Budapest, 1980. (18. évfolyam)

10. szám október - Diószegi György: Versenyben — Fejezetek a Láng Gépgyár történetéből II.

VERSENYBEN kedés, a mun kabeszüntetés fegyverére még gondolni sem lehetett, „bűnhődniük" kellett. A Láng-gyárban az augusztusi hetek a sorok rendezésével, a rekonstrukció1 munkájával teltek el. A visszatért régi vezető gárda mindent elkövetett, hogy a gyár rövid idő alatt talpra álljon. Mindent elvállaltak, még bányakompresszort is gyártottak. A munkásokkal Tirser László műszaki igazgató tárgyalt. A polgári demokrata szellemű Tirser a lehetőségekhez képest megpróbált kiállni a legelemibb emberi jogok betartása mellett, de voltak erősebben ható külső tényezők is, amelyek akadályozták tervei megvalósítását. Például a GYOSZ intézkedése — az előlegről — kötelező volt minden gyárra nézve. Még erősebb — a magyar gazdasági élet egészét sújtó —, katasztrofális hatása volt az inflációnak. Az árak nyolcezerszeres növekedésével még csak közelítőleg sem emelkedtek arányosan a bérek. A követeléseik teljesítése érdekében a munkások a fenyegető elhurcolás, a börtönbüntetések ellenére 1920-ban már sztrájkoltak. A bérharcok egyi ke-mási ka győzelemmel végződött, de nemegyszer súlyos retorzióra került sor. Az 1922-es nagy sztrájk után tömeges elbocsátások voltak. Csak áprilisban negyvenezer munkás került az utcára. Hiába volt a Tirser-féle megnyugtatás, a Láng-gyár sem vonhatta ki magát a katasztrofális események folyamatából. Az említett Tirser László — Láng László unokája, Láng Gusztáv unokaöccse — Zürichben járt egyetemre, tehetséges, kitűnő memóriájú szakember, elismert szervező volt, nem egy esetben az ő elképzelése szerinti fejlesztés hozott újabb sikereket a gyárnak. Lángék, ha tehették, mindig egyezségre törekedtek a munkásokkal. A legmagasabb bért fizették az iparban, de aztán megkövetelték a „közös érdekből" származó derekas munkavégzést. Amikor többé-kevésbé rendeződtek a gyáron belüli viszonyok, megrendeléseket kaptak a fővárostól, megindult a Diesel-motorok továbbfejlesztése, mind gyakoribb lett a komplett gőzerőművek (kazán, turbina, vagy gőzgép) szállítása. Pár évig „vihar előtti csönd" uralkodott a gyárban. Elérkezett 1929 hírhedt napja: október 4-e. A New York-i tőzsdén bekövetkezett válságrobbanás az egész világot, természetesen a magyar gazdaságot is nagymértékben megviselte. A Láng-gyár mindent megpróbált, hogy átvészelje a gazdasági pangást. A heti munkaidőt először 36, majd 27 órára csökkentették. Mindenáron meg akarták tartani az összefonódott üzemi közösséget, ennek érdekében a legsúlyosabb időszakban kéthetenként 27 órás munkaidőben foglalkoztatták a dolgozókat. A Ganz-gyárnak egy rövid időszakra „kölcsönadtak" munkásokat, csak azért, nehogy szétszéledjen a kiemelkedő szaktudású gárda. Kevés gyár „büszkélkedhetett" olyan eredménnyel, amely Láng Gusztáv visszaemlékezéséből kiderül: „Ezekben az években majd minden üzem eladósodott, a Láng azonban nem. Lukács József elnök, a Hitelbank igazgatója figyelmeztetett, hogy ne csináljunk adósságot, mert az olyan gyárnak nincs előttük tekintélye. Mindenfajta munkát elvállaltunk, hogy a jó szakembereket ne kelljen elküldeni: így például nyomdagépek gyártását, automatikus ajtócsukókat stb. Az öntőkkel Diesel-motor-állványokat készíttettünk — ezeket a válság utón be is olvasztottuk, mert nem volt rájuk szükség. Az adminisztratív dolgozók fizetését is csökkentettük. .." Igen, sor került még nyomdaipari gépek gyártására is! A szintén a Hitelbank érdekeltségi köréhez tartozó Wörner Gépgyárat szanálták, az összes munkást elbocsátották, de a nyomdaipari gépek gyártását meg akarták menteni. így került a Lángba néhány különleges gép, a tervrajzok, a tervező Sturn Károly főmérnök és néhány kiemelkedő szaktudású dolgozó. A későbbiek során ők tervezték az igen sikeres Autoláng nevű gyorsjáratú automata nyomdagépet. Az európai országokon kívül még Ausztrália is rendelt a kiváló gyártmányból. A Láng-gyárban valóban mindent elkövettek, hogy együtt maradjon a szakembergárda, persze tőkés mivoltukat sem tagadták meg. A Lánggyári munkások 1931-ben megismerkedhettek a tőkések szerint ,,gyáriparunk biztonságának és egészséges fejlődésének egyik elengedhetetlen kellékével" a bedórendszerrel. Ez az emberi munkaerő