Budapest, 1980. (18. évfolyam)

10. szám október - Frank János: Kő kövön

Aréna. Cinkmaratás, 1978 négy oldalról egyszerre. így fejleszti fonák architektúrájának tömbjeit. Ezekkel a műveivel aztán már befejezi a szállóigét: Kő kövön nem marad. A Gratulálok, önnek találata van egy szóvicc, egy homonímia átfordítása a verbálisról a képzőművészet formanyelvére. A képen egy antik homlokzatrészlet ágyútalálatot kapott. Ez is találat. Grafikusi portréja vizsgálatakor ér- demes elidőzni a mesterség, a technikai részeknél is. Ez a művész — úgy látszik — ráunt a klaszszikus rézkarctechnikára, speciális cinkmaratással dolgozik. Formanyelve mintha a Verne Gyula-könyvek egykori acélmetszeteit idézné. A legutóbbi grafikai lapjain már nemcsak a tollvonások fegyelmezett párhuzamosaival beszél, a tolltechnika szikárságát levírozott tus részletekkel enyhíti, oldja; a cinklemez eltűri, sőt, meghálálja ezt a többoldalúságot. A sokszorosított levonat pedig tisztán képviseli a „kézrajz" szándékosságát. Persze az eredeti tusrajzhoz sem lett hűtlen, ezt tapasztalhatjuk a kiállításán is. Festményei pedig ugyancsak a hagyományos anyagtan szerint készültek: alapjuk vakrámára húzott lenvászon, rajta a sima ecsetkezelésű olajfestés. Tagadhatatlan, hogy Felvidéki András élvezi a bravúros rajzot, mesteri festésmódot, mégsem hódol be a puszta technikának. Sőt ez a látszólagos szenvtelensége, túljátszott precizitása ellenkező előjelet kap a művein: a határtalan szuggesztivitást. Fohász. Cinkmaratás. 1978