Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Budapest anno...

— Mit jelent ez a fogalom? — Olyan technológiai eljárásokat, gyártási módot és felszereltséget, ami az eddiginél is jobban védi az üzemben dolgozó munkások, a gyár környékén élő emberek egészségét, kevésbbé szennyezi a levegőt és a vizet. A víz tisztítására itt Csepelen például 90 millió forintot költünk. A levegő tisztaságának védelmében változtatunk a cellulózgyártási technológián is. Olyan zárt, automatizált rendszert kellett kidolgoznunk, amelyből nem szökik ki a szúrós, köhögtető gáz, a kéndioxid. A dolgozónak most már nem kell a gépsor közvetlen közelében tartózkodnia, hogy a munkafolyamat szabályozásáról döntsön. Elvégzi helyette az automatika. Az igazgatónő egy másik példát is említ. Annak idején úgy építették a csepeli gyárat, hogy magas kéményen vezették ki a gázt, ami a levegő felső rétegeiben elterült, s mire ismét földközelbe ért, meglehetősen szétoszlott. Csakhogy közben a környéken tízemeletes házak épültek, s ezekhez viszonyítva már alacsony a kémény. Mit lehetett tenni? Több tízmillió forintos fejlesztési munka eredményeként áttértek — pirit helyett — a kén égetésére, s olyan zárt rendszert építettek, amelyben — a szivárgási lehetőségeket is figyelembe véve — jól működik a központi elszívó berendezés. Persze ezzel még nem fejezték be a programot, mert további kétéves kutatómunkát igényel az ún. környezetbarát gyártástechnológia kialakítása. A 10—12 millió forintos fejlesztés, korszerűsítés révén még jobb, tökéletesebb környezetvédelmi berendezéseket terveznek. Azt talán már mondanom sem kell, hogy az új lakónegyedek lakóinak most sincs okuk panaszra, mert a légszennyeződés a hivatalos norma alatt van. — A dolgozók élet- és munkakörülményei miként változnak? — A papíriparban meglehetősen roszszak voltak a munkakörülmények. A vállalat vezetése éppen ezért inkább lemondott a technikai fejlesztés egy részéről, s évente 120—150 millió forintot arra költött, hogy legyen elég targonca, munkagép, öltöző, étkező, üzemorvosi felszerelés. Sokszor nehezen találtunk kivitelezőt, ilyenkor házilag oldottuk meg a felada-44 tokát. Tudjuk, sok még a tennivalónk, nem is lehet mindent megoldani egy ötéves terv alatt, már csak azért sem, mert közben nőnek az igények is. Ennek ellenére alapvető változásról beszélhetünk. Ezt igazolják a számok is. Az úgynevezett lakásépítési alap ebben az ötéves tervben 90 millió forint. Eddig 85 százalékát használták fel. Évenként 210—220 dolgozó jutott lakáshoz. A kommunális fejlesztésnél 67 millió forintot terveztek az óvodákra, bölcsődékre, jóformán ezt is elköltötték már. — A maximális összeget fordítottuk szociálpolitikai célokra — mondja Kárpáti Márta elégedetten. — Igyekeztünk a lehető legjobban gazdálkodni, hogy ne csak a pénz fogyjon, hanem meglátsszék az eredménye is. A szakszervezeti bizottsággal jó a kapcsolatunk, és minden fillért megnéztünk, hogy mire költjük. Kerültük a drága, látványos dolgokat, nem építettünk be olasz csempét, nem engedtünk luxuskivitelt. Viszont a szociálpolitikai munka részeként — együttműködve a kerületi tanáccsal — sikerült elérnünk, hogy dolgozóink kisgyerekeit a lakóhelyük közelében levő bölcsődébe, illetve óvodába vették fel. A csepeli gyárban öt évvel ezelőtt még emberek rakodtak, emelgették a nehéz bálákat, és lovak húzták a kocsikat. Az anyagmozgatást azóta folyamatosan gépesítették, mind kevesebb a nehéz fizikai munka, a gépi rakodás aránya rohamosan nő. Ezt az arányváltoztatást jól szolgálta ( a vállalat oktatáspolitikája is, hiszen 1975 és 1978 között hatszáz dolgozójuk szerzett szakmunkásképesítést. Persze vannak alapvető gondjaik is az oktatás terén, hiszen az ösztönzés, a vállalat nyújtotta kedvezmények ellenére még mindig sokan vannak, akik a nyolc osztályt sem végezték el. Nem a vállalat hibája, hogy minden munkába lépő „új évfolyamban" sok olyan fiatal van, aki nem fejezte be a kötelezően előírt általános iskolát. A vállalat gyárai, sajnos, meglehetősen nagy számban kapnak ilyen „utánpótlást" is. * A Papíripari Vállalatnak jó híre van Csepelen. A gyár munkásaira, vezetőire, középkádereire számítani lehet az aktív társadalmi munkában. A kerületi tanács és a csepeli papírgyártók sok közös akciója bizonyíja, mennyit ér, ha kölcsönösen segítik egymást. A papírgyáriak és a központ dolgozói közül például sokan éveken át rendszeresen részt vettek a járdaépítésben. A beruházási osztály fiataljai elkészítették a Kis-Duna-ág távlati rendezési terveit. A Duna-part kiépítéséhez sok pénzzel és munkával járult hozzá a gyári kollektíva. A vállalat vezérigazgatósága Csepelen van, amit azonban például a termelésfejlesztésről, a környezetvédelemről, a szociálpolitikáról elmondottam, nemcsak szűkebb hazájukra, Csepelre, a csepeli gyárra érvényesek, hanem valamennyi telephelyükre az országban. Mielőtt Nyíregyházán sor kerülne üzemfejlesztésre, a helyi tanács vezetőivel megvitatják a város távlati terveit, s megbeszélik, hogy mivel segíthetnék a városfejlesztési célkitűzéseket, a közművesítést, a munkáslakásépítést stb. így volt ez legutóbb Szolnokon és más városokban is, ahol a vállalat „érdekelt". • A Papíripari Vállalat — országos nagyvállalat. Sok-sok ezer termékét minden megyében ismerik. Amikor egy szép, fehér, sima papír kerül a kezembe, vagy éppen egy fóliával, fémmei kombinált kartondoboz, tudom, hogy a papírgyárban készült. Hogy melyikben? Nem ez a fontos. A leglényegesebb: egyre több terméket gyártanak — egyre kevesebben. Mert a papíripar szédületesen fejlődik. (x)