gazdaságos és ésszerű alkalmazásának a tudományaként kikiáltott módszer a munkások ellenállása miatt nem tudott gyökeret verni a Láng-gyárban. A gazdasági fellendülés 1934-ben kezdődött. A sokoldalúan alkalmaz ható géppark, a nagyszerűen felkészült szakembergárda csaknem „mindent" gyártott. A Zoelly-konszern 1934-ben felbomlott, így kerültek Lángék kapcsolatba a svájci Brown-Boveri Cie céggel, amelyik abban az időszakban a legkorszerűbb gőzturbinákat készítette. A gázkazánok gyártását a berlini Borsig cég ajánlásai alapján végezték. Hasonló termékkapcsolatuk volt amerikai, holland és más országok konszernjeivel. Külön említést érdemel a Diesel-járműmotor — Daimler—Benz — kifejlesztése. A Láng gépkocsimotor a Szovjetunióban rendezett nemzetközi kiállításon nagy sikert aratott. A 18 induló motorcég közt (angol, osztrák, francia, olasz, szovjet, magyar — Ganz — versenytársak körében) az előkelő harmadik helyet szerezték meg. A kiemelkedő anyagi és erkölcsi díjazáson kívül szovjet megrendelésre is számíthattak. A 30-as évek végére a gyár erejének teljében volt. Lezárult egy hetvenéves vetélkedés: a Röck-gyárat — ma Április 4. Gépgyár — magába olvasztotta az erősebb kartelltárs, a Láng Gépgyár. Az új fellendülés összefüggött a háborús készülődéssel. A gyár vezetőinek kívánsága teljesült, bevonták őket a haditermelésbe. 1936-ban megkezdődött a repesz- és fenékgyújtós gránátok próbagyártása, 1938-ban a hadsereg 1400 Botond gépkocsit kért, ezek motorjainak gyártásában részt vett a Láng is. A haditermelés kiszorította a békés ipari tevékenységet a Láng Gépgyárból. Ennek a folyamatnak a bemutatására szolgáljon a következő történet. A moszkvai Masinoimport külkereskedelmi cég először négy darab 325 lóerős félstabil gőzgépet rendelt, majd reskedők, sőt beléphettek tőkések is. Láng László nemcsak tagja volt az egyletnek, hanem pénzbeli támogatással segítette annak működését. Feladatul tűzték ki, hogy ,,. • .a tőkét a mun ával megbarátkoztassuk". A munkások fegyveréről, a szrájkról szó sem esett a programban. Nem lehet csodálkozni, hogy ez az egylet rövid életű volt, a munkások átözönlöttek az Általános Munkásegyletbe, ahol már „.. . a mai államrend igazságtalanságai ellen..." szervezkedtek. A párizsi kommün leverését felvonulással gyászolták. Ezért, és más, az egylet rovására írt „felségsértés és hűtlenség/" vádak miatt több munkást bíróság elé állítottak, az egyletet pedig feloszlatták. A fővárosi autóbuszokat Láng-Diesel-motor hajtotta — mivel elégedettek voltak — újabb hat, később nyolc, majd további tíz ilyen gőzgépet kértek. Három nappal a magyar hadba lépés előtt a Láng-gyár levélben fordult az illetékesekhez, mi legyen a csaknem kész gőzgépekkel. Az már nem deríthető ki, hogyan alakult ezeknek a „békés termékeknek" a sorsa, de azt tudjuk, hogy ez idő tájt újabb 700 darab Botond motort igényelt a hadsereg. Fokozódott az aknák, gránátok, lövedékhüvelyek gyártása, és szó volt arról is, hogy felkészülnek tengeralattjáró-alkatrészek gyártására. A gyár történetének már az első éveiben megtaláljuk a munkásmozgalom csiráit. Alapításának idején alakult meg az első magyar munkásegylet, sőt egyszerre kettő is. A születési dátuma mindkettőnek 1868. február 16. Az ún. Buda-Pesti Munkásegylet célkitűzéseiben az önsegélyezés megvalósítása szerepelt. Tagjai lehettek iparosok, gazdálkodók és ke-Már említést tettünk a Láng-gyári munkások későbbi bérharcairól, a munkásszolidaritásról és összefogásról. Külön méltatást érdemel az 1930-as évek munkásmozgalmának alakulása. Forradalmi gondolkodású fiatalok népes csoportja nevelődött egy Forgách utcai bérházban. Ott volt a mozgalmi visszaemlékezésekben gyakran szereplő vasasszakszervezet egyik központja, a nevezetes VI/2. A munkásoknak második otthont, elytársi közösséget jelentett a szervezet, ahol politikai vitakör, szavalókórus működött, s sportversenyek, baráti kirándulások, táncmulatságok tették emlékezetessé az együttlétet. Részt vettek különböző ifjúmunkás-akciókban — röpcédula, plakátterjesztés stb. —, sőt, 1937-ben antifasiszta tüntetést szerveztek a Bethlen tér környékén. Ezekben a megmozdulásokban 50—60 Láng-gyári munkás is részt vett. így kovácsolódott egységbe az a kollektíva, amely a második világháború évei alatt péi-36