Budapest, 1980. (18. évfolyam)

10. szám október - Rajna György: Köztéri díszkutak

Lajos-kút. Holló Barnabás műve I., Corvin téren Teknősbékás kút. Nagy Géza alkotása a IV., Papp József téren Csigó László felvételei Cohors. Tar István diszkútja az V., Március 15. téren VESZÉLYEZTETETT MŰTÁRGYAK RAJNA GYÖRGY KÖZTÉRI DÍSZKUTAK A Budapest 1980. áprilisi számában a főváros udvari diszkútjaival foglalkoztam. Leírást adtam róluk, ismertettem stílusjegyeiket, valamint lelőhelyüket. Ezúttal a budapesti köztéri díszkutakkal kívánok foglalkozni. Természetesen ezeknél is fennáll az a körillmény, akárcsak az udvari diszkutáltnál, hogy a múlt század hetvenes éveit követően funkcionális szerepük egyre csökkent, mindinkább a díszítő jelleg dominált, mivel a lakosság vízellátását az egyre nagyobb területeken kiépülő hálózati vezeték biztosította. A másfél évszázados török hódoltságot megelőző időből gyakorlatilag nem maradt fenn köztéri kút napjainkra. A fejlett római kultúra mindenesetre valószínűsíti, hogy léteztek ilyen kutak. A középkorban a ma is meglévő szabadság-hegyi források vizét a közlekedőedény törvénye alapján csőhálózaton a Várba vezették. Az elsőrendű ivóvíz így jutott a mai Szentháromság tér egykori kútjába. Ezt a kutat díszítette Hörger Antal Loyolai Szent Ignác-szobra, majd ennek helyére került 1785-ben Carlo Adami Városvédő Pallas Athénészobra, melynek eredetije jelenleg a Fővárosi Tanács épületének előcsarnokában áll, míg a másolatát a Szentháromság tér és a Szentháromság utca sarkán állították fel. Pest altalaja homokos, mocsaras és csatorna hiányában erősen szennyezen volt, így az ásott kutakból sem nyertek sokkal jobb vizet a lajtos kocsikkal szállított szüretien Duna-víznél. Kivételt képezett az egykori Orczy-kertben lévő IUés- vagy más néven Élíás-kút, amelyet Illés prófétáról neveztek el. A kutat kis klasszicista stílusú épület fedte. A pesti oldal legjobb ivóvizeként tartották nyilván. A kutat az 1830-as években a Ludovika építésekor lebontották. Emlékét-nevét mind a mai napig őrzi a VIII. kerületi IUés utca. A múlt század végéig fővárosunk nemigen dicsekedhetett köztéri díszkutakkal. Ybl Miklós, a kiváló építész méltán gyönyörködött olaszországi útja alkalmával az ott látható reneszánsz és barokk stílusú köztéri díszkutakban, de láthatott hasonlókat a szomszédos Ausztriában is. Hazatérve elhatározta, hogy Budapest részére is tervez hasonló jellegű - egy fejlődő nagyvároshoz méltó — köztéri díszkutat. így született meg 1883-ban az eredetileg a Kálvin téren felállított, majd a második világháború után az Engels térre áthelyezett Danubius-díszkút. No de kezdjük az elején. Érdemes ugyanis néhány régebbi budapesti köztéri díszkútról részletesebben beszélni. 1830 körüli időből származik az ún. Oroszlános kút, Kasselik Fidél alkotása, amely 1896-ig a Terézvárosi templomnál állt. A kutat Bauer Mihály nőalakszobra díszítette. A kút később a Népligetbe került, de már a nőalak nélkül, amelynek helyére copf stílusú vázát helyeztek. Ma is látható az immár fej nélküli nőalak a kúttal szemben, az út másik oldalán. 1835-ben készült a Nereidák kútja, Uhrl Ferenc és Fessl József alkotása. 1899-ig a Ferenciek terén állt, majd áthelyezték a kőbányai Zalka Máté térre, de már a díszítő szobrok nélkül. A hiányzó két nőalakot az eredetinek megfelelően Győri Dezső újrafaragta, és a kutat 1977-ben eredeti helyén állították fel. 1850 körül készült a Hébe-kút, ami Praxitelész Artemis-szobrának ismeretlen művész által készített másolata. A kút eredetileg a Kapisztrán — Nádor —, 1923-tól a mai Hesz András — Iskola — téren állt. 1936-ban Nagytéténybe szállították, majd 1967- ' ben állították fel újból az I., Úriu. 53. magasságában, de már nem az eredeti kávával. 1873-ban Mercier Michel Victor Szigonyos nő díszkútját a mai Élmunkás — Ferdinánd-híd — Rudas László utca felőli feljárójánál állították fel. 1927-ben újrafaragták, és a megrongált kútszobrot a Vízművek gellérthegyi parkjába szállították, ahol az elpusztult. Az újrafaragott kutat is súlyos sérülések érték a második világháborúban, úgy hogy azt ismét ki kellett javítani. 1883-ban a Kálvin téren állították fel Ybl Miklós, Fessler Leó és Brestyánszky Béla közös munkáját, a Danubius-díszkutat. Ülő nőalakjai hazánk három folyóját: a Tiszát, Drávát és Szávát jelképezik, míg legfelül a Dunát férfiként mint Neptunust ábrázolják az alkotók. A díszkút a második világháborúban csaknem teljesen megsemmisült. Az eredetivel teljesen megegyező kutat Győri Dezső készítette el, és azt az V. kerületi Engels téren helyezték el 1959-ben. 1890 körül készült a zugligeti Disznófő-forrás vadkanfejes kifolyója. Maga a forrásház az 1820-as években épült. A vadkanfejes kifolyót 1955-ben lebontották, majd az 1970-es években újból helyreállították. 1896-ban a Vigadó térre, a volt Hangli Kioszk közepére került Senyei Károly Ürgeöntő gyerekek elnevezésű kútja. A második világháború után ezt a díszkutat a Dagály strandra vitték, ahol azonban már csak a szobrot állították fel. 1904-ben az I. kerületi Corvin téren állították fel Holló Barnabás Lajos-kútját. Millacher Lajos emeltette hálából Budapest fővárosnak. A kút pillérén Millacher Lajos domborművű portréja, a kúton felül pedig szaruból ivó pogány magyar vitéz látható. 1904-ben a budai Várpalota Hunyadi-udvarának déli falára került Stróbl Alajos Mátyás-kútja, amely a királyt zugligeti vadászaton ábrázolja. Mellékalajai között fellelhető Szép Ilonka és a tudós Galeotti alakja. A 11