Budapest, 1980. (18. évfolyam)

10. szám október - FischerJózsef: Udvarkertek

ta az építészek, szociálpolitikusok széles körét. Vehemens hírlapi bírálatok, társadalmi megmozdulások hatására a főváros és a Közmunkák Tanácsa 1929-ben módosította a bérháztelkek beépítésére vonatkozó szabályrendeletet. Az ingatlantulajdont érintő határozat értelmében a továbbiakban csakis a telkek utcai frontja volt beépíthető, mégpedig meghatározott mélységig. Ez az intézkedés kétségtelenül nagy vívmánynak bizonyult. Megszüntette a körülépített udvarokat, a gangokról nyíló sötét udvari lakásokat, a belső épületszárnyakat. A 14 méter mélységig engedélyezett beépítés azonban létrehozta a háromtraktusos alaprajzi elrendezésben a hallt, a közvetett világítású belső helyiséget. Ezenkívül a bérházak túlnyomó többségében kétszoba-hallos, háromszoba-hallos plusz 6—8 négyzetméter személyzeti szobás lakást, vagy garzonlakásokat építettek. Ezeknek a bére meszsze meghaladta a munkásság széles rétegeinek fizetőképességét, mondhatni tehát, hogy a nagy tömegek számára nemigen épültek lakások. Az ún. középosztály igényeinek pedig — amennyiben a személyzeti szobát valóban rendeltetésszerűen használták — ugyancsak nem felelt meg az új lakástípus. Ugyanis egy vagy két gyerek esetében — különösen ha nem egyneműek voltak a gyerekek — a kétszoba-hallos lakás alkalmatlannak bizonyult. A keretszegély-rendelet mégis rendkivül előnyt jelentett a városszerkezet egészére. A 30-as években a IV—IX-ig terjedő kerületekben már csak szórványosan akadtak üres telkek, tehát jobbára elavult, nem jövedelmező épületek bontása révén volt lehetőség az új szabályzat előnyeinek kihasználására. A XIII. kerület azonban még bőséges lehetőséget nyújtott az egészségesebb beépítési mód számára. Néhány helyen sikerült is megfelelő eredményt elérni, például a mai Katona J.—Rajk L.—Wallenberg—Sallai I. utcák által határolt területet szabaddá tette egy nagyvonalú vállalkozás, miáltal lehetővé vált a blokk egységes körülépítése. Az eléggé napos udvart — lombos fákkal — kertszerűen képezték ki. (Jelenleg — sajnos — televan építkezésből visszamaradt hulladékanyaggal, sőt, két fabódé is ott éktelenkedik.) A belső udvarok több helyen nem rendelkeznek a megfelelő méretekkel, no meg a később előírt kerítésekkel felparcellázott udvarokban nem alakultak ki egységes kertek. Ebben a városrészben a belső kertek szép példáit találhatjuk a Visegrádi, a Kresz Géza, a Victor Hugo és még több más utcában is. Előnyösebbnek bizonyult udvari lakóhelyiségeket létesíteni, mivel ezek kertre nyíltak, és nem a zajos utcai front szemközti ablakaira néztek. A belső városrészekben azonban csak kevéssé érvényesülhetett a szabályozás jelentősége. Ugyanis az elszórt üres telken épülő ház tágasabb udvarát tűzfalak zárják körül. A rendelkezés előnye teljes mértékben csakis olyan esetben juthatott érvényre, ahol négy utca által határolt telken épültek az új bérházak, ami által az udvarok összefüggő egészet képeztek. Jól tudjuk, ilyen üres telkek a belső városrészekben már nem léteztek. A körutakon belül egyetlen helyen nyílt lehetőség a fenti előnyök teljes kihasználására, mégpedig a 30-as évek elején az V. kerület Szemere—Pálffy György—Nagy Ignác—Stollár Béla utcák által határolt blokkon. A meglévő avult építmények eltakarítása folytán az új épületek mögött, összefüggő nagy területen, valóságos liget keletkezett az évtizedek folyamán. A lakók és gondnokok szeretettel, rendszeresen ápolták, gyepesítették, növényzettel látták el a lakóháztikhoz tartozó udvarrészt, melyeken ma tucatnyi lombos, öt emelet magasra nőtt fa áll. Ez a belső kert valóban látványosság. Kár, hogy ide is telepítettek két faházat a lakók heves tiltakozása ellenére. Az 1929. évi szabályrendeleten még alig száradt meg a tinta, amikor a 30-as évek elején már újabb építészeti elgondolás, az ún. sávos beépítés lépett előtérbe, vagyis szabadon álló épületek megfelelő tájolással. Ez a beépítési mód — a magántulajdon keretei között — ugyancsak nagyobb telkeken, ócska építmények eltakarítása után volt alkalmazható. Ezt valósították meg, úttörő módon, az Országos Társadalombiztosító Intézet Tisza Kálmán— ma Köztársaság téri — bérházainak építésénél. 1932-ben a vonatkozó tervpályázatot előkészítő terv sávos beépítést javasolt, miáltal a lakások keleti vagy nyugati tájolást nyertek. Az 1933. évi tervpályázat összes díjazott tervei ugyancsak sávos beépítéssel készültek. A tervezéssel megbízott építészek egységes, szívós állásfoglalása révén — amelyet támogattak az intézet vezetőségében a munkásság képviselői — az illetékes minisztérium szakértőinek makacs ellenzése dacára sikerült megvalósítani a tervet. A 30-as évek végén már a fenti minta szerint épültek a XIII. kerületi Visegrádi, Borbély, Kresz Géza és Katona József utcák által határolt telkek bérházai. Azóta itt a sávok közt is több emelet magas fák állnak. Amint tapasztalom, vannak, akik nem értik ezt a helyes városrendezői kezdeményezést, hiszen most a Kádár utcai építkezéssel a sávok közét lezárják, és ezzel a légjárás — ami egyik nagy előnye ennek a módszernek — megszűnik, továbbá megfosztja a lakásokat a déli nap nagy részétől. \ sávos beépítésből „cour d'honneur" keletkezik. A magántulajdon alapján kialakult bérházépítési korszak a második világháború után lezárult. A telek-magántulajdon kötöttségeitől megszabadulva, a városépítés lehetőségei gyökeresen megváltoztak. Az adott lehetőségekkel éltek mind az építészek, mind a hatósági szervek. A város különböző részein szabadon álló lakóépületek, lakócentrumok létesültek. Külön kell említeni a VIII. kerület keleti részének szanálását, ahol a teljesen elavult lakóházakat lebontották, az így kapott területen korszerű városrészlet alakult. Hasonló ideális megoldás kínálkozik a város több részén is, azonban ezekre csak hosszabb távon nyílhat reális lehetőség. Addig pedig továbbra is számolni kell minden, még használható lakóépület fenntartásával. Kíséreljük meg áttekinteni, milyen reális lehetősége van a főváros jelenlegi belső területeinek megváltoztatására — a lakásra helyezve a hangsúlyt. Mindenekelőtt a levegő szennyeződése az, ami ma már nemcsak kizárólag a szakembereket foglalkoztatja, hanem a lakosságot is. A szó szoros értelmében mindenki a saját bőrén érzi, s látja a nyitott ablakon át a szobában lerakódott porréteget. Mint szükséges rossz, az autók külön témát képeznek, akárcsak sokaknak a dohányzás, alkohol vagy az elöregedett házak siralmas lakásai, melyek lakói igyekeznek azokból menekülni, valahová a szabadba, még ha ez több, fáradságos utazgatással jár is. Megindult az áramlás a központtól távol eső hegyvidék s környéke felé. Közületi támogatással és a magánerőből felépült és az épülő társasházak sokasága élénken bizonyítja az embereknek a természet utáni vágyakozását. A városban a természettel való kapcsolatot szolgálja a parkok létesítése, az utcák fásítása. Kétségtelen, ezen a téren is van fejlődés, újabb parkok létesültek, minden csöppnyi szabad területet igyekeznek gyepesíteni. Sok esetben azonban a meglévő zöldterületek nem részesültek kellő védelemben, amint ezt a Városliget vagy a fentebb említett belső udvari kertek példája bizonyítja. Helyben vagyok. Megpróbálom érzékeltetni az épületek által körülzárt légterek, udvarok képét. A Belváros lakóházai közt kutatva tapasztalhatjuk, a lakók maguk is igyekeznek „behozni" a természetet lakásuk közelébe. A Münnich Ferenc utca 4. számú ház körül gangos, keramittal burkolt udvarának egy kis foltján növényágy van, páfránynyal, borostyánnal beültetve. Az Október 6. utca 11. számú ház ugyancsak gangos udvarán szépen gondozott, fásított kert van; magasra nett fáival nagyszerű látványt nyújt az 5. számú épület udvarának kertje, szerintem látványossága a Belvárosnak. Ugyancsak ápolt kertet találunk a Mérleg u. 12. számú ház udvarán. Az Engels tér 16-ban az udvaron a gyepágyakat bővíteni és fásítani kellene. Sorolhatnám még a példákat, még inkább a lehetőségeket. Udvarkertet kellene tehát kialakítani mindenütt, ahol erre lehetőség kínálkozik, előzőleg azonban csakis az udvari falakat tatarozni. Enyhíteni lehetne ily módon az udvari lakások sivárságát. Ha pedig ez az eljárás mozgalommá válnék, sok száz lombos fa hozzájárulna a város levegőjének javításához, és szép látványt nyújtana a kirakatok mögött is. Kívánatos volna szakértőknek megvizsgálni a meglévő belső kerteket és védetté nyilvánítani az arra érdemeseket, nehogy tönkretegyék ezeket a területeket akárcsak azzal is, hogy ideiglenesen holmi raktárt vagy irodát „emelnek" rajta. 10