Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Budapest anno...

SK ÉZ, A jegyzetemben megjelöltem, hogy ezt a vertikumot érdemes lesz egy kicsit bővebben kifejteni, mert már az ókorban is problémákat okozott. Az egyiptomiak — több mint kétezer esztendővel ezelőtt — a papírt még nem ismerték, ugyan de nagyban gyártották a papiruszt, am.'i. a mai papír ősének tekinthetünk. A Nílus árterében nőtt nagy levelű sás, a cyperus papyrus volt az alapanyag, amelynek egy-egy levele a négyzetmétert is meghaladta. A sást 20—30 centis csíkokra vagdalták, összokalapálták egy deszkalapon, majd keresztbe fektetett újabb réteget dolgoztak rá, végül kiszárították, kagylóhéjjal simára csiszolták, a lapokat összeragasztották és tekercsbe göngyölték. Abban az időben két könyvtár versengett egymással: az alexandriai és a pergamoni. Ez utóbbi nemcsak a papiruszt kezdte felvásárolni, hanem magasabb fizetés ígéretével csábította Alexandria legjobb tudósait is. Ezért Egyiptom megtiltotta a papirusz és a nád — ma úgy mondanánk — exportját. A pergamoniak bambusznádkészlete hamar elfogyott, megoldást kerestek — és feltalálták a pergament. A juh- és kecskebőrt meszes vízbe áztatták, a szőrt lekaparták róla, a kifeszítve szárított bőrt azután krétával bedörzsölték, kagylóhéjjal megcsiszolták, és éppúgy tekercsbe göngyölték, mint a papiruszt. így született meg a papír közvetlen őse. És a papír? Erről a krónika úgy szól, hogy az időszámítás után 105-ben Tsai-Lun kínai tudós szövetrongyokat rohasztott vízben, megszárította, mozsárban porrá törte, s ezt a rostos zúzalékot lapos tálakban péppé hígította. A masszából hálókkal mert ki vékony rétegeket, ezeket ismét megszárította, mángorolta, majd bekente keményítővel, hogy csökkentse az első papírlapok szívóképességét. A feltalálót később szentként ünnepelték, és még templomokat is építettek a tiszteletére. A kínaiaknak sikerült több száz évig titokban tartaniuk találmányát. 751-ben aztán a bagdadi kalifának szerencséje volt: a Talasz-völgyi csatában kínai papírgyártó mestereket is foglyul ejtett... Később ez a technika került át Európába, ahol a hollandok és a franciák foszlatóin, gépein is rongy volt az alapanyag. * A Papíripari Vállalat az alapanyaggyártásban a rongy után a fát és a szalmát is felhasználta. A közgazdaságban kevéssé járatos ember számára talán meglepő, hogy a papírgyártás az egyik legeszközigényesebb iparág. Közvetlenül a bányászat és a kohászat után következik. Dunaújvárosban csak ebben az ötéves tervben négy és fél milliárd forintot költöttek beruházásra, és még további egymilliárdot a gépcserés rekonstrukciókra. Több milliárdot fordítottak a csepeli gyár és a feldolgozó üzemek korszerűsítésére. Érdemes erre ennyi pénzt költeni? — merülhet fel a kérdés az olvasóban. Nos, a vállalat vezetői büszkék lehetnek arra, hogy a hazai papírszükséglet közel kétharmadát hazai termékekkel elégítik ki. A növekvő igényeket figyelembe véve 1938-ban 8 kilogramm volt az egy főre jutó papírfogyasztás, 1972-ben 45 kg, és 1978-ban már 65 kg. A papírfogyasztás tovább emelkedik, de a papírgyártáshoz mind kevesebb munkáskéz kell. Ez az pedig iparág sikeres, jól átgondolt beruházásainak köszönhető. Annak, hogy a hatalmas gépmonstrumok 90—92 százalékos hatásfokkal dolgoznak. A folyamatosan termelő óriásoknál nincs vasárnapi szünet. Talán a vállalati szervezettséget is dicséri, hogy a bruttó eszközérték 80 százaléka hozza létre a termelési érték 85 százalékát. S miért szégyellenénk kimondani: ez bizony jobb a világszínvonalnál. — De az emberekkel és a környezetünkkel is törődünk! — ragad ki a termelési adatok bővöletéből Kárpáti Márta igazgató. — Csepelen most állunk át a környezetbarát-technológiára. 43