Budapest, 1980. (18. évfolyam)

6. szám június - Jócsik Lajos: A szemét másra is jó

Röpítő malom a Dorr Oliver-eljárásban Villamos meghajtású rosta a Cséri-üzemben Dorr Oliver-féle komposztuzem Hollandiában Hzt a lehetőséget és különbséget ismertek fel Szlovákiában is. Kassán kétraspeles két gépsorral dolgozó Dorr Oliver-komposztgyárat építettek, mivel a város „megtermeli" a szükséges hulladékot. Ugyanakkor a kisebb, 20 25 000 lelket számláló helységek számára Gondardüzemet terveznek. Azt hiszem, nálunk is ered— ményesen alkalmazhatnánk a környezet védelmében ilyen vagy ehhez hasonló technológiát például a Balaton, a Velencei-tó vagy a kiskörei vízlépcső környékén. Alighanem a Dunakanyarban lakóküdülők is örülnének az ilyenfajta környezetvédő megoldásnak. Vác szemétdepóniája ég és büzölