Budapest, 1980. (18. évfolyam)

6. szám június - Jócsik Lajos: A szemét másra is jó

Prizmába ömlesztik a szemetet A további fejlődés azonban elképzelhetetlen volt gépesítés nélkül. A különféle kívánalmak, elgondolások, problémák az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság asztalára kerültek. Sok-sok tárgyalás után megszületett a gépesítés terve. A legtöbb szavazat a holland Dorr Oliver-féle eljárásra esett. A cég hajlott a kooperációra is olyan tormában, hogy a felépítendő budapesti üzem a bemutatóüzem szerepét is betöltse azon országok számára, amelyeket a holland fél mint üres piacot átengedett a magyar külkereskedelemnek, ahová mi szállítanánk a komposzttechnológiát. Mintául az Arnhemben felállított üzem szolgált, amely három gépsorral dolgozza fel a 140 000 lakosú város hulladékát A szakmai tanulmányút alapján, amelynek a jegyzőkönyvét a Köztisztasági Hivatal képviselőjének kivételével mindenki aláírta, a Fővárosi Tanács ipari osztálya elfogadta a technológiát, és utasította a Fővárosi Talajerő-gazdálkodási és Értékesítő Vállalatot, hogy kössön szerződést az amszterdami Dorr Oliver céggel. Ez megtörtént. A holland cég megkezdte a technológia folyamatos szállítását. A vállalat a Cséri-telepre tervezte felállítását, s egyúttal kidolgozta a további negv üzem elhelyezését is, amely a főváros teljes évi zöldszemetét komposztálta volna. Egy üzem az 1970-es évek elején 30 35 millió forintba Gondard-féle komposztüzem Franciaországban A prizmák levegőztetése került. Külkereskedőink már dolgoztak a behozatal árukompenzációján is. A honosítás 4,5 millió forintnál tartott, amikor az ipari osztály leállíttatta a munkálatokat azon a címen, hogy a tanács nem tudja biztosítani a további költségeket. S így maradt minden a régiben. A hulladékok visszatérítése a talajba természetesen nemcsak a városok problémája, hanem minden településé, az egész országé. Kisebb helyiségekben azonban ném gazdaságos ilyen nagyüzemeket telepíteni, legfeljebb speciális anyagszállítási feltételek biztosításával, amire később még visszatérek. Elsőként most arról szeretnék szólni, hogy a Dorr Oliver-gyár újabb ösztönzést adott olyan technikai eljárás kialakításához, amellyel kisebb településeken is megoldható az anyag visszatérítése, a komposztálás. Megértéséhez mindenekelőtt kissé részletesebben kell foglalkoznunk a Dorr-technológia lényegével, a röpítőmalommal. Az üzem nagy bunkerekben betonvályúkban fogadja a napi városi szemetet. Innen szállítószalagok viszik a hulladékot a raspelbe ráspolyozóba , amely lyuggatott és körmös aljú tepsi, s acélkarok hajtják-dörzsölik át rajta a szemetet. Ez az előmunkált anyag kerül a röpítőmalomba. A röpítő hatást a kalapácsos daráló fejti ki, amelyik még tovább aprítja a szemetet. A röpítő erő és a A szerző felvételei A komposzt kézi rostálása különféle anyagok eltérő fajsúlya szelektáló hatással jár. Ami a legkönnyebb, a szerves anyag, az az első garatba hullik. A darabosabb a másodikba. A szervetlen és súlyosabb anyagok a harmadik garatba — a legmesszebbre — repülnek. Komposztálás szempontjából az első garatba került szerves anyagoknak van jelentősége. A 45 méter hosszú szállítószalagnak — amelyen az érlelőtérre jut a komposztálandó anyag — garat alatti vége rögzítve van, közepe pedig motoros járművön nyugszik, amely körkörösen mozgatja. Erről aztán a szabályozható terelők a kívánt távolságra szórják az anyagot: megkezdődik a kör alakú prizmák építése. A tároló-, illetve érlelőteret egy technológia sem használja ki gazdaságosabban. Az érlelés 4 — 6 hónapig tart. Az elszállított prizmák helyére frisset építenek. A Dorr-féle szerkezet, a röpítomalom adott impulzust a Gondard-féle malom kialakításához. Egyszerűen az történt, hogy az előbbi vízszintes röpítőmalmot függőleges rendben építették meg a Gondard technológusai, vagyis a röptcet „felállították". A szemetet ennél az eljárásnál is a kalapácsos daráló röpíti, ám ezúttal felfelé. A szerves anyagot a málom kalapácsai szétverik, s mivel fajsúlya kicsi, aláhullik a garatba. A nehéz fajsúlyú szervetlen anyagot a kalapácsok felröpítik a toronyba, innen a surrantó távolítja el. A szerves anyagot az érlelőtérre viszik, a szervetlen hulladék töltésre vagy további válogatásra és iparszerű felhasználásra kerül. Nem érdektelen az sem, hogyan szervezték üzemszerűvé a Gondard-féle röpítő-válogatót. Ezt az üzemet a terep adottságainak kihasználásával szabadban állították fel. Eredeti célja nem a komposztálás volt, hanem a hulladékok térfogatának csökkentése, a tömörítés, mégpedig azért, hogy adott nagyságú helyen minél több hulladékot-szemetet tudjanak elhelyezni. A tervezők nem törődtek mással, csak a hulladék tömörített lerakásával, a depóniák minél gazdaságosabb kihasználásával, élettartamuk meghoszszabbításával. A? történt azonban ami aztán serkentőleg hatott a Gondard-féle szeméttömörítő további fejlesztésére , hogy az aprózott anyag a töltőhelyeken erjedésnek, lebomlásnak indult, tehát komposztálási folyamat kezdődött bennu. A parasztok felfedezték a humusszá érlelődött telepeket, kibányászták az értékes anyagot, és földjeiken felhasználták a talajerő pótlására, javítására. E felismerés alapján kezdődött meg a Gondardféle komposztgyárak szervezése. A rendszernek az a hallatlan előnye, hogy kisebb településeken is lehetővé tette komposztgyárak felépítését. Képen is láthatjuk a Lons-le Saumier-ben a 20 000 lelket számláló francia kisvárosban levő Gondard-féle üzemet. Ez a település egy Dorr Olivergyárat nem tudna ellátni elegendő mennyiségű nyersanyaggal. 29