Budapest, 1980. (18. évfolyam)

11. szám november - Nagy Ildikó: Tendenciák 1970—1980

TENDENCIÁK 1970-1980 Schaar Erzsébet: Kirakat, 1970. Gulyás János felvétele 24 A történelem vagy a művészettörténet nagy fordulópontjai nem esnek egybe az évtizedfordulókkal, ennek ellenére azt mondjuk: húszas évek, harmincas évek, ötvenes évek stb. Egyelőre még nagyon is kétséges, hogy egységet alkot-e — és ha igen, milyet, a hetvenes évek művészete. 1980-ban mégis kényszerítő erővel támadt föl az igény a visszatekintésre. Milyen volt az elmúlt évtized képzőművészete, irodalma, filmtermése — kérdezik önmagukat a különféle művészeti ágak. Ennek jegyében rendezték meg az idei Velencei Biennálét is. Az Óbuda Galéria kiállitássorozata, ha szerény körülmények között is, ugyanerre a kérdésre keresi a választ, amikor sorra veszi a hetvenes évek magyar művészetének fő tendenciáit. A tárlatok fölépítése áttekintő jellegükből adódóan általában didaktikus, és — a zárókiállítástól eltekintve, mely egyetlen év új műveit mutatja be — történelmi elemzésen alapul. Az első kiállítás keresztmetszet volt, helyzetkép arról, mit jelentett az „Üj művészet 1970-ben". (Az illusztrációk közül: Haraszty, Jovanovics, Nádler, Schaar, a belső borítón: Méhes, a hátsó borítón: Keserű.) Egyben azt is megmutatta, hogy a hetvenes évek művészete a hatvanas évek második felében kezdődött. Akkor lépett színre az a művészgeneráció, amelyik felvállalta a magyar avantgarde hagyományait, és tájékozódott a kortárs egyetemes művészet aktuális törekvéseiről. Mialatt nálunk még mindig az absztrakt művészet létjogosultságáról folytak hírlapi viták, a világ képzőművészetét már az új tár-