Budapest, 1980. (18. évfolyam)

8. szám augusztus - Császár Nagy László: Demográfiai csúcs az óvodákban

óvodában elhelyezni szíveskedjenek. Kérésem indoklásaként tudtukra adom, hogy mióta a férjem elköltözött, egyedül nevelem a két gyermekemet, akiknek eltartását csak úgy tudom biztosítani, ha munkát vállalok. Szívességüket előre is köszönöm. Mély tisztelettel:'''' Aláírás. Mellékelve egy tanúkkal aláíratott különélési nyilatkozat. A csonka családok is a jogos igénylők számát növelik. A III. kerületben például átlagban negyven százalékkal több gyereknek kell helyet adni, mint ahánynak a megfelelő ellátását biztosítani lehet. Kajati Istvánnénak, a művelődési osztály helyettes vezetőjének a szavai erre az évre sem sejtetnek javulást. — Az 1980—81-es óvodai évre 2.092 jelentkező van, s ez a szám még növekszik, hiszen a lakótelepre sokan csak ezután költöznek be. Ugyanakkor csak 1668 szerint egy óvónő harminc-harmincöt (néhol még több) gyerekkel foglalkozik. Jogos tehát a kérdés: megvalósítható-e a nevelési program ilyen létszám mellett? — A lehetőségekhez mérten igen — feleli Csányi Lászlóné óvodai felügyelő. A zsúfoltság természetesen nehéz próbatétel elé állítja az óvónőket. A népes óvodai csoportokban kevés a lehetőség az egyéni foglalkozásra, erről pedig a személyiségformálás érdekében nem mondhatunk le. Fokozottabban kellene törődni a hátrányos helyzetű gyerekekkel, akiknek a száma növekszik. Az átlagosnál tehetségesebb és érdeklődőbb gyerekek is több figyelmet igényelnének. Nem egy értekezleten szóba került már: vajon miként hat ez az átlagos képességű gyerekekre? Egyelőre csak remélni merjük, hogy emiatt nem csökken az óvodai okta-Az a munkatársunk, akinek csak 34 gyerek van a csoportjában, már meg van elégedve. A zsúfoltság idegessé teszi a gyerekeket is, az óvónőket is, akik ezért inkább kedvelik a csendesen meghúzódó gyerekeket. Rengeteg időt, erőt leköt az, hogy a hatvanhárom veszélyeztetett gyerekkel nagyon sokat kell foglalkozni. Azt is panaszolják, hogy csupán heti nyolc órájuk jut a felkészülésre, az eszközök elkészítésére és a szülői fogadóórákra. Márpedig a minőségi munkához ez édeskevés. • * * Czigler Istvánékhoz csengetek be. A fiatalasszony a gyes évei előtt a közeli iskola konyháján dolgozott, férje gépkezelő a TUZÉP-nél. Négy gyerekük közül ketvelésre, óvodai helyre. Amikor pedig valamiből kevesebb van a szükségesnél, óhatatlanul lábra kap a szóbeszéd. Borítékban, esetleg virágcsokorban átadott pénzről suttognak, no és arról, hogy a felvételeknél a protekció a döntő tényező. És ebben a harcban mindig az igazán ráutaltak szenvednek vereséget. Persze, bizonyítani senki nem tud semmit. Sőt, a leginkább érintettek nem hallottak ilyesmiről. Villányi Györgyné, a III. kerületi Tanács óvodai felügyelője tiltakozik: — Ez lehetetlen. Nálunk évek óta bizottság dönti el, kit vesznek fel. Igaz, a vezető óvónő készíti elő a felvételt, de a visszaélésekről szóló kósza hírek alaptalanok. Még senki nem tudott bizonyítani semmit. Azok találnak ki ilyen történeteket, akiknek a gyerekét nem vették föl az óvodába. Én is hallottam már olyan szülőről, aki 4—500 forintot adott az óvónőnek, de az a dajka jelenlétében visszaadta az összeget. Csak nem képzeli, hogy olyan emberek körében, akik hivatásuknak tekintik a szakmájukat, ilyesmi előfordulhat ? Különben is rendtartás szabályozza a felvételt. Eszerint a sorkatonai szolgálatot teljesítő, a gyermeküket egyedül nevelő és a fizikai dolgozó szülők kérelmeit kell előnyben részesíteni. * * * Részlet egy felvételi kérelemből: „ Azzal a kéréssel fordulok a T. Művelődési Osztályhoz, hogy három és fél éves gyermekemet óvodás megy iskolába. Igaz, az év végéig felvehetünk még kétszázötven gyereket, mert átadnak egy új óvodát, és egynek a bővítése befejeződik, ez azonban alig csökkenti a feszültséget. Kilenc csoportot kénytelenek leszünk lakásóvodában elhelyezni. Ezek kevésbé zsúfoltak, de a munkaerőhiány miatt működtetésük sok fejtörést okoz. Megkértük a lakásosztály dolgozóit, ha tudomásukra jut, hogy óvónő költözik a kerületbe, szóljanak. Jelenleg hatvan betöltetlen állás van a kerületben. Az idén harmincnyolc jelentkezőt vártunk, de csak tizennyolcan pályáztak. Egy kartársnőt a felkészületlensége miatt kellett elutasítanunk. Sebtében végzett számítások tó-nevelő munka színvonala. Gyakran kérdezik azt is, meddig lehet ilyen feszített ütemben dolgozni? Nem tudom. Az óvónői pályán csak azok maradnak meg, akik hivatásuknak tekintik a munkájukat. A jelek szerint a békásmegyeri Medgyesi Ferenc úti óvodában az idén nem növekszik tovább a zsúfoltság. A százötven megüresedő helyre kétszáznyolcvanan jelentkeztek. Jelenleg a 349 gyerekkel 12 szakképzett és hat képesítés nélküli óvónő foglalkozik. Makai Tiborné vezető óvónő így vélekedik az adott körülmények között végezhető szakmai munkáról: — Megpróbáljuk a lehetetlent. tő már iskolás, a másik kettő pedig óvodai felvételre vár. — Az óvodáról hozott hírt? — kérdi reménykedve. Nem merek hivatkozni a rendelkezésnek arra a pontjára, amelyik a gyesen levő anyák gyerekeit a felvételi rangsor végére helyezi. . . így aztán ő beszél: — Szükség van az én keresetemre is, mert magas a rezsi, és mert a hat ember kosztjára legalább kétszáz forintot költök naponta. Ha nem veszik fel őket? Nem, erre még nem gondoltam. Akkor is dolgoznom kell, a gyerekeket pedig elviszem egy maszek óvónőhöz. Itt lakik közel, ha húsz gyerek elfér nála, jut még hely ennek a kettőnek is. Azt nem tudom, hogy van-e engedélye, 13