Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Budapest anno...

Közterületeink tisztaságáért A mélyen alvók közé tartozom, mostanában mégis felriadok hajnalonta. A megszokott hangokra fülelek: a fokozatosan erősödő, majd távolodó motorzajra, kukák csattogására, ahogy utcahosszat felrakják a szemetet. De csak egy szusszanást hallok, amikor az autómonstrum felemeli a konténert, a tartalmát magába szívja, és óvatosan földre teszi a kiürült szeméttárolót. Aztán csönd van. A másik oldalamra fordítok, s mire az ébresztő órám berreg, már el is vitték, ki tudja, hány ezer ház hulladékát. — Budapest épületeiből és közterületeiről évente kereken hárommillió köbméter szemetet szállítunk el — mondja dr. Hajdú György, a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat vezérigazgatója. Két évvel ezelőtt, 1978. január 1-én alakult ez a vállalat, szélesebb körben azonban csak most kezdik megismerni a nevét. Tulajdonképpen három — feladatát és tevékenységét illetően rokon — budapesti vállalat — a Fővárosi Köztisztasági Hivatal, a Fővárosi Út- és Közműépítő Vállalat és a Fővárosi Mélyépítő, Beruházási és Üzemeltető Vállalat — összevonásából alakult, s ezzel az új nagyvállalat feladata, hogy gondoskodjék a köztisztaságáról, az utcai irányító és jelzőberendezések felállításáról, karbantartásáról, a vízrendezésről, a közművek felújításáról, a kiemelt főútvonalak korszerűsítésének megoldásáról — hogy csak néhányat említsek. Minden elmélet kritériuma a gyakorlat. A centralizálást — amely rengeteg munkát ró a vállalat 5000 dolgozójára — vajon igazolja-e a gyakorlat. Milyenek az eddigi tapasztalatok.' — Az első két esztendő eredményei azt bizonyítják — mondja a vezérigazgató —, hogy a kitűzött feladatok jelentős részét máris teljesítettük, a tendenciák pedig kedvezőek. Mondok egy példát. Általában minden télen 50—60 ezer úthiba keletkezik felfagyástól. Eddig összejöttek az útépítők, az aszfaltozok, s megbeszélték, ki mikor, milyen munkát végez. Az ígéretek elhangzottak, a javítás azonban elelhúzódott, mert nem kifizetődő felvonulni az egy-két négyzetméteres úthibához. Költségesebb a kiszállás, mint amennyi az egész munkáért felszámolható. Az új vállalat 1979-ben sikerrel oldotta meg ezt a feladatot: az egymást követő munkafolyamatok összehangolása révén május 1-re minden úthibát kijavítottunk. Erre még nem volt példa a fővárosban. Budapest forgalmának biztonsága azzal is javult, hogy a vállalat 14 területi üzemegységének dolgozói nemcsak a tisztasággal törődnek, hanem figyelemmel kísérik az úthibákat, a jelzőtáblákat és -lámpákat, a lánckorlátokat és a zebrákat, az útjeleket és az elektromos forgalomirányító berendezéseket. Ha hibát észlelnek, azonnal jelentik. A vállalat saját beton- és aszfaltgyártó kapacitással rendelkezik, tehát nem kell előre megrendelni az anyagot mástól, és azután várni arra, hogy szállítanak-e vagy sem. A köztisztasági és útkarbantartási munka nagy része tulajdonképpen idényjellegű. Ha jó idő van, akkor lehet betonozni, aszfaltozni. Hóban-fagyban viszont az építők nemigen dolgozhatnak. Az új szervezeti felépítésben azonban már ésszerűbben gazdálkodhatnak a munkaerővel és a gépekkel. Az elmúlt télen — az építők számára ez csaknem holt idény — átcsoportosították a betonozókat, az aszfaltozókat a hóeltakarításhoz és a síkosságmentesítési munkákhoz. S mikor eljött a tavasz, akkor bizony a köztisztaságiak is segítettek a fagykárok