Budapest, 1980. (18. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Buza Péter: Gregersen Saga

Sümegh Alojsia. Gadányi György reprodukciói építését, az oravicza—steyerdorfi vasút munkálatait ... 1865-ben megvásárolta a Luczenbacher János-féle fűrész- és fatelepet, és ezzel megvetette alapját annak a nagyszerű üzletnek, melyet ma az egész ország közönsége a legelőnyösebben ismer ... A vasútépítési munkálatok közül, melyeket ő teljesített, felemlítjük a károlyvár—marosvásárhelyi, a kolozsvár—géresi,anagyvárad— eszéki,az esztergám—ipolysági, a brassói—temesi vonalakat . . . Eközben számos vasúti hidat épített, éspedig Zákány mellett, a Tiszán, Verőcze, Huszt, Szatmár mellett, az Ungon, a Körösökön, a Latorczán ... átalakította a hatvani pályaudvart, épített számos indóházat. . Nagyszerű erődítési munkálatokat vállalt Herczegovinában, a Kattarói-öbölben, s ezzel majdnem egyidejűleg vett részt az 1879-i árvíz által elpusztított Szeged újjáépítésében. Szegeden ő teljesítette a nagy töltési munkálatok jórészét, 5 emelte a sövényházi töltéseket, ő teljesítette az összes csatornázási IN 'SAGA' munkálatokat, s az új tiszai hid alapozását is. Rendkívüli munkaképességéről tesz tanúságot az is, hogy ugyanez időszakban teljesítette a budapesti központi indóház óriási cölöpözési munkálatait... 0 készítette a Népszínház összes faipari és ácsmunkálatait. . . A Gregersen-féle ipartelep terjedelméről és fontosságáról némi fogalmat alkothatunk, ha kiemeljük, hogy az a nagy munkaidőben több mint hatszáz munkást foglalkoztat. . . Az 1885. évi országos kiállítás alkalmával is számos nagy épületet emelt, de valamennyi között legszebb volt az ő saját pavilonja, mely a Városligetben még ma is áll, melynek stylje s kivitele egyaránt dicséretére válik a cégnek . . ." * A leltár korántsem teljes. És a majd száz éve született méltatás egy-egy passzusa is kíván némi kommentárt. Az a bizonyos híres budai alagút, amely az 1850-es években épült, egyike méltatlanul elfelejtett műszaki alkotásainknak. Noha ahány vonat megérkezik vagy elindul a Déli pályaudvarról, átszáguld néhány percnyi sötétségén. Több mint százhúsz éve szolgálja ez a maga korában világszínvonalon álló, két sínpárral üzemelő alagút Budapestet. Gulbrand szegedi szerepe mellett se menjünk el szó nélkül. Egyike volt a nagy árvíz utáni helyreállítás főszereplőinek. Egyes feljegyzések szerint nem egyszerű üzletemberként. Ha igaz az adat, négyszáz házat épített föl a rászorulóknak ingyen, ajándékként. Majd egy évtizedes szegedi ténykedéséért megkapta a Ferenc Józsefrend lovagkeresztjét és 1884-ben a magyar nemességet. Nemcsak a központi indóház — tehát a Keleti pályaudvar —, de a Nyugati építésében is részt vett. S nemcsak a Népszínház (a későbbi — azóta lebontott — Nemzeti Színház), de az Operaház és az 1945-ben elpusztult Roosevelt téri Lloyd-palota belsőépítészeti munkáiban is szerepet vállalt. A Gregersen-cég építette föl a Fiumei, később pedig a Konstantinápolyi öböl partfalát, mólóját is. A Gelléri említette 1885-ös országos kiállítás fő attrakciójának, az Iparcsarnoknak a felépítését országos tervpályázat előzte meg. A pályázat első díját a Gregersen-cég nyerte el. 1894-ben az új Duna-hidak nemzetközi pályázatán tízezer koronás harmadik díjat nyertek. Egyébként híd-ügyben Gregersenék szaktekintélynek számítottak. Ezért is bízták rájuk annak idején, 1890-ben a gyönyörű prágai műemlék, a Károly-híd rekonstrukcióját. Legalábbis a családi hagyomány szerint, amelynek igazságát nem állt módomban ellenőrizni. A rendbehozott Károly-híd egyik pillérkövén állítólag most is ott díszeleg a család akkor még vadonatúj nemesi címere. A cég alapításának korszakos dátuma 1865, amikor Gulbrand megveszi Luczenbacher János Kétnyúl utcai fűrészüzemét. Egy 1875-ös adat szerint már szinte nagyüzem ez a ferencvárosi telep. A 65 lóerős gőzgép 15 különböző típusú fűrészt, gyalut, vésőt, fúrót mozgat, amelyekkel akkor 315 munkás dolgozik, három technikus, két főpallér, négy asztalos és egy lakatos műhelyvezető irányításával. Léderer Mária Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon című munkájában feltételezi és adatokkal bizonyítja, hogy Luczenbachert a ferencvárosi üzem eladása előtt is üzleti kapcsolatok fűzték Gregersen Gulbrandhoz. Minden bizonnyal a fiatal norvég ácsmester egyik régi támogatóját tisztelhetjük a nagy tekintélyű iparosban. Léderer Mária azt is megemlíti könyvében, hogy Luczenbacher János igen sok időt töltött Szobon. Tegyük hozzá: talán itt is született, lévén nemesi előneve: „Szobi" ... A Gregersen család történetéből viszont tudjuk, hogy Gulbrand felesége, Sümegh Alojsia a szomszéd városkában élte gyermekéveit, s későbbi családjának második otthona lett a szobi kúria. Okkal feltételezhető tehát, hogy barátságuk nem Pesten kezdődött. Közben gyarapszik a Gregersen „birodalom". A vagyon egy részét ingatlanokba fektetik. 1910-ben, az alapító halálának évében már negyvenhét ház és telek szerepel a nyilvántartásokban a családtagok vagy a cég nevén. Az ingatlanok egyik csoportja a Ferencvárosban, az üzem környékén található. Főleg a mai Szamuely (akkor még Lónyay, még korábban, az utcában levő vendéglő cégéréről, Kétnyúl) utcában. A sor a 29. 19 A palota homlokzata Csigó László felvételei