Budapest, 1980. (18. évfolyam)
11. szám november - Kertész Péter: „Értesítjük, hogy lakása lebontásrakerül..."
Ballagunk a Bajcsy-Zsilinszky ) úton. Nevenincs nénit nemigen érdekli, hogy mellészegődtem. Zihálva vonszolja elnehezült testét, éppen elég gond ez neki. Az Árpád út sarkán lámpát kapunk. Nevenincs néni bosszús, mert tízkor árut hoznak a trafikjába, s addig végére akar járni ennek a „megtekintőnek". Az előbb nyomták kezébe az ötödiket. Volt közte, ami Kőbányára szólt, azt meg se nézte. Hogy tudna onnan bejárni a munkahelyére? Zuglóban élt, míg k| nem bombázták, azután került ide. Újpestre. Közel akar maradni a boltr hoz. Hetvenhárom éves, senkije sincs, s nemigen bírják már a lábai. Most is, hogy átérünk a túlsó oldalra, hirtelen begyömöszöli magát egy taxiba. Pedig száz méterre sincs már, ahová iparkodik. Futva érkezem a helyszínre, de csak azt látom, hogy Nevenincs néni visszaszáll a taxiba, s az hirtelen gyorsulva eltűnik az erősödő délelőtti forgalomban. A IV., Árpád út 96-ba ugyanis a József Attila utca 85-ön át lehet bejutni, de erre már csak én vállalkozom. Falusi kerítés, falusi udvar — érintésnyire a városközponttól. Hátul a bejáratát veszte' ímeletes ház. Nyaktörő lépcső visz J kiutalandó szoba-konyhához, amit javában laknak, ráadásul nincs is idehaza a bérlő. Fischer Györgyné házfelügyelő azt is elmondja, hogy Baloghék még legalább két hónapig itt laknak, előbb nem lesz meg az új lakásuk. Amúgy ez a mostani nagyon szép: világos a szoba, a konyhában kis fürdő is van. Biztosan jó lenne Nevenincs néninek — akinek az otthonát hamarabb kezdik bontani, mintahogy itt a beköltözés esedékes. De — folytatja Fischerné a felvilágosítást — ezt a házat is szanálják 1984-ben. Egy hete volt bent az ura a tanácsnál, ott mondták neki. Ők maguk két gyerekkel laknak egy szobában, s a lakásigénylésük elmúlt már hatéves. Bizony nem bánták volna, ha itt kezdik a területfelszabadítást, mert akkor „kénytelenek lennének megfelelő lakást adni" nekik. Területfelszabadítás. Nem tudok eligazodni rajta. Hiszen felszabadítani csak azt lehet, aminek továbbélését áhítjuk, itt meg írmagja sem marad hetek múlva semminek. Az U alakú udvarokban sorakozó szoba-konyhákkal együtt tiszteletet ébresztő polgárházak, hangulatos kis utcák tűnnek el nyomtalanul. A múlt szégyenfoltjaival a múlt értékei is. Bóklászok a félmúltban. Az utca két oldalán fiatal nyárfasorok szomorkodnak. Vajon meddig élnek? Vagy mi lesz a sorsa a sokaknak mentőövet nyújtó zálogháznak a még sértetlen Bán Tibor utca sarkán? Hová költözik a Heim Pál Gyermekkórház rendelőintézete? Ki emlékszik tíz év múlva a Sörházra, amelynek pincelabirintusát már betemették a lelki életet nem élő, fáradhatatlan földgyaluk. Szemben hatalmas tűzfalak dacolnak az elmúlással. De csak azért, mert nincs még vállalkozó a bontásra. Pedig van benne építőanyag rendesen. A Petőfi utca páros oldala már a múlté. Futballpályányi tér jelzi, hogy az akció jól halad. Két gépmonstrum végzi az utolját — a romok eltakarítását. A keservesen térdre kényszerí-Eifert János felvételei Élhetne még száz évet. . tett emeletes házzal ugyancsak meggyűlik a bajuk. A hatalmas betongerendák elszállításához bírósabb daru kellene. A kárpitos felesége szomorúan nézi boltjuk ajtajából. „Több milliót megért ez a ház, jónevű nőgyógyász lakott benne." Mennek ők is hamarosan a Mátyás térre. Ha nem sietnek, megérik, hogy lebontják fejük főiül a tetőt. A holdbéli tájon mint valami oázis — vagy talán tanya? — egyetlen rozoga porta mélázik. Van már vagy másfél száz éves. Mindennél jobban megérett a bontásra, ám amíg a kisajátítási pereskedésnek nem érnek végére a bentlakók, addig — akárcsak a páriák — érinthetetlen. Ez a ház, a „Területfelszabadítás" Petőfi utca 28. is ludas abban, hogy a szanálási csoport tavaly nem teljesítette a tervét, azért sem, mert elfogytak a kiosztható nagy lakások. Négyen hétezer forint célprémiumtól estek el ily módon. Újpesten a szanálás 1972 óta tartó első ütemében az Angyalfölddel határos területen hozzávetőleg hatezer lakást bontottak le, az új lakótelepeken másfélszer ennyi létesült. Ha csak ezt nézzük, nyilvánvalóan gazdaságos vállalkozás volt, hiszen többen jutottak a korábbinál jobb lakáshoz, jóllehet ma már nem egy kiváló építész nem tartja kifizetődőnek a betonóriások építését. Szociális szempontból viszont — például a Baross A sparheltre nincs szükség a lakótelepen utca és a külső Váci út környékén — jóval sürgetőbb lett volna a megújulás. Tudván, hogy üzemeket kitelepíteni rendkívül költséges, a foghíjakra pedig nem alkalmazható a célcsoportos lakásépítés. De hát más is van a világon . . . nem csak házgyár. Arról nem beszélve, hogy a nálunk honos területfelszabadítás nem éppen olcsó mulatság. Azért se, mert értékes épületek is áldozatul esnek a bulldózerek rohamának, s mert azon túl, hogy új közműhálózatot kell építeni, a régit fel is kell szedni. És még lakást is kell adni az otthonukat veszítetteknek. Következik mindebből, hogy lakatlan területen — például Káposztásmegyeren — kifizetődőbb a ó