Budapest, 1980. (18. évfolyam)

9. szám szeptember - Mojzer Miklós: Kazinczy korának művészete

Kazinczy korának művészete Stock, Johann Martin: Bőgőn játszó cigány. Rézkarc, 1778 körül KIÁLLÍTÁS A NEMZETI GALÉRIÁBAN Wagner József Frigyes: Dugonics András. Pasztell, 1796. Magántulajdon Ajtós Éva felvételei Kisfaludy Károly—Schärmer, Martin: Dobozy. Rézmetszet, 1822 Az Akadémiai Művészettörténeti Kutatócsoportnak fő feladata, hogy elkészítse a magyar művészettörténet nyolckötetes kézikönyvét. E nagyszabású munkának egyelőre még csak a „melléktermékei" — cikkek, könyvek, monográfiák és kiállítások — kerültek a nyilvánosság elé. Az 1978-ban, a székesfehérvári István Király Múzeumban rendezett Árpád-kori kőfaragványok című kiállítás volt az első, a Nemzeti Galériában ez év június 5-én megnyílt Művészet Magyarországon 1780—1830 című pedig a második ilyen bemutató. Muzeológus vagyok, megengedhetem magamnak, hogy ezeket a „melléktermékeket" többre tartsam, mint a több kilósnak ígérkező kötetek sorát. Kitűnő kiállítások ezek, és helyes elképzelések szülték őket. Az ilyen seregszemlék alkalmasak arra, hogy közel hozzanak a közönséghez kort, szellemi magatartást, alkotásokat. Emellett a műalkotások ilyen válogatásának, egybegyűjtésének, a nyilvánosság előtt történő elemzésének tudományos haszna is van. Európában az ötvenes évek elejétől szokásosak a hasonlóan rendezett, katalógussal, benne tanulmányokkal kísért múzeumi korszak-bemutatók. Az időszaki kiállítások rendezése terén vagy harminc évvel maradt le a hazai muzeológia a külföldiekhez mérve. Nem vállalkozott eddig önerejéből hasonlóra, s egyelőre csak nagyon merész fantáziával remélhetjük, hogy ezután majd vállalkozik. A lökést jelen esetben az akadémiai kézikönyvírás penzuma adta — hagyományosan magyar módra: nálunk a szó, az írás rendszerint megelőzi a képet, a műveket. Mint ahogyan Kazinczy korában is, akinek személye, arcképe köré joggal csoportosul az egész kiállítás. Kazinczy korának művészete vonul itt föl. A rendezők következetesen hűvös, tudományos elfogulatlansággal a hivatalos korszak címet adták a kiállításnak, óvakodtak attól, hogy a magyar nyelvújítás és irodalom atyjának nevével fémjelezzék ezt a különben képzőművészeti összefoglalást. A Pályám emlékezete szerzőjének vonásait egyedül a bécsi Kreutzinger örökítette meg méltó festői alkotáson. Kazinczy 49 éves volt 1808-ban. Barna szeme élénk, érdeklődő, megértő, sovány arca, puritán szellemre valló feje, ezüstös haja — amelyet a hazai jako-