Budapest, 1980. (18. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Buza Péter: Gregersen Saga

számú házzal kezdődik, de övék a 31., 33., 35., 44., 47. és 49. számú is. Akárcsak a Közraktár utca 14., 30., 32. számú telek. Az ingatlanok másik nagy csoportja a mai XIII. kerületben, főleg a Dráva—Vág— Kárpáti—Pozsonyi utcák négyszögében, a harmadik pedig a Váci út—Hungária körút találkozási pontjának környékén található. De a Gregersen-féle ferencvárosi, sőt, a pesti ingatlantulajdonoknak is ékköve a Szamuely utca 29. szám alatti városi palota. Ideje, hogy közelebbről is megismerjük. * „ . . . Falai gazdag gipsz architektúrás kiképzéssel . . . Az utcai falon, középen erkély, kétoldalt egy-egy kétszárnyú ablaknyílás. Az ablakot, illetve az erkélyajtót egy-egy leveles, kompozit fejezetű pillér keretezi. Az erkély két oldalán konzolos, fülkeszerű kiképzés, félkörös, kagylós, női fejjel díszített lezárással. A szemben levő falon, középen betétlapos tölgyfaajtó, íves, gipsz szemöldökpárkánnyal, rajta pihenő női és férfi alak . . . Az ajtó két oldalán az előbbivel azonos egy-egy fülke, az ablakokkal szemben egy-egy márványburkolatos kandalló. A két rövid fal azonos kiképzésű, középen betétlapos tölgyfaajtó háromszög oromzattal, frízében Ganvmedes, illetve szárnyas női fej. Az ajtók két oldalán az előbbiekkel azonos kiképzésű fülke. A falmezőket, a stukkó palmetta sor fölött, többször tagolt, előreugró párkány zárja le. Lapos, teknőboltozatszerűen kialakított mennyezet, tükrében babérlevélfonatos, téglalap alakú stukkókeretben erősen megfakult neoreneszánsz dekoratív festmények. Lötz Károly alkotásai. — A párkányzat és a tükör közötti mennyezetrészen, a hosszoldalon három-három, a keskenyebben egy-egy téglalap alakú, a sarkoknál egy-egy „V alakú stukkókeretben neoreneszánsz dekorativ festés. A keretek körül színesen festett, stilizált babérlevélfüzérek, az érintkezési pontokon egy-egy szirom rozettával. . ." Az emeleti szalon leírása amelynek ablakai a Szamuely utcára néznek — 1964-ben kelt. Ebben az évben nyilvánította védetté a ház egyes részeit a Művelődésügyi Minisztérium, az Iparművészeti Múzeum idézett szakértői véleményének alapján. Felemás a védelem, mégis több a semminél. Hogy miért felemás? Védett a szalon és a mellette levő kisszalon (gazdagon faragott, impozáns vörösfenyő burkolat, a mennyezeten freskóangyalok), a lépcsőház korlátja („Öntöttvas. Sziválakban elrendezett leveles diszitmények . . . csigás, illetve rozettás végződésekkel.. ."), a ház előcsarnokában levő gázkandeláber („ . . .Öntöttvas, Tagolt törzs, csigás, leveles kiképzéssel, fölül kehelyalakú bura, áttört vas pártával. . .") és egy közel másfél méteres ónszobor szintén az előcsarnokban. („Márvánnyal fedett posztamensen antikizáló nőalak . . .feltartott jobb kezében fáklya, amelyben egykor gázláng égett . . . 1875 körüli. . .") A szobrot, időközben, ismeretlen tettes elvitte. De — valamilyen rejtélyes oknál fogva az ebédlő kimaradt a sorból. Pedig talán éppen itt a legdúsabb és a legegységesebb a falborítás, amely uralja a hatalmas termet. Az építtető a szülőhazájából hozatta a gazdag faragású faburkolatok anyagát, a vörösfenyőt. Nem védett az eredeti állapotában megmaradt utcai kapu sem. Három különböző variációban nyitható nehéz szerkezet. Szépek az öntöttvas kerékvetők is a bejáratnál és az előcsarnokban, amelyet egyébként még ma is a száz éve lerakott kemény fakockák burkolnak. Jogosnak hat a kérdés: miért nem védett az egész ház ? A jelenlegi tulajdonos — holott neki csak nyűg a céljaira alkalmatlan épület —, egy mezőgazdasági műszaki tervezőiroda, szépen helyreállíttatta a rendbehozható részleteket. De az igyekezet nem párosult mindig kellő szakértelemmel. A meglazult menynyezeti stukkó és a freskókat hordozó falrészletek „megóvására" furcsa ötlet született. A ház második „Gregersen utáni" korszakában, az első intézményi tulajdonos, egy sportegyesület, 1946-ban lemeszeltette a cifra „plafont". A meszet később — szerencsére — sikerült eltávolítani. Most viszont álmennyezet szorítja, őrzi a régi értékeket, láthatatlanná téve, el is takarva azokat. Még egy fényképfelvétel sem készült a nyilvántartás számára akkor, amikor engedélyezték ezt a „pótmegoldást"! Kész csoda az is — nem lévén műemlék —, hogy megúszta a környékbeli kollégiumi építkezéseket ez a Bergh Károly tervezte, 1875-ben épült gyönyörű neoreneszánsz palota ! A bécsi képzőművészeti akadémián tanult, jeles tervezőjének egyébként csak két alkotását tartja számon a műemlékvédelem: a Gyulai Pál utca 9. szám alatti kétemeletes, koraeklektikus épületet, 1870-ből, és a Calvin tér 8. szám alatti romantikus lakóház Török Pál utcai szárnyát, amely szintén 1870-ben épült. Egykor Rottenbiller Lipót háza volt. . . Méltó harmadiknak kínálkozna, és a műemlékekben amúgy sem túl gazdag Ferencváros ilyesfajta értékeit gyarapítaná, a Giegersen-palota. Még áll a ház, és épek a falak. Még nem.késő! + Építtetője, Gulbrand, 1888-ban adta át a cég irányítását gyermekeinek. 1910-ben halt meg. Temetéséről minden korabeli magyar lap hírt adott, méltatva a „hazai ács- és faipar nagynevű megteremtőjét". A Kerepesi temtőben alussza örök álmát, négy évvel korábban elhunyt hitvesével, a tizenkilenc gyereket szülő Sümegh Alojsiával együtt. Gyerekei közül már egy sem él, s az unokák közül is csak ketten: Helga és Astrid. Unokatestvérük, Greg er sen Hugó — Gulbrand második fiának gyereke — ennek a generációnak legismertebb alakja volt. Több tucat budapesti lakóépület és egy sor üzemépület építész tervezője. Festőművészként is regisztrálja a Művészeti Lexikon. Terveinek sajátossága — jól megfigyelhető ez azon az épületen, amelyben lakott és amelyben özvegye ma is él, a budai Bem József utca 24-es számú házon —, hogy igen szívesen élt a szobrászat nyújtotta lehetőségekkel, mintegy díszítve és hangsúlyozva ezekkel az építészeti motívumokat. Felesége, a szobrász Lux Alice, e munkáit illetően alkotótársa is. G. Lux Alice most, hetvennégy évesen is dolgozik. Mindennap átvándorol budai la-A szalon mennyezetének faburkolata A lépcsőház 20