Budapest, 1980. (18. évfolyam)

7. szám július - Dr. Berti Béla: Városrészközpontok

pontok Csigó László felvetek A kétezer éves Óbudával szem­ben az észak-pesti kaput jelentő Ú|­pest csupán 150 esztendős múltra te­kinthet vissza. Károlyi István 1830-ban káposztásmegyeri pusztájából szőlő­ültetés céljaira adott át területet a főleg Budafokról jött telepeseknek, akik „Újmegyer" néven hegyközséget alapítottak, majd később iparosok és kereskedők is települtek ide. A szőlők >tt is elpusztultak; a kikötő, a lóvasút­iárat, később a BUR-vasút létesítése és a vasúti összeköttetés megterem­tése, a vízmű építése, a vízigényes bőripar, a Dunát igénybe vevő fa-, elsősorban a bútoripar kialakulása ré­vén Újpest 1907-ben várossá lett, azóta is ipari településként szerepelt a köz­tudatban. Gyárai közül a nagyhírű Egyesült Izzó és a Chinoin termékei­nek 70%-a kivitelre kerül. Az ipari fejlődéssel és a velejáró lakosságszám növekedéssel a lakásfejlesztési tevé­kenység nem tartott lépést sem Új­pesten. sem a szomszédos XV. kerület­ben, amelynek hagyományos mező­gazdasága és bolgárkertészetei révén jelentős szerepe volt a főváros ellá­tásában. Az újpesti rekonstrukciót, illetve a városrészközpont kialakítását megelőzte az újpalotai és a régi új­pesti temető helyén épült lakónegye dek átadása. Az Árpád út és az István tér között bontakozik ki az Óbudát Csepellel összekötő, negyedik pesti gyűrűvel találkozó újpesti központ. Ez a XV. kerülettel együtt Angyalföldre és Ká­posztásmegyer 212 hektárnyi lakás­építésre kijelölt területére egyaránt vonzást fog gyakorolni. Ez utóbbi te­rület összeköttetését az észak-déli gyorsvasútnak a lakónegyedig való meghosszabbítása biztosit|a majd. A IV. és XV. kerület együttes lakóné­pessége, amely ma 200 ezer, a káposz­tásmegyeri lakónegyed felépítése után meghaladja majd a 300 ezret is. A felszabadulás előtt még perem­kerületnek számító Zugló külső ré­sze, az egykori Rákos-mező, a Rákos­patak mente, kertes városrész volt. A kertészetek és majorok számának csökkenésével a századfordulóra mái gyárak is települtek ide. Itt épült fel nemcsak a főváros, hanem az ország első nagy lakótelepe: a Kerepesi— Nagy Lajos király úti, majd a régi ló­versenytér helyén a Népstadion. Azóta a zuglói városkép — több lakótelepnek, (Lumumba utcai. Ka­csóh Pongrác úti) továbbá a zuglói la­kónegyednek három ütemben történő építésével és lakóépületeinek fokoza­tos átadásával — lényegesen megvál­tozott. A Zuglótól keletre fekvő csa­ládi házas XVI. kerületi településeket is teljes lemaradás jellemezte a köz­művesítés terén. A HÉV 1889-ben történt átadása adott lendületet a fejlődésnek. (Rákosszentmihályon 1893-tól lóvasút, 1912-től a HÉV köz­iekedet.) Az egyik legszebb Pest kör­nyéki nyaralótelepre, Mátyásföldre, 1915-ben repülőgépgyár települt, Új-Mátyásföld szélén pedig 1943-ban meg­kezdődött a ma nagymértékben ex­portra dolgozó Ikarus-gyár építése. A XIV. és a XVI. kerület központja most van kialakulóban az Örs vezér téren, a kelet—nyugati metróvonal végállomásánál és a gödöllői HÉV csat­lakozási pontjánál. A két kerület együttes lakosságszáma — 250 ezer — már most meghaladja a tervezettet. Még ebben az évben itt nyílik meg az ország legnagyobb bevásárlóközpont­ja. Szükség is van rá, mert a városrész­központ vonzása kiterjed a Kerepesi út menti Kőbányára, továbbá a XVII kerületre és az ezt övező Pest kör­nyéki