Budapest, 1980. (18. évfolyam)

7. szám július - Heim Ernő: Álom a Duna-korzóról

WW Granasztói Pál és Polonyi Károly 1958-ban bemutatott javaslata Csigó László reprodukciói Az egykori Negresco-terasz érvénnyel, hogy azon a fentiek értelmében ma már sem léptékét, sem beépítési rendszerét illetően nem lehet, és nem is szabad változtatni. Két jelentős körülményre már most okvetlenül ki kell térnünk. Az egyik az újjáépített Vigadó megjelenése a folyamatosan változó környezetben. A másik az egyébként tervszerűen kiépülő együttesbe idegen testként beépülő ún. Thonett-udvar jövőbeli sorsa. A Vigadó pedig— amint az egyrészt már a helyszíni tapasztalatokkal szolgáló adottságok, másrészt az előzetes városképi tanulmányok során készült modellek alapján is megállapítható — ebben az új léptékű keretben szinte domináns elemmé válik, és múltból örökölt műemlékjellege nemcsak hogy nem veszít értékéből, hanem még fokozottabban érzékelhetővé is válik. Nem ilyen egyértelműen lezárható ügy a Thonett-udvar jelenléte. Lebontását, majd helyén az épületsort harmonikusan kiteljesítő harmadik, azonos rendeltetésű, nagyságrendű és tömeghatású utolsó Dunaparti szállodának a megépítését ugyanis elengedhetetlen követelménynek kell tekintenünk. Ezzel szemben — sajnos — az a helyzet, hogy err^ belátható időn belül aligha kerülhet sor, mert az abban található nyolcvan lakás és a Legfőbb Ügyészség hivatalainak „feláldozása" az itt létesíthető 200—250 szobás szálloda építési költségét igencsak megnövelné. Ezen a ponton azonban önkéntelenül is felvetődik egy nagyon is megszívlelendő kérdés: 27