Budapest, 1980. (18. évfolyam)

9. szám szeptember - Egyenlőség — a föld alatt

ezelőtt is előszeretettel alkalmaz­ták — vállalati ügyrend szerint történik. Egyik ismerősöm kurió­zus kincsként őrzi azt a temetői fáról leszakított papírt, melyen a vezetőség kommunista szombatot hirdet. Nem hangzik ez kissé profánul? — Az utóbbira felelek elő­ször: nincs benne semmi rend­kívüli. Parkgondozást, szépítést, útjavítást, szemétgyűjtést fog­lalnak magukba a kommunista szombaton elvégzett munkák. A Fővárosi Temetkezési Intézet C kategóriás vállalat, amelyben 1200 ember dolgozik. Nehéz körülmé­nyek között, alacsony bérért, s a halottakkal foglalkozókat (öl­töztetők, lemosok, sírásók, kre­matóriumi munkások) tekintve nem mindig a legszerencsésebb, mert lélektanilag sokkoló hely­zetben. — Közbevetésként, nem ha­ragszik, ha megkérdezem: mennyi az Ön fizetése mint a Fővárosi Kertészeti Vállalat igazgatójáé? — Kilencezer forint. — 5 a Temetkezési Intézet igazgatója mennyit keres? — Körülbelül havi hétezer forintot. — Közszájon forog a temetkezé­si dolgozók legendás borravalója; s nem egyszer durva, erőszakos föllépésük ennek megszervezésére. — Állítom, nincsen különö­sebb alapja a legendáknak. Saj­nos, a Temetkezési Intézet dol­gozói nagyon rosszul vannak megfizetve: talán 3500 Ft sincs az átlagjövedelmük. A temetés hálátlan munka, társadalmilag el nem ismert tevékenység. Nem tudom hangsúlyozni eléggé, eze­ket az embereket jobban meg kellene fizetni. A borravaló el­fogadását sohasem tiltottam, csu­pán a pénz kierőszakolását tar­tom megvetendőnek. -ön szerint mennyit kereshet "Kg egy temetői dolgozó borra­valóval együtt? — Ügy gondolom, a fizetésé­nek kétszeresét. 7—8000 Ft-ot. — Kik jutnak a borravalóhoz ? — Elsősorban azok, akik a halottal közelebbről foglalkoz­nak, tehát az öltöztetők, ravata­lozók, sírásók, búcsúztatók s a kórus tagjai. A gyász letöri a hozzátartozókat, ebben a hely­zetben könnyebben nyílik meg a pénztárca. Senki ne irigyelje tőlük, mert emberfeletti munkát végeznek. — A különpénzből akkor nem is részesülnek olyan sokan? — Még a halottakkal közelről foglalkozók közül sem mindenki; például az egyik legnehezebb munkát végzők, a krematórium dolgozói sohasem látnak ilyen „munkabérpótlékot". „Lesz hullaégetö házunk és ma­gyar gyártmányul is meg fog­nak jelenni azok az apró kis szelenczék, amelyeknek révén az ember összetévesztheti az anyósa kegyes hamvait a szóda­bikarbónával. És le lesznek ba­gózva azok a pesszimisták, akik azt merték állítani, hogy Ma­gyarországon nem úgy pusz­tulhat el mindenki, ahogy akar. (Cholnoky Viktor. A HÉT. 1905) Temetkezési szokásaink vál­toznak. Nincsen megkötve, ki hogyan kíván búcsút venni sze­retteitől, s az sem, hogy ki ho­gyan temettessék el. A hamvasz­tásos temetéseket sokáig meg­akadályozta az egyház, s ennek tulajdonítható, hogy a sok huza­vona után — Pogány Móric mű­építész már 1902-ben megtervezte s a Műcsarnokban bemutatta kre­matóriumát — az 1928-ban föl­épült debreceni krematóriumban csak 1951-ben kezdődött meg a rendszeres hamvasztás. Buda­pesten 1968 májusára készült el, Pomsár János Ybl-díjas építész tervei alapján, a krematórium. Ebből is látható, mily hosszú és viszontagságos volt az út Kéthly Károly orvosprofesszor század­eleji halottégető egyesületétől (s Halotthamvasztás című lapjá­tól) a mai hamvasztási szokásokig. A budapesti hamvasztás első tel­jes évében, 1969-ben, 7361 ham­vasztás történt, tíz évvel