lényegesen nagyobb, mint a termelés alapján képviselt súlya, ugyanis az exportnak több mint 50%-át adja. Az elmúlt években a gazdasági munka fő feladata a hatékonyság növelése volt. Az élőmunka hatékonysága — hasonlóan az országos átlaghoz — nőtt ugyan, de ez a növekedés lassúbb — évente 5,4—6% —, mint az előző tervben, ugyanakkor csökkent az állóeszközök kihasználása. Ebben több tényező játszik szerepet, például az új beruházásoknak a tervezettnél lassúbb üzembe helyezése, a meglévő termelő berendezések kihasználatlansága, a szakképzett munkaerő hiánya, a termelés növekedési ütemének a csökkenése. Munkaerőgondok és a takarékos gazdálkodás Az V. ötéves tervben szaporodtak a korábbi években kialakult munkerőgondok és az ebből eredő feszültségek. Négy év alatt 65 ezer fővel csökkent az iparban foglalkoztatottak száma. Az átlagosnál nagyobb arányú a létszámcsökkenés a fémtömegcikk-iparban, a kohászatban, az építőanyag-, textil-, bőr-, szőrme-, cipő-, textilruházati és fafeldolgozó iparban. A fővárosi építőiparban jelenleg 138 ezer főt foglalkoztatnak. A vidéki munkavállalók száma 65 ezer, naponta 30 ezer építőmunkás ingázik. A kereskedelemben, különösen az élelmiszer-kiskereskedelemben, a városi közlekedésben, a postánál ugyancsak problémát okoz a létszámhiány. A minisztériumi „háttér"-intézményekben, a tervező- és kutatóintézetekben ugyanakkor növekedett a létszám. Elszaporodtak a fővárosban a különböző vidéki vállalatok, tsz-ek budapesti irodái, kirendeltségei, a különböző melléküzemági tevékenységek. Vagyis sok helyütt az az ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy Budapesten egyszerre van valós munkaerőhiány és házon belüli munkaerőtartalék. Az eddigi intézkedések a szükséges átcsoportosítást nem oldották meg. Nagyobb gondot kell fordítani a munkakörülmények javítására, a nehéz fizikai munka könnyítésére, a szakmák vonzóbbá tételére. Az iparban dolgozók átlagbére négy év alatt 30,7%-kal, átlagkeresete 25,6%-kal nőtt. Az építőiparban ez 30,9, illetve 25,3%. Afizikai munkások átlagbér-növekedésének az üteme általában meghaladta a nem fizikai dolgozókét. Tovább kell törekednünk arra, hogy a végzett munka alapján differenciált bérezéssel, az utánpótlás nevelésével, a szükséges tervszerű átcso-2 EGYÜTT BU