településekre. Az 1869-es népszámlálás idején Kispest még lakatlan terület volt, a vele szomszédos, mai XVIII. kerületnek megfelelő részen is csak 575-en laktak. Az első települők földszintes, családi házaikat az 1885-ben megnyílt kispest­szentlörinci vasútállomás közelében építették fel A fővárossal összekötő villamosvasút csak 1900-ben épült meg. A közlekedés javulásával kiala­kult a kispesti gyáripar, s környékén megkezdődött a lakóházépítés. AWe­kerle állami munkástelep építését 1908-ban kezdték meg. A felszabadulás után kisebb lakótelepek és új gyárak is létesültek (pl. a Vörös Október Ruha­gyár). A XVIII. kerület ipari létesítmé­nyei a 19. század két utolsó évtizedé­ben alakultak: a Cséri-féle szemét­telep, kavicsbánya, kocsilámpagyár. téglagyárak, textilgyárak. A Szemere­telep építése 1910-ben, a Ganz-telepé és a kertvárosé 1934-ben kezdődött el. 1%8-ra készült el a Lakatos utcai lakótelep. A kispesti városrészközpont az észak—déli gyorsvasút déli ágának vonalában, a Vörös Hadsereg útja mentén épül. a Kossuth tértől délnyu­gatra, egészen a Határ útig és az Ady Endre útig Megépült már az a felüljáró is, amely a Kossuth teret a kőbányai Sibrik Miklós úttal és az újhegyi lakó­teleppel köti össze. Az észak—déli metró vonalának ezt a Kőbánya-Kis­pest MÁV-állomásig terjedő szakaszát már üzembe helyezték. Kispesten és a XVIII. kerületen kívül, a XX. ke­rületet is a városrészhez véve — be­leértve a József Attila-lakónegyed von­zását is — a mai 280 ezres lakosság­számmal szemben a távlatban 320 ezerrel kell számolnunk A délre messze elnyúló, ónálló városrésznek tekinthető, kiszélesedő dél-budai völgy a XI. és a XXII. kerü­letet foglalja magában. A honfoglaló magyarok Kelenföldön keltek át a Du­nán. A települést ,,Kispest"-nek ne­vezték, ahol a török hódoltság után főként kereskedő rácok telepedtek le, de azért a sasadi és gellérthegyi nagy kiterjedésű szőlők is híresek ma­radtak. A városrész fejlődésének útját a Duna szabályozása, rakpartjainak kiépítése, továbbá a vasút megépítése, a Déli összekötő vasúti híd és a Ferenc József (a mai Szabadság-) híd megnyi­tása, valamint a Műegyetem építkezé­sei nyitottak meg. A Sáros fürdő he­lyén felépült a mai Gellért fürdő és -szálló; zömmel három-öt emeletes bérházak épültek, a Budafoki- és a Fehérvári út külső részére pedig a gyárak fűződtek fel. A felszabadulás után egymás után épültek a lakónegye­dek : a lágymányosi, az őrmezői, a vidé­ki város nagyságú kelenföldi és tízszin­tes lakóépületek a Fehérvári úton, a régi Albertfalván, a budafoki Leányka utcában. A dél-budai városrészközpont Buda­pestnek a főközponton kívül egyetlen, ma is nagyvárosias részén alakul ki: a Móricz Zsigmond körtér, a Bartók Béla út. a Bocskai és a Fehérvári út ál­tal határolt háromszögben, illetve ah­hoz tapadva. A két kerület — a XI. és a XXII. — együttes lakosságszáma napjainkban 240 ezer, távlatban a ne­gyedmilliót is jóval meghaladja majd. Az egyik leggyorsabban fejlődő város­részünk további fejlesztését nehezíti, hogy gyorsvasút, illetve metróvonal kiépítésére csak később kerül sor. A budai hegyvidék lakóterülete morfológiai alkatának a Duna felé hú­zódó völgyvonulatok a jellemzői. A völgyek között kapcsolat alig van, így a közép-budai városrészközpont — amely az ide közel eső főközpont bu­dai nyúlványának tekinthető — a budai körútnak a Széna tér—Moszkva tér— Déli vasút közötti szakasza körül