Budapest, 1980. (18. évfolyam)

7. szám július - Dr. Holdas Sándor: Műemlék vagy „állat óla"?

- Sok család rövidebb kirándulást választ a hosszú autótúrák helyett. Délben otthon ebédelhetnek, és délelőtt vagy délután felkeresik az állatkertet. Külföldön új városrészek tervezésekor többször felvetődött kis méretű vadasparkok létesítésének gondolata. Ez közelebb, elérhető közelségbe kívánja hozni a lakótelepi emberekhez az állatokat. A 80— ioo ezres népességű lakótelepeken azonban az elkerített parkokban csak bizonyos állatfajokat, elsősorban békés növényevőket tartanának. Hazánkban ilyen kezdeményezés volt a Margitszigeten kialakított, néhány állatfajtát befogadó terület. Az állatkerti szakemberek általában helytelennek tartják ezt a megoldást, mivel a kisebb kertekben, a több helyen létesített vadasparkokban az állatok őrzése, szakszerű gondozása nehezen oldható meg. A városrendezési tervek többnyire időben figyelembe veszik az állatkertek igényeit. Példaként elég Moszkvára és Leningrádra hivatkozni, ahol a régi és viszonylag kis területű Moszkvában 16 hektár, Leningrádban 6,5 hektár kertek működtek. Ezek csakhamar szűknek bizonyultak a látogatok befogadására. Elhatározták, hogy új kerteket létesítenek. Mindkét szovjet városban jókora területeket biztosítottak az állatkertek részére. A terveket már elkészítették, Moszkvában már javában épül a ioo hektáros uj zoo. Méretei lehetővé teszik évi tizmillió látogató befogadását. Leningrádban - szerényebb méretekben ugyan, de hasonló arányokkal szintén új kertet építenek. Ugyanakkor mindkét helyen megmaradnak a régi kertek is. Úgy képzelik el, hogy a fontosabb épületeket nem bontják le, hanem a városi iskolás gyerekek biológiai oktatásának szolgálatába állítják. Hasonló folyamatok figyelhetők meg más országokban is. A szűk, kis méretű, régi, ma már belvárosinak számító zoók megmaradnak és oktatási célra szolgálnak, de a fokozódó érdeklődés miatt új, nagyobb kerteket is szerveznek. Elég megemlíteni a különlegesen szép frankfurti, hamburgi vagy duisburgi állatkertet, vagy a Plankendahlvadasparkkal összekapcsolt antwerpeni állatkertet. Szófiában 60 hektáros területet jelöltek ki új állatkert céljaira, s szépen fejlődnek Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország kertjei is. Különösen jó példa erre Poznan, ahol eredetileg a város közepén, 5,5 hektáron terült el az állatkert. A növekvő érdeklődés miatt új kert létesítését határozta el a városi tanács, mégpedig 113 hektáron. A munkát évekkel ezelőtt kezdték meg, és rövid idő alatt kivívták a világ szakembereinek bámulatát. A hatalmas kifutókon a börtönre emlékeztető rácsok nélküli, árkokkal elhatárolt füves térségeken élnek, szaporodnak az európai növényevők, majd a csoportosan tartható, a szabadtartást elviselő ázsiai, amerikai állatok. Természethű, biológiailag is megfelelő környezetben tanulmányozható az állatok magatartása, társas viselkedése. Újabban létrehozták a szibériai tigrisek kifutóját, ahol egyhektáros, bozótos területen 3—4 tigrist mutathatnak be emberre, állatra egyaránt biztonságos körülmények között. Az új kert nagy sikerét értékelve úgy döntött a városi tanács, hogy a belvárosi kis kertet sem számolják fel, hanem fenntartják oktatási célra. így 1978-ban ennek a rekonstrukciója is megkezdődött. Sem a lengyel államnak sem Poznan városának nem jelentett hatalmas kiadást az új állatkert építése, hiszen a költségeket felajánlásokból, gyűjtésekből fedezték. Ez és hasonló példák arra a következtetésre juttatják a vizsgálódót, hogy az állatkertek fejlesztése elsősorban nem anyagi kérdés. Ahol felismerik a természettudományos világnézet, a biológiai ismeretterjesztés fontosságát, ahol időben érzékelik az urbanizáció következtében megváltozott körülményeket, igényeket, ott helyes döntésekkel viszonylag szerény anyagi eszközökkel is eredményt érhetnek el. