Budapest, 1980. (18. évfolyam)
7. szám július - Mátrai Rezső: Hunyad-oromnál nem zárulhat be a kör...
A kivésett emléktábla és helye a „mezítlábas ház"-ban Csigó László felvétele KRIMI Az eltűnt emléktáblák Az emléktáblák a szerző felvételei 30 Az ismeretlen tettest alighanem megzavarták „munkájában" - így aztán a VI. kerületi Rudas László utca 59. számú házban a helyén maradt az öntöttvas tábla, miszerint a házban tilos a koldulás és a kintornázás. Nem tudom, jogilag helyes-e tettesnek minősítenem az illetőt, hiszen csak kísérletet tett a tábla kivésésére. Neki ezúttal nem sikerült. Ennek a táblának nincs különösebb értéke, jelentősége, a kísérlet azonban egy veszélyes, ártalmas jelenségre figyelmeztet. Mind gyakrabban tűnnek el ugyanis fővárosunk múltjára utaló, értékes és érdekes kisebb - és nagyobb! - kultúrtörténeti emlékek. A gyakorlat - sajnos - legtöbbször azt mutatja, hogy bontás közben az épületek díszei: emléktáblák, kovácsoltvas műtárgyak, szobrok, díszkutak stb. rendszerint megsemmisülnek, elkallódnak, eltűnnek. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet akkor sem, ha tatarozzák az épületet. A következő esetekben azonban sem bontásról, sem felújításról nincs szó. Lakott épületekről tűntek el emléktáblák. íme, az én - bizonyára korántsem teljes - hiánylistám : A IX. kerületi Liliom utca 25. számú ház.faláról 1977-ben tűnt el az 1838. március 15-i árvíz szintjére utaló vörös mészkő emléktábla. Ez az utca szintjétől 172 centiméter magasan elhelyezett, 30X10 centiméteres tábla eltért az általános, megszokott árvíztáblák alakjától. Háromszögletű felső részében - timpanonjában - a G. NEUHOFER név szerepelt, amit utólag véstek be. 1978-ban tűnt el, ugyancsak a IX. kerületben, a Ráday utca 51. számú ház faláról az 1838-as nagy árvíz szintjére utaló, az úttest szintjétől 175 centiméter magasan elhelyezett, 25X25 centiméteres vörös mészkő emléktábla. Ezt az emléktáblát a IX. kerületi Tanács is becsben tartotta: a Ráday utca 55. szám alatt ideiglenesen működő helytörténeti kiállítás termének falsíkjából kiugró fém cégtábla két oldalán is ennek rajzát alkalmazták. A házat a 70-es évek elején tatarozták, ezt követően - az ingatlankezelő dicséretére legyen mondva - a tábla még a helyén maradt egy ideig. Aztán eltűnt. A harmadik eltűnt tábla más jellegű. A VIII. kerületi Mező Imre út 3-5. számú házat annak idején „mezítlábas ház"-nak nevezték építtetőjéről, aki koldulásból meggazdagodott ember volt. A ház kapualjában kis vörös mészkő táblát helyeztetett el a következő szöveggel: Hier im Hause ist das Betteln und Werkeln verboten! (A házban tilos a koldulás és a kintornázás!) Ezt a táblát 1979-ben kivésték a kapualj falából. Ki vitte el a táblákat? És hol vannak! Nemcsak hobbiból - mivel foglalkozásom volt egykor - kerestem-kutattam, jártam utána. Senki nem tud semmit. Meglehet, persze, hogy rossz helyen érdeklődtem. Eddig következetesen az eltűnt kifejezést használtam, pedig az az érzésem, hogy - és jó volna, ha így lenne - egyiket-másikat talán elvitték, megmentették - az illetékesek. Félő azonban, hogy van a táblák közt olyan, ami azért tűnt el, mert ellopta valami „műgyűjtő". A helyszíneken járva is az eltűnésnek ez a kettős lehetősége erősödött meg bennem. Liliom utca 25. szám: Rozoga földszintes ház, a kapu jobb oldalán csak sejteni a tábla helyét a málló vakolaton. Talán jobb, hogy elvitték innen. Csak az nem mindegy, hogy ki vitte el . . . A házfelügyelő jóval odébb, a Tompa utcában székel. Vajon mire ügyelhet - onnan? Ráday utca 51. Az emeletes épület kapuján lakat, a ház lakatlan. A tábla helye jól látszik, a kivésés precíz, szakértő kéz munkájára vall. Ki vihette el? Átellenben a IX. kerületi Tanács épülete . . . ^emben a Bakáts téri templom. Isten szeme sem lát mindent . . . A „mezítlábas ház"-ban cseppet sem biztató a kép: a piszkos, de jó állapotban levő falban mindössze két gyermektenyérnyi gipsz tartotta a táblát. A ház udvara évek óta a Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat építőanyag- és felvonulási bázisa. A kapu éjjel-nappal nyitva, házmester akkor sem volt éppen, amikor egy fiatalember, arra hivatkozva, hogy a házkezelőségen megengedték neki, fényes nappal kivéste a táblát és elvitte. Rezneki László nyugdíjas, volt lakóbizottsági elnök, Fazekas Imréné volt házmester, s a földszinten lakó Almási János nyugdíjas is csak ennyit tud, legfeljebb az eltűnés időpontjára nem emlékeznek pontosan. Mint ahogy arra sem, hogy valaki valakinek jelentette volna az esetet, vagy az IKV kereste volna a táblát . . . Vagy valaki más, akinek vagy akiknek keresnie kellene : . . Rajna György