Budapest, 1980. (18. évfolyam)

11. szám november - Csorna Antal: Veszélyben a Törökugrató

A Törökugrató Csigó László felvételei Veszélyben a Törökugrató Beszélgetés Csorna Antal aranydiplomás kertészmérnökkel Kilátás a sziklaszirtről •

—ötven évet töltött el a főváros szolgálatában. A „töltött el" azt jelenti: dolgozott. De épített kertet, parkot Párizsban, Versaillesban, ahol négy évig állt szaktudásával a franciák rendelkezésére. Mert lehet, hogy a talaj, a növényzet itt más, mint amott, de az ember célja ugyanaz: széppé, egészségessé tenni a környezetet, humanizálni a földet. Gondolom, a szó tartalma megváltozott az évezredek során. Régen irtást, lecsapolást jelentett ezen a szakterületen, ma sokkal inkább óvást, építést. — Nemcsak ma. Már ötven évvel ezelőtt is sokan látták, hivalkodás nélkül magamat is beleértve mondhatom: láttuk, mennyire összefonódik a humánum és a kultúra, mily nagy szerepe van az urbanizálódás folyamatában az esztétikumnak, a belső harmónia megteremtésének, amely igen nehezen valósítható meg a külső harmónia nélkül. Vagyis a környezetformálás és környezetvédelem eszméje nem új, csak ma már igen égetővé vált ez a kérdés. Ezért is teszem szóvá a bajt, a nemtörődömséget, hiszen a fa, a virág, a táj nem tőlünk különálló valami, hanem életünk része. Fáj, ha ezt az „életdarabot" megcsonkítva látom, ahogy a Törökugrató esetében is. — Azt hiszem, sokan ismerik a Törökugratót. A hozzáfüződő mondát, mely szerint Buda visszafoglalása után egy török vezér, üldözői elől menekülve, innen vetette le magát lovastul. De maga a hegy is ismerős, csúcsa már messziről feltűnik, akár vonaton, akár autón közelítünk Budaörs felé. — Igen mint a budai hegyvidék szélső előőrse, önálló magaslatként uralja a környéket. A Csíki hegyek vonulata a biatorbágyi és a budakeszi útkereszteződésnél észanyugatnak, a Frank- és a Kakukkhegyen át a Szabadság-hegy felé folytatódik. A fő vonulat előtt egy alacsonyabb hegylánc húzódik: a Rupp-hegy, a Tűzkőhegy, a Nap-hegy, a kopár Kő-hegy, az Odvas-hegy, Út-hegy. Ettől a másodvonulattól kissé délre van a Törökugrató (251 m) önálló, majdnem összenőtt kettős csúcsa. A terepből közel száz méterre kiemelkedő hegy északkeleti oldalán valóban messziről feltűnik a sötét színhatást keltő sziklaszirt. Alig árnyékolja egy-egy küzdő cserje vagy itt-ott a repedésekben megkapaszkodó pázsit zöldje. Eső lyuggatja, szél szaggatja a dolomit sziklát. — De — ha nem is messziről — mást is észrevenni. A szikla alatti enyhén lejtő teraszos térségen barakkok és elnyűtt raktárak között ládák, hordók halmaza. Itt van a Zöldségforgalmi Vállalat raktára, ahol főként káposzta- és uborkasavanyítással foglalkoznak. A Torbágyi úti buszmegállótól vagy száz méterre hatalmas kapu jelzi az elhanyagolt telep bejáratát. A raktár múltja igen változatos. Volt már kincstári tulajdon többféle rendeltetéssel, aztán egyéb célokra használták, többek között volt itt kutyaidomító is. A feltűnően nagy kapu bejáratánál a még kocsival is járható névtelen dülőút kétfelé ágazik, hogy körforgalomban, nyugat felé indulva, egy kiépítetlen keleti szakasz után ugyanide térjen vissza, jobb felé kiindulva