Budapest, 1980. (18. évfolyam)

7. szám július - Hanák Katalin—Révész Klára: Televíziózás a fővárosban és vidéken

Csigó László felvétele Az egyes tévéműsorok nézőszámának vizsgálata — amely a közvélemény-kutatás egyik ága — sok egyéb szemponton kívül kutatja a nézők területi-lakóhelyi megoszlását is. E mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy — mint az élet más területein — a tévénézésben is szerepet játszhatnak azok a területi-lakóhelyi különbségek, amelyek ma még sokban meghatározzák az adott népesség demográfiai jellemzőit, társadalmi rétegződését csakúgy, mint életmódját, fogyasztási és kulturális szokásait. Az általunk használt Budapest—vidéki város—község területi felosztás tehát különböző foglalkozási, iskolázottsági szerkezetű, eltérő élethelyzetű emberek lakóhelyi közösségére utal. A kulturális tevékenységeket illetően — mi ide soroljuk a tévénézést — ma még a területi különbségek egyfajta hierarchiát, rangsort is alkotnak: Budapest jóval több és gazdagabb kulturális lehetőséget kínál, mint a vidéki városok, nem szólva a községekről. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a budapesti lakóhely önmagában eleve a gazdagabb, a falusi lakóhely pedig eleve a szegényebb kulturális tevékenységre predesztinál, hiszen vannak szép számmal olvasó munkások falun és olyan munkások Buda-Cikkünk a Tömegkommunikációs Kutató Központ rendszeres műsorfigyelő szolgálatának 1978-as országos érvényű, húsz műsorhetet átfogó adataira épül. pesten, akik talán sohasem vettek könyvet a kezükbe. Kétségtelen azonban, hogy az egyéb gazdasági, társadalmi jellemzőkkel összefüggésben, az életmód ún. kulturális mutatói Budapesten kedvezőbbek, mint a vidéki városokban, a vidéki városokban pedig kedvezőbbek, mint a falvakban. A Budapest—vidéki város—község felosztás persze csak alaptendenciák feltárására alkalmas, mivel nem jelentéktelenek a különbségek az egyes vidéki városok és a különböző típusú, jellegű falvak objektív kulturális lehetőségei között sem. Ezek ismeretében kérdésünk már nem is pusztán arra szorítkozik, hogy találunk-e érdemi különbségeket a Budapesten, a vidéki városokban és a községekben élők tévénézési szokásai között, hanem, hogy a televízió mint a nagy „nivellátor", menynyiben tölti be kiegyenlítő, homogenizáló szerepét, és kifejeződnek-e az objektív területi különbségek a tévé nézettségének mértékében. (A területi különbségeket természetesen a tévékészülékek száma is befolyásolja, e kérdéskörrel azonban itt nem foglalkozunk.) Mivel a televízió már húsz hét alatt is több mint 3000 műsort sugároz, s ezek a műsorok tartalmukkal, témájukkal megoldásmódjukkal nagyon eltérő célokat szolgálnak (a napi politikai tájékoztatástól a legkönnyebb szórakoztatásig), a műsorokat funkciójuk alapján csoportosítottuk, s az egyes csoportokba tartozó műsoroknak a nézők lakóhelye szerinti nézettségét vizsgáltuk. * Az aktuális politikai műsorok csoportja meglehetősen eltérő — talán az átlagosnál is heterogénebb — műfajokat foglal magába. Vizsgáljuk meg először a naponta többször ismétlődő Tv-híradót. A Tv-híradó első kiadásának átlagos nézettsége százalékban a hét különböző napjain a megkérdezettek lakóhelye szerint: Településtípus Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Budapest 53 53 52 52 49 Vidéki város 62 60 60 59 56 Község 61 58 59 58 55 Adatainkból az olvasható ki, hogy a hét végén, szombaton, mindig valamivel kevesebben nézik a Tv-híradót, mint a hét többi napján, és ez egyaránt érvényes a városi és a községi lakosokra. Ugyanakkor a budapestiek minden napon lemaradnak a vidéki városiaktól és a községiektől. A Tv-híradó harmadik kiadásának nézettsége mindhárom településtípusnál igen szerény mértékű. Akkor nézik viszonylag többen (10% körül), ha utána még nagy érdeklődésű műsort sugároz a televízió. 17 HANÁK KATALIN RÉVÉSZ KLÁRA Televíziózás Budapesten és vidéken