ala­kul ki. A városrészkozpont — amelyhez a kelet—nyugati metróvonal két állo­mással is biztosítja a kapcsolatot — legközvetlenebb vonzási körébe tar­tozó két kerület (a II. és a XII.) közül a II. kerület az, amely a főváros legvál­tozatosabb része (hegy. víz, sík terület, villanegyed, falusias és magasházak, két minisztérium, több gyár, kutató­intézet és közhivatal, két szálloda, török kori fürdők, a hárshegyi kem­ping stb.). A történelmi városmag — a Víziváros — helyén modern új nagy házak épültek, a kiszélesített Csalogány utca pedig a városrészközpont felé ve­zet. A Batthyány tér olyan forgalmi csomópont, mint például a pesti olda­lon az Örs vezér tér (gyorsvasúti-.autó­busz- és villamos-végállomás, metró­állomás). A Mártírok útján — régen Országút volt a neve — már nyoma sincs azoknak a falusias jellegű házak­nak, amelyeket a német, horvát és magyar halászok és szőlőművelök, ke­reskedők és iparosok építettek. A XII. kerület két fő részre tagolódik: beépült és beépítetlen (kiránduló és turista) részre A II. és a XII. kerület lakosságszáma már ma is eléri a 195 ezret, és akkor még nem számoltunk az agglomeráció­nak a főváros közigazgatási területén kívül fekvő, budai hegyvidéki telepü léseivel Az említett hat városrészkoz ponton kívül szó van egy hetedik kialakításáról is, mégpedig Csepelen A régi Csepel a Nagy-Duna mellett (a mai Szabadkikötő területén) helyez­kedett el. A mai Csepel életében is döntő jelentőségű Weiss Manfréd 1892-ben történt gyáralapítása. A ke rületnek olyan vállalatai vannak még. mint a növényolajipari, a posztó-, a papírgyár, a mélyhűtő vállalat, a Sza­badkikötő, a MERKUR, az ÁFOR A központ a Tanácsház tér környékén van kialakulóban. További fejlődése szempontjából nagy jelentőségű, hogy a csepeli gyorsvasút végállomását a Kálvin térre tervezték A kisebb kerületi központok arra hivatottak, hogy a hozzájuk legköze­lebb álló városrészközpontok keres­kedelmi és szolgáltató létesítményei­nek zsúfoltságát enyhítsék. így a rá­kospalotai (a Czabán Samu téren) és az angyalföldi (az Árpád-híd pesti híd­főjénél) az újpestit, a zuglói (a Bosnyák tér körül) és a kőbányai (a Zalka Máté tér és Pataky István tér között) az Örs vezér térit, a kispestit pedig a pestlőrinci és pesterzsébeti kerületi központok tehermentesítik, míg a dél­budait a budafoki. Az említett kerüle­tek mindegyikében szép számmal talál­hatók ipari üzemek, és lakásfejlesztési tevékenységük — a lakótelepek épí­tése — is számottevő. A XVII. kerületi központ kialakí­tását Rákoskeresztúron a Ferihegyi út és Pesti út keresztezésében a leg­közelebbi városrészközponttól való távolsága indokolja. A kerületi köz­pontokon túlmenően indokolttá válik a helyi központok életrehívása olyan új lakónegyedekben, ahoi a lakások száma 10—12 ezer körüli, vagy még ennél több, és így a lakónépesség félszázezret is megközelíti, vagy meg­haladja. így van ez Békásmegyeren és — valószínű — így lesz Káposztás­megye ren A fővárosba vezető utakon rohamo­san növekvő járműforgalomnak ma már 15%-a az átmenő, a tranzitforga­lom része. Ez teszi szükségessé annak a 90 kilométer hosszúra tervezett „M-0"-val jelzett körgyűrűnek a meg­építését, amely Budapest közigazgatási határa közelében húsz, sugaras irányú út keresztezésével a főváros tranzit­forgalmának csökkentésére és ezzel a belső városrészek zsúfoltságának eny­hítésére hivatott 13

Next

/
Thumbnails
Contents