Budapest, 1980. (18. évfolyam)

8. szám augusztus - Császár Nagy László: Demográfiai csúcs az óvodákban

Csigó László felvételei CSÁSZÁR NAGY LÁSZLÓ Demográfiai csúcs az óvodákban 12 — Olyan lehetetlen, amit kérek? Hiszen a leszázalékolásom előtt tanácsi alkalmazott voltam egy bölcsődében. Nekem már ennyi se jár ?! Hiába jöttem a tanácshoz is. Miért nem segítenek ? — kérdezi Molnár Józsefné. Nem tudok felelni. Feljegyzem a kívánságát: a lakásához legközelebb eső óvodába akarja beíratni a fiát, ahová a nagyobb gyerekei iskolába menet elvihetnék. így lenne jó, mert neki minden reggel nyolc órára sugárkezelésre kell járnia a város másik végébe. — Valóban késtem egy hetet, de kórházban voltam. A kisfiamra a nagymama vigyázott vidéken. Nyolcvanéves, mit vethetnék a szemére ? Az fáj legjobban, hogy az -óvónő meg sem hallgatott. Csak mondta a magáét, hogy magamra vessek, amiért ilyen hanyag vagyok. Talán a Tégla utcában lenne még egy hely, de az messze van. Ezért a jövő nyárból kénytelenek leszünk feláldozni egy hónapot, az iskolaelőkészítő miatt. A jószándék elveszett a papírok között. Molnárnét nem vigasztalja az a tény, hogy óvodai ellátottság tekintetében kiálljuk az összehasonlítást a világ bármelyik országával. Am az adatok azt is tükrözik, hogy az elmúlt tanévben a fővárosi óvodák 63.842 helyére 81.754 gyereket vettek föl. A tanácsi óvodák 6.635, az

üzemi gyermekintézmények pedig 515 gyerek felvételi kérelmét utasították el. Harc folyik a helyekért. A társadalomnak munkaerőre van szüksége, a családnak két keresetre, a gyereknek ne-