Budapest, 1980. (18. évfolyam)

10. szám október - Kertész Péter: Zöld(ség)ár

— A legtöbb esetben igen. A szerződéseink úgy szólnak, hogy a termelő minden esetben megkapja a fogyasztói ár 65—75 százalékát, tehát közös rizikót vállalunk: együtt sírunk, nevetünk. — Eszerint elképzelhető, hogy befürdenek valamivel? — Méghozzá elég gyakran. Idén például az újburgonya, a zöldborsó, a korai káposzta két-három hetet késett a mostoha időjárás miatt. Márpedig az ily módon megkurtult szezonban nem lehet a teljes mennyiséget megetetni a fogyasztókkal. Ugyanakkor az egyik cikk veri a másikat. A zöldborsó, köztudott, addig fut nagy mennyiségben, míg nem jön a zöldbab. Ha ezek, az egymást bizonyos mértékben helyettesítő cikkek, összejönnek, az egész volumen értékesítése veszélybe kerül. Hiszen a termelő jogosan követeli, hogy a leszerződött mennyiséget maradéktalanul vegyük át. Mit lehet ilyenkor tenni? Csökkentjük az árat, jóllehet, ha a kelkáposztát négy helyett két forintért adjuk, attól még nemigen lehet többet eladni, mert nem árérzékeny cikk. A felgyülemlett áruból, amit lehet, tárolunk, ami azt jelentheti, hogy ennyivel majd meg tudjuk nyújtani a szezont. Hacsak másik termelőtől nem zúdul ránk íjabb hatalmas mennyiség, ami már magával hozhatja azt, hogy ki kell dobni, mivel sem a konzervgyáraknak, sem a vidéki vállalatoknak nem kell. Ilyen és hasonló értékesítési rizikóink vannak, amikkel hát számolni kell. A vállalat gazdálkodásától, ügyeskedésétől, árpolitikájától függ: hogyan tudjuk ezeket elviselni. — Kik döntenek az árváltozásokról? — Minden reggel értekezletet tartunk ebben a szobában, amelyen a beszerzési főosztály vezetőjétől a személyzeti igazgatóig sokan részt vesznek, olykor még a vezérigazgatónő is. Ki-ki elmondja, hogy milyen áruból mekkora mennyiség van raktáron, illetve érkezik be, hogyan alakul a forgalom a főváros területén levő kispiacokon, a csarnokokban s a Bosnyák téri nagybani piacon. Ezek alapján alakítjuk ki a másnapi árakat, illetve eldöntjük, miben lesz árváltozás. — Mennyit tehetnek rá a beszerzési árra? — Azt tulajdonképpen a verseny határozza meg. Az értékesítés szabadpályás, sokcsatornás rendszeren bonyolódik. A termelő annak adja el áruját, akinek akarja, a felvásárló vállalat úgyszintén. Ahogy a kedves fogyasztó is abban a boltban vásárol, ahol éppen kedve tartja. Egyet azonban tudni kell. Ha túl alacsonyan állapítjuk meg az árat, akkor nem kapunk árut. Ha pedig magasan, az esetben nem tudjuk eladni azt az árumennyiséget, amit felvásároltunk. Tehát tulajdonképpen itt kereskedni kell. — Van egy fura dolog, ami nem hagy nyugodni. Végül is önöknek érdekük, hogy a mindenkori fogyasztó, aki alkalmasint csecsemő vagy kisnyugdíjas, minél olcsóbban jusson hozzá a maga zöldség-, gyümölcsszükségletéhez? — A vállalat célja a nyereséges gazdálkodás. De buta volt az a kereskedő régen, és ma is az, aki úgy gondolkodik, hogy kis forgalom mellett nagy haszonra tehet szert. Vagyis mi nem az árrés százalékában vagy színvonalában vagyunk érdekeltek, hanem a tömegében. Következésképpen olyan árakat igyekszünk kialakítani, ami egyrészt a gyerekes anyák és a nyugdíjasok vásárlóképességét figyelembe veszi, ám ugyanakkor az is szempont, hogy nekünk nemcsak az idén kell gondoskodni erről az áruról, hanem jövőre is. Tehát meg akarjuk tartani kapcsolatainkat termelőinkkel is. Márpedig a termelési önköltség alatti átvételi árak esetén a termelő egyszerűen nem termel, őt erre nem kényszeríheti senki. — Gondolom, munkaerőben sem bővelkednek. — Bizony nem. Az elmúlt tíz évben a vállalati létszám 5000-ről 3500-ra csökkent. A Nagyvásártelepen jelenleg 1500 ember dolgozik, de volt idő, amikor kétszer ennyit is tudtunk foglalkoztatni. fgy nagy nehézségek árán oldjuk meg a feladatokat. Az árut emelővillás targoncákkal mozgatjuk, tehát a legnehezebb munka, a zsákolás, amit azelőtt a hordárok végeztek, megszűnt, s a csomagolást is gépesítettük. — Diákkorom nagy financiális lehetősége volt — amivel gyávaságból soha nem éltem —, hogy kijöhetnék a Nagyvásártelepre vagont kirakodni. — Sajnos ma már nincsenek alkalmi vagonrakók, azelőtt csakugyan minden hajnalban sorba álltak a kapunál. Most viszont mi állunk sorban a különböző munkaközvetítőknél: ugyan küldjenek már nekünk segédmunkást vagy adminisztratív dolgozót, jelentős hátrány hogy hajnalban kezdünk, hogy itt 6