Budapest, 1980. (18. évfolyam)

7. szám július - Mátrai Rezső: Hunyad-oromnál nem zárulhat be a kör...

Hunyad-oromnál nem zárulhat be a kör... A Budapest ez évi 3. számában dr. Gerle György A Hunyad-oromnál bezárul a kör. . . című, fotókkal illusztrált cikkéhez szeretnék hozzászólni, illetve azt kiegészíteni. A nevezetes hegy kerületünkben van, ezért -bár a cikket nem csupán nekünk „címezték" - kötelességemnek tartom, hogy válaszoljak az észrevételekre. Elöljáróban azt szeretném leszögezni, hogy nem „megmagyarázni" kívánom a kialakult helyzetet, hanem ismertetni a kialakulás folyamatát. A Hunyad-orom természeti szépségeit és értékeit mi magunk is nagyra tartjuk, s hasonlóképpen vélekedett erről Budapest Főváros Tanácsa is, amikor területét a közelmúltban védetté nyilvánította. Ez az intézkedés azonban kevésnek bizonyult önmagában ahhoz, hogy a terület valóban védve legyen. A beépíthető telkek számának rohamos csökkenésével ugyanis - akárcsak a főváros más kerületeiben, úgy nálunk a Hunyad-orom esetében is - egyre kijjebb, illetve hegyvidéken egyre feljebb húzódik a beépítés határa. A régi zugligeti lakosok-s aligha tévedek: sok-sok fővárosi turista - nosztalgiával emlegetik a 15-20 évvel ezelőtti időket, amikor még a szórványos beépítés mellett a hegy gyakorlatilag teljes egészében a kirándulók és a pihenni vágyók paradicsoma volt, akik akkoriban az 58-as villamossal látogatták ezt a romantikus tájat. A hivatalos városi térképeken jól látható, hogy a területet határoló főbb útvonalakról - mint a Kútvölgyi út vagy a Zalai út - leágazó és a hegy felé -vezető - csak rövid szakaszokon kiépített utcák mindössze néhány tucat telek megközelítéséhez szolgáltak, felső szakaszuk ezeknek is jól-rosszul járható gyalogúttá szűkült. A hegy alsó karéjában levő telkek - amelyek a több évtizeddel ezelőtti, meglehetősen ötletszerű, tudatos rendezést nélkülöző parcellázások „eredményei" - hosszú évekig bekerítetlenül álltak, így még nem akadályozták a feljutást a hegy tetejére. Az építési kedv növekedésével, a belső területek beépítésével az elmúlt négy-öt évben fokozatosan sor került ezeknek a - egyébként építési övezetbe sorolt - telkeknek a hasznosítására is. A tulajdonosok első lépésként - érthetően - bekerítették telküket, s ily módon több helyen teljesen lezárták a hegyre vezető utakat. Most, a kialakult új helyzetben, elvileg két lehetőség között választhatunk. Az egyik megoldás az volna, hogy az „útban levő" telkeken keresztül kisajátításokkal - s az ezzel járó valamennyi költség vállalásával — ismét biztosítjuk a már megszokott helyeken a kirándulók számára a feljutást, vagy -s ez a másik lehetőség - a valóban rossz állapotban levő, de kimondottan a turisták részére épült szerpentin utat rendbe hozatjuk. A döntésnél több tényezőt vettünk figyelembe: nevezetesen pénzügyi helyzetünket, amely ez idő szerint a kisajátításokat nem teszi lehetővé; ehhez kapcsolódóan azt a körülményt, hogy kerületünkben a már beépített és lakott területeken még mintegy 30 kilométer hosszú földút van, amelynek lehetőségeink szerinti fokozatos kiépítésére ígéretet tettünk a lakosságnak; valamint azt a meggyőződésünket, hogy a meglevő - és kiépítendő - utak elsősorban az ott lakók számára teremtsenek kulturáltabb s jobb közlekedési lehetőséget. Nyilvánvaló az is, hogy az igazi turizmus nem jelentheti - esetünkben pedig semmiképp sem hogy autóval megyünk a végcélig. Maradt tehát az egyetlen megoldás: használható állapotba kell hozni a szerpentin utat. Hangsúlyoznom kell viszont, hogy helyreállítása nem tűr halogatást. E levéllel egy időben felkértük a terület kezelőjét - a Pilisi Állami Parkerdőgazdaságot, hogy mielőbb kezdje meg a szerpentin út javítását. A cikk írója boncolgatta az 58-as jelzésű villamosjárat megszűnése után a végállomáson kialakult körülményeket. Megállapításaival teljes mértékben egyetértek, sőt hozzáteszem, hogy nem jobb a helyzet a megszüntetett járat pályatestén sem, egészen le a Mozaik térig. Rövid idő alatt példátlan mennyiségű földet, építési-bontási törmeléket és háztartási szemetet hordtak mind a végállomás épülete köré, mind pedig a használaton kívüli pályatestre. Ismeretlen személyek vandál módon tönkretették a műemléki értékű állomásépületeket. Annak ellenére, hogy a rendőrség segítségét is kér-Csigó László felvétele tük a tettesek felkutatására - URH-s járőrkocsik megfigyelés alatt tartották a környéket nem sikerült számottevő eredményt elérni. Amellett, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalatot köteleztük a szemét eltakarítására, több ízben kerületi vállalatok is részt vettek ebben társadalmi munkában. Félő azonban, hogy ily módon is csak ideigóráig tartó eredményt érünk el, mint ahogy azt az eddigi tapasztalatok mutatják. Bebizonyosodott, hogy ezt a feladatot pusztán hatósági úton nem lehet eredményesen megoldani. Ezúton is kérem a lakosság segítségét, hogy társadalmi összefogással is próbáljuk megakadályozni a további pusztítást. Ebben nagy segítségünkre lenne, ha például a szemtanúk telefonon vagy írásban bejelentenék a tanács műszaki osztályán a rongálókat-szemetelőket, megjelölve az időpontot és a gépkocsik rendszámát. A Budapesti Közlekedési Vállalatot köteleztük az „indóház" helyreállítására is.sbízunk benne, hogy nem lesz ismét a pusztítás, az enyészet áldozata. Befejezésül arra kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy az esetleg beérkező hozzászólások, ötletek, javaslatok publikálásával továbbra is segítse e kérdés megoldását. Mátrai Rezső a XII. kerületi Tanács V. B. elnöke * Szerkesztőségünk megköszöni Mátrai Rezső tanácselnök tartalmas, tárgyilagos levelét. A Hunyad-orom-kérdés megoldása - úgy véljük -nem csupán a XII. kerület ügye: anyagi lehetőségeit és intézkedési körét illetően is túlnő a kerület határain. Éppen ezért örömmel értesültünk arról, hogy a Fővárosi Tanács Városrendezési és Építészeti Főosztálya - az érdekelt felek bevonásával - a megoldás módját keresve, a hegy vidékén kialakult helyzetet szeretné megvitatni. Ennek eredményéről s a történtekről mcTjd tájékoztatjuk olvasóinkat, emellett szívesen helyet adunk lapunkban a Hunyad-orommal kapcsolatos további észrevételeknek, javaslatoknak is. 29