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a 114 éves budapesti Állat- és Növénykert a szép kezdet után nagyon lemaradt. Az eredeti zoót 1912-ben átalakították és viszonylag korszerű,, az akkori, évi negyedmillió látogató igényeinek megfelelő kertet hoztak létre. A maga nemében ama kevesek közé tartozott, ahol együttesen oldották meg az állat- és növényvilág bemutatását. További fejlesztéséről azonban nem számolhatunk be. Sőt, az eredetileg 16 hektáros területéből a Vampetits vendéglő, a cirkusz, a vasút és az útépítés is el-elvett egy darabot. Napjainkra 11 hektárra zsugorodott, pedig évente kétmillió látogató keresi fel. Nyári vasárnapokon 70—80 ezer embet tolong a kertben . . . A háború számos épületet romba döntött, lassanként a többi létesítmény is elavult, műszakilag tönkrement. Szakmai elavulás alatt azt értjük elsősorban, hogy az állatokat nem tudjuk megfelelő biológiai környezetben bemutatni. Szakmai igény az is, hogy az állatokat egy időben minél több ember nézhesse. Az egyik medvetanya „gazdáját" egyszerre nyolcvanan szemlélhetik, mert nézőtere amfiteátrum formájú. A jegesmedvéket akár több ezer látogató is nézheti egy időben. Ezzel szemben másik medveketrecünkhöz húsz ember fér egyszerre, annyira szűk a hely. A létesítmények zöme — sajnos — az utóbbi kategóriába tartozik. Nagy gondot okoz, hogy az épületek jó része már építésének idején is korszerűtlen volt. így például a szarvasház, a madárház, a fácánsor. Azt kell mondanunk, hogy a neves és ma is nagyra becsült korabeli építészek olyan épületeket terveztek, amelyek funkcionálisan épphogy megfelelnek. A mezőgazdasági üzemek már 80 évvel ezelőtt is korszerűbb épületeket építettek állattenyésztési szempontból. Megemlítenénk egy-két példát. Az istállókban úgyszólván lehetetlen az időnkénti fertőtlenítés, mert a gázzal vagy égetéssel végzett művelet gyengíti a fagerendákból összerótt tartószerkezetet. A legtöbb házban nem gépesíthető a takarmány vagy a trágya szállítása. Az erdélyi templomot, szépen faragott tornyos lakóházakat utánzó állatkerti épületek már megépülésükkor alkalmatlanok voltak állattartásra. Nem szólva arról, hogy fenntartásuk, karbantartásuk napjainkban csaknem megoldhatatlan gond. Az állatkert minden épülete — sajnos — műemléki védettséget kapott, és a műemléki szempontok hovatovább gátolják a rendeltetésszerű használatot. 1974-ben a kert egész területére kimondták a műemléki védettséget. Ez kizárja annak lehetőségét, hogy szanálás után modern, biológiai és bemutatási szempontból is korszerű, új épületeket tervezzünk. Ehelyett az 1910—1920-as években épített létesítmények konzerválását kellene megkezdenünk. A teljes védettség azt is jelenti, hogy még egy sétautat sem változtathatunk meg műemléki hozzájárulás nélkül. így aztán nincs módunk új, nagyobb nézőterek kialakítására. Különös, hogy például műemléki védettséget élvez a farkasház „műrom" kertje vagy az egykori szabadtéri színpadra az újjáépítéskor hordott törmelékre telepített japán kert is. Milyen lehetőségek volnának a megoldásra? Már a 60-as években elkészült a budapesti új állatkert terve. Noha az illetékes párt- és állami szervek foglalkoztak és egyetértettek az építés gondolatával, a hűvösvölgyi terv mégsem valósult meg. Részben a hely rossz megválasztása, részben más objektív - és talán szubjektív okok miatt. Napjainkban égetően sürgős volna legalább az új kert helyének a kijelölése. Ezzel kapcsolatosan a következő elképzelések vetődtek fel: Az új állatkert legalább 50—60 hektáron épüljön fel, Pesten vagy Budán erre alkalmas területen. Az ezredfordulóig csak lassú ütemben építenék, ennek megfelelően a létesítmények is csak fokozatosan települnének ki. Az új kert tehát — az egyes objektumok átadásának sorrendjében — jóval korábban megnyitható lenne. — Építésének teljes befejezése után — mintegy 30 év múlva — megmaradna oktató állatkert gyanánt, területéből azonban átengedne egy-egy részt a Fővárosi Nagycirkusz fejlesztéséhez, illetve egyéb városrendezési tervek megvalósításához. Másik lehetőség: a régi kertben nem tartanának állatokat, hanem az értékesebb épületeket más célokra — például kiállítási pavilonok stb. — hasznosítanák. Erre is készültek már konkrét tervek. — Az ezredfordulóig azonban szükség van a jelenlegi állatkert rekonstrukciójára is, mert az új kert teljes megnyitásáig a mai nagy érdeklődés és látogatottság aligha csökken. Felmerült az a gondolat is, hogy a jó közlekedési lehetőség és a központi fekvés előnyeit kihasználva, talán mégis a jelenlegi állatkert területét kellene bővíteni, mégpedig úgy, hogy az állatkert megkapná a Városliget egy nagyobb részét. Nem új keletű ez az elképzelés, és nagyon sok érv szól mellette. Ily módon épülhetne új, önálló akvárium-terrárium épület. Számos olyan állatfaj, amely télen nem igényel fűtött helyiséget, nagy, tágas kifutókban kedvesebb látványt nyújtana az arra sétálóknak, mint a jelenleg itt „díszelgő" pavilonok, raktárépületek. A Városliget és az állatkert nem zárja ki egymást, ellenkezőleg, a kert kitűnően összefér még a gyerekjátszóterekkel is. így talán a leggyorsabban utolérhetnénk önmagunkat.