Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Budapest anno...

Öt világrészbe exportálja termékeit A Magyar Posztógyár alakuló közgyűlését 1920. november 17-én tartották. Az új gyár hazánk fővárosának legnagyobb ipari centrumában, Csepelen kezdte meg működését. Az induló tőke megközelítőleg 25 millió korona volt, amelyet az akkori részvényesek elegendőnek találtak a hazai gyapjúipar alapjainak megteremtésére. A gyár telephelyét a Weiss Manfréd-gyár jelölte ki mintegy 26 ezer négyszögölnyi területen az acél- és fémmű szomszédságában. Mintegy 80 vagonnyi géppel és felszereléssel, valamint a gyár működtetéséhez szükséges eszközökkel kezdődött meg a termelés, s az év végén 95 munkás és hét tisztviselő dolgozott a gyárban. Kezdetben a 18 szövőgépen kártolt gyapjúból katonaposztót és népruházati cikkeket gyártottak. 1921 márciusában 40 szövőgépen 16 000 kg gyapjút dolgoztak fel, néhány hét múlva pedig már 96 szövőgép csattogott. Ekkortájt helyezték üzembe a gyapjúmosót és a festőműhelyt is. 1925-ben megkezdődött a szőnyeg, bútorszövet és bársony gyártása, majd a húszas évek végén megkezdhették a finomabb fésűsszövetek készítését. A termelés mennyiségéhez mérve a gyár berendezései igen kezdetlegesek, a munkakörülmények, a szociális viszonyok pedig mérhetetlenül rosszak voltak, különösen a megalakulást követő években. A munkások heti 60 órát dolgoztak, a keresetük azonban — a kimutatott 600 ezer koronás létminimummal szemben — alig érte el a 260 ezer koronát. Annak ellenére, hogy a gyár mindig magas nyereséggel termelt, a vezetőség nem vette figyelembe a munkások jogos követeléseit. Ez 1926-ban kisebb sztrájkhoz vezetett. Az 1936-os nagy texcilessztrájk azonban már a munkások győzelmével végződött. Kiharcolták a 45 filléres minimális órabért, s elérték, hogy a heti 48 órás munkaidőre akkor is megkapják a 21,60 pengő fizetést, ha a dolgozó teljesítménye nem érte el ezt az összeget. 1945 februárjában, amikor a Dunántúlon még dörögtek a fegyverek, és a főváros népe alig ocsúdott az ostrom rettenetes lidércnyomásából, a Magyar Posztógyárban már megindult az élet annak ellenére, hogy a gyár a bombázások során 75 százalékos kárt szenvedett. A felszabadulást követő első három esztendő áldozatkész, kemény munkát követelt a gyáriaktól; ők azonban vállalták, s ezért sikerült minden évben előrelépniük. 1946-ban avatták az üzem új bölcsődéjét, 1947-ben pedig a hároméves gazdasági tervben körvonalazták az újjáépítés és a további fejlesztés alapvető körülményeit. A vállalat történetének egyik fordulópontja 1948. március 26., az államosítás napja. Apró Józsefet nevezték ki a gyár első munkásigazgatójává. Átszervezték az igazgatás rendjét, s nem kisebb munka várt rájuk, mint hogy megteremtsék a gyár nagyarányú fejlesztésének lehetőségeit. Most már a teljes jogú gazda felelősségtudatával és lelkesedésével láthattak a feladatoknak. Kialakultak a munkaverseny különböző formái, megvalósulhatott a munkához való új viszony a gyáron belül, de a textilipar más vállalataival együtt karöltve kutathatták a fejlődés útját. Tapasztalatcserék, újítómozgalmak, kiemelkedő egyéni és csoportos munkateljesítmények jelezték, hogy jó úton járnak. Javultak a munkások munkakörülményei, több pénzt fordítottak szociális célokra. Orvosi rendelőt, új öltözőket építettek, s megszervezték az üzemi étkezést. Az életszínvonal általános növekedése fokoa Magyar Posztógyár zott követelményeket támasztott a gyár termékeivel szemben is. A vásárlók egyre több, sftbb és jó minőségű anyagot vártak a textilipartól. Hogy ezeknek a kívánalmaknak eleget tehessenek, szükség volt a profil megváltoztatására. Egyre inkább csökkentették a kevésbé keresett kártolt szövetek gyártását, s a jobb minőségű, tetszetősebb, de munkaigényesebb fésűsszövetekből készítettek többet. A korábbi 70—30 százalékos kártoltszövet—fésűsszövet aránnyal szemben ma a fésűsszövetgyártmányok teszik ki a termelés 80 százalékát. Ehhez a hatalmas változáshoz óriási erőfeszítésekre, a műszaki és a tervezőgárda jó munkájára, korszerű új fésűsfonoda építésére volt szükség. Ez az új üzem 1958. augusztus 20-án Dunaújvárosban meg is kezdte működését. De bármilyen gyorsan növekedett is a dunaújvárosi új fonoda termelése, ez sem bizonyult elegendőnek. További rekonstrukcióra, fejlesztésre szorult minden üzemrész. Ennek eredményeként ma már igen korszerű előfonóüzemmel dolgozik a csepeli gyár gyűrűsfonodája. Mind a csepeli, mind a dunaújvárosi üzem szövőelőkészítő üzemegysége korszerű keresztcsévélő, cérnázó-, kettőző-, felvető- és vetülékcsévélő gépekkel gazdagodott. 1960-ban került sor a szövöde rekonstrukciójára. A munkaigényes fésűsszövetek gyártásának elkerülhetetlen velejárója volt a kivarróüzem fejlesztése. Dunaújvárosban újat építettek, a csepeli üzemben azonban elegendőnek bizonyult a meglevő bővítése is. A kikészítőüzemet 1961-ben korszerűsítették. Új, nagy teljesítményű gépeket állítottak a régiek helyére. Afestöde új épületébe is új gépeket szereltek. A régi helyzethez viszonyítva ma összehasonlíthatatlanul jobbak dolgozóik szociális körülményei. 1968 óta önkiszolgáló rendszerű modern ebédlő működik, ahol 250 dolgozó étkezhet egy időben. Szociális létesítményeik egyik büszkesége a balatonszabadisóstói üdülő, ahol évente közel 400 dolgozó számára nyújtanak lehetőséget pihenésre, kikapcsolódásra. Termékeik 70 százalékát exportálják, 1979-ben kisebb-nagyobb mennyiségben ugyan, de mind az öt világrészbe eljutottak áruik. Közvetlen exportjuk értéke ma eléri az egymillió dollárt, közvetett exportjuk azonban sokkal nagyobb volumenű. Alapanyagaikat valamennyi nagyobb hazai konfekciógyár és számos, minőségi munkát készítő szövetkezet dolgozza fel. A különböző kül- és belföldi vásárokon a gyár szövetei számos első díjat nyertek. Jelenlegi programjuk, hogy egyrészt megfelelő termékváltással elégítsék ki a belföldi igényeket, másrészt tovább fokozzák a gazdaságos exportot. A vállalat fejlődését szolgálja vidéki ipartelepítési politikája is. A kártolt szöveteket Nagykállóban gyártják, a fésűsfonalat pedig Dunaújvárosban. Központi cérnázóüzemük építése folyamatban van. A gyár össztermelése volumenében ugyan csökkent, de értéke emelkedett. Négymillió négyzetméter fésűs-, 1,3 millió négyzetméter kártolt szövetet és 600 ezer négyzetméter lánckötött terméket állítanak elő évente. Gyártmányaik közül legjelentősebbek a férfi-felsőruházati szövetek, valamint az ismét divatos anyag, a kártolt kabátszövet. Különleges cikkük a multifilamentekből készült, szabadidő-ruházati célokra alkalmas szövettermékcsalád, amely termelési volumenük mintegy 20 százalékát teszi ki. A gyár jelszava: minőség — megbízhatóság. (X) 45