Budapest, 1980. (18. évfolyam)

9. szám szeptember - Diószegi György: A Láng-Gépgyár története I.

Ha a mindinkább kibontakozó építkezést szemléljük a Marx téren, össze kell szedni minden fantáziánkat, hogy elképzelhessük, milyen volt városunknak ez a része több mint száz évvel ezelőtt. A mai Szent Istvá", körút helyén egy régi Duna-ág félig kiszáradt medre húzódott, ahová nem egy korabeli „jövőtervező" lagúnát, hajózható csatornát álmodott. A meder környezetében, ameddig a szem ellátott, rozzant házikók, káposztaföldek, libalegelők, raktárak, gazos buckák váltogatták egymást egészen a mai Szabadság térig. A környéken, egészen a Duna-partig, az Akadémiáig a városi szeméttelep éktelenkedett. A mai Bajcsy-Zsilinszky út nyomvonalában a Váczi körutat találhattuk. Már akkor viszonylag rendezett, köves út volt. Fontosságát növelte, hogy az 1867-ben elkészült vaspályán megindult — Európában harmadikként — a lóvasúti közlekedés a Széna piac (ma Kálvin tér) és Újpest között. A lóvasútnak köszönhető, hogy az 1870-es években rohamosan fejlődik Pestnek ez a része, s a városrendezés kiemelten kezeli a környéket. Történetünk időpontjában a Váczi körút másik oldalán, a mai Szikra Filmszínház helyén állt Pest városának egyetlen (az Osztrák Államvasutak tulajdonában levő) „vasúti indóháza". Mellette húzódott a Gyár utca (ma Jókai utca), amelyben gyáraknak alig nevezhető pinceműhelyek sorakoztak. Elhanyagolt, kültelki városrész — ez lehetett akkoriban az arra járók véleménye. Néhány „jószemű" vállalkozó észrevette a környékben rejlő lehetőséget, és élt vele: a Váczi körút mentén számos kisebb-nagyobb műhelyt nyitottak. Közéjük tartozott a pozsonyi születésű, a szülővárosában és Bécsben tanult, Svájcban, Angliában, Németországban gyakorlatot, tapasztalatot szerző, a technikai újdonságok iránt érdeklődő Láng László. Apja és nagyapja orvos, de ő szakít a családi hagyománnyal, és a gépek világát választja hivatásának. Bécsben felsőipari iskolai végzettséget szerez, és több ismert bécsi gépgyárban dolgozik. Rövid időre vezető beosztást is kap. Pestre érkezésekor, 1867-ben, külföldi példák ismeretében, széles körű tapasztalatok birtokában helyezkedik el üzemvezetőként az Első Magyar Gépgyárban. (A büszke cégjelzésű üzem túlméretezett vállalkozás volt. 1871-ben felszámolták.) Közel egyéves üzemvezetői tevékenysége alatt széles, ismeretségi körre tesz szert, megfigyeli a magyar ipari fejlődés körülményeit és tendenciáját. Valószínűleg észleli a hiányosságokat is, és a levont következtetések meghatározzák saját műhelyének szervezését. A szükséges alaptőke birtokában — a felesége hozományát felhasználva — önálló műhelyt alapít. A nyolctíz munkással dolgozó műhely 1868. május elsején nyílt meg a Váczi körúton, a mai Alkotmány utcával szemben. A helyiségeket bérelte, de a berendezés nagy része az ő tulajdona. Láng László nem játssza a „gyárost", maga is megfeszítetten dolgozik, hogy üzeme felvirágozzék. Megrendeléseket szerez, anyagbeszerzéssel foglalkozik, kereskedik, és ha szükséges, „előmunkásként" megmutatja a kényesebb szakmai 'ogásokat. Hirdetéseket fogalmaz, főkönyvet vezet, és külföldi ismeretségeit felhasználva kiemelkedő ismeretekkel rendelkező szakembereket szerez magának. Mert jól tudja, mindennek az alapja, a fejlődés kulcsa, az elismertetés legfőbb mozgatója: a jó munka. És azt is tudja, hogy a bizalmat mindjárt az első perctől kezdve meg kell szerezni. Az első időben inkább javításokkal foglalkoznak. Fő megrendelők a pesti nagymalmok. De már a kezdet kezdetén gépet is gyártottak: esztergapadot egy budai harangöntő részére. Abban az időben (és még egy-két évtizedig) nemcsak a gépek külföldi gyártmányúak, hanem hazai iparoktatás híján a szakmukások zöme is német, cseh, lengyel származású. Láng László figyelemmel kísérte a letelepült és jó munkaerőnek bizonyuló munkáscsaládok gyermekeinek fejlődését, és ha „munkára értek" (ez akkoriban gyorsan bekövetkezett, kurta gyermekkor jutott osztályrészül a munkásgyerekeknek), alkalmazta őket a gyárban. Nem szűkmarkú, sem a szidásban, sem a jutalmazásban. Elete végéig rosszul beszélte nyelvünket, de ha mindennapi műhelylátogatása során hiányosságot talált, folyékonyan káromkodott . .. magyarul. Alapelve volt: a jó munkát jutalmazni kell, mégpedig azonnal. Állandóan zsebében hordott egy maréknyi ötkoronást, és a jól végzett munka láttán azonnal „prémiumot" adott annak, aki megérdemelte. Láng Lászlóból a körülményekhez jól alkalmaz-A LÁNG GÉPGYÁR TÖRTÉNETE I. DIÓSZEGI GYÖRGY „A czég birtokosa: Láng László gépgyáros" Öntéshez készülődve Láng-gyári kovács a munkaeszközével A Párizsi Világkiállítás Nagydíjának diplomája, 1900 34