később — 1978-ban — a dupláját, 13 634 hullaégetést regisztrál a statisztika. (1951-ben a 16 273 ha­gyományos temetéssel szemben 24 volt a hamvasztásos) — A főváros temetkezési gond­jairól érdeklődöm. Van-e elég teme­tő? — Nézze, három hónap nem sok idő, ezalatt kellett egy-két problémát megoldani. A Fővárosi Tanácsa, 1980. február 29-i, a közművek távlati koncepciójáról szóló határozatát figyelembe vé­ve készítettem egy okmányt: Temetési mérleg és fejlesztési terv az 1981—85 évekre. Mi tud­ható meg ebből ? A földbe teme­tési igények a VI. ötéves terv­ben kielégíthetők. A budai ol­dalon Budafokon már nincs hely. Farkasréten és Óbudán összesen 13 729 földbe temetési lehetőség van, a várható 13 500 budai igénnyel szemben. Átirányítási szükség merül fel Farkasrétről — Óbudára. A pesti oldalon az öt év alatt várható 52 000 földbe temetési igény is kielégíthető. — Hány évre elég a temetke­zési hely Budapesten? — A földbe temetési helyek újabb temető nyitása nélkül a meglevő temetők fejlesztésével — legalább 50 évre biztosítha­tók. A VII. ötéves tervben azon­ban jó volna koncepciót változ­tatni. Értelmetlen dolog lenne milliárdos beruházásokat tervez­ni, azért, mert ragaszkodunk Bu­dához. — Mi lesz a Farkasréti temető sorsa? Nem volna célszerűbb csak azokat a temetkezési igényeket teljesíteni, amelyeket a lassan be­telő Mező Imre úti nemzeti sír­kert nem tud vállalni? — Budapesten jelenleg 21 le­zárt temető van. Bár igazgatásom alatt Farkasréten kb. 1200 par­cellát csináltattam, a temető négy­öt év múlva be fog telni. Valójá­ban csak a cinkotai és az Új Köz­temető bővíthető, a következő ötven évben jobbára ezekkel a temetkezési helyekkel lehet csak számolni. — Lehetséges, hogy híres em­berek sírjai szorulnak ki Cinko­tára vagy Rákospalotára, mikor a nemzeti művelődési — történelmi hagyományainkat és eszmélésün­ket — az egy helyen létesítendő nemzeti sírkert szolgálná legmegfe­lelőbben? — Lehetséges. A Mező Imre úti és a Farkasréti temető be­fogadóképessége, amint már az előbb említettem, korlátozott. Nagyjaink sírhelyének kijelölése a Fővárosi Tanács feladatkörébe tartozik, a Temetkezési Intézet­nek ebbe nincs beleszólása. — A hamvasztásos temetés mi­ként biztosítható ? — Jelenleg csak a pesti kre­matórium működik, s így a vi­déki igényeknek teljesen nem tudunk eleget tenni. Az év 18 ezer hamvasztásból kb. 13 ezer pesti, s a vidéki 10—12 ez­res igényből csupán évi 5 ezret tudunk számba venni. — Egyre jobban terjed e modern temetkezési eljárás. — Sőt, egyik-másik gondun­kat meg is oldja. Az általam ké­szített tervben új urnatemetők létesítését javasoltam. Két le­zárt budai temető helyén, Nagy­tétényben 32 600 négyzetméte­ren, Békásmegyeren pedig 14 500 négyzetméteren kellene ki­alakítani a szemnek is tetszetős, a temető park jellegét kiemelő temetkezési formát. — Volt rá eset, hogy a megbí­zott igazgatónak kemény kézzel kellett föllépni? A pletyka hír­forrása, no, meg egy-két újság­cikk szerint, még ma sincs minden rendben: rosszak a koporsók, el­cserélik a halottakat, a részeg bú­csúztató hatvanéves veteránként siratja el a húszéves fiút. — Valóban történt egy és más, de nem szabad általánosítani. A Temetkezési Intézet folyama­tosan működő üzem, nélkülözhe­tetlen intézmény. Nem dolgo­zik nagyobb hibaszázalékkal, mint bármelyik más, ezer dolgo­zót foglalkoztató vállalat. Csak­hogy itt minden kis hiba — az előbb már említettem — hat-14

Next

/
Thumbnails
Contents