kijavításában. — Az ésszerű és rugalmas munkaszervezést, a munkaigény szerinti átcsoportosítást azonban nemcsak a fizikai állományú dolgozók körében alkalmazzuk, hanem az irodákban is. A helyesen kialakított szervezet eredményeként 10 százalékkal csökkent az alkalmazotti létszám a jogelőd vállalatokéhoz képest — mondja dr. Hajdú György. — A Fővárosi Tanács tehát helyes megoldást választott, amikor szolgáltató vállalatainak egy részét egyesítette. Az új vállalat munkája hatékonyabban segíti a közterületi rend megerősítését és fejlesztését. A budapesti polgár, amikor az újjászületett hidakon vagy utakon jár, talán nem is sejti, hogy a közterület szépségéért mennyit fáradoztak — s fáradoznak — az FKFV dolgozói, nem is sikertelenül. Ugyanis a vállalat által szervezett, illetve kivitelezett — kiemelt fontosságú — munkák elkészítési ideje csökkent. Ezek között említhetjük a Margit-híd és a Mártírok útja felújítását, a XVIII. kerületi Vörös fény utca és II. kerületi Bimbó utca átépítését, s elmondhatjuk, jól halad a Petőfi-hídnak, valamint az Irinyi utca—Schönherz Zoltán utca térségének teljes rekonstrukciója. Természetesen gond is akad bőven. A budapesti szemétégetőmű építésében például gyakori a „ritmushiba", mert 1979-ben a magyar vállalatok — tisztelet a kivételnek — általában nem teljesítették a szerződésben vállalt részhatáridőket. A késedelem miatt a magyar építők és a csehszlovák szerelők szinte párhuzamosan dolgoznak, s emiatt olykor egymást zavarják, akadályozzák a munkában. Márpedig 1980. április végén a turbinacsarnok-gépház szerelését is meg kellene kezdeni, hogy az égetőmű — amely a fővárosi szemét 60 százalékát hamvasztja el — 1981-ben üzemképes legyen. A 16 millió négyzetméternyi városban van-e elegendő ember a Gellérthegy szikláinak karbantartásától az Alagút mosásáig? — A munkaerőhelyzet nálunk sem jobb az országosnál. Pedig anyagilag megbecsült emberek a mi dolgozóink. A gépkocsivezetők például 4600—4700, a szemétrakodók 3800, az aluljárók takarítói pedig 4300 forintot keresnek. Igaz, többségük gyakran igen mostoha körülmények között végzi munkáját. A téli fagy és a nyári forróság között az időjárás valamennyi szeszélyét szó szerint a bőrükön érzik. Helytállásukról csak elismeréssel szólhatok. Éppen ezért igyekszünk mind többet tenni egészségük védelme érdekében. Az Ecseri úti telepen szociális kombinátot építettünk. Ebben ezeradagos főzőkonyha és étterem, 1400 dolgozó számára fehér-fekete öltöző van, ezenkívül orvosi, fogorvosi rendelő és egy pályaalkalmassági vizsgálatokat végző pszichológiai laboratórium működik. Nyolc munkásszállásunkon —többségében két-három személyes szobában — összesen 730 dolgozónk lelt második otthonra. Budapest természeti szépsége vitathatatlan. Tisztaságáról azonban hallani szélsőséges véleményeket is. Közterületeinken valóban sokat szemetelünk; hasonló jelenségekkel nemigen találkozhatunk Európa-szerte. De nemcsak a csikkeket, a jegyeket, a zacskókat stb. szórjuk szét, hanem a közterületekre kihelyezett hulladékgyűjtőkkel, szeméttárolókkal is mostohán bánunk: 1978-ban egy részük eltűnt, vagy megrongálódott. Ebből 610 ezer forint kára származott a vállalatnak — a fővárosnak. Nem is olyan könnyű tehát tisztaságot, rendet tartani Budapesten. Talán könnyebb volna, ha egyszer megszívlelnénk a sokat hallott és olvasott figyelmeztetést, hogy a környezetünk védelme közügy — s az utcán sem szemetelnénk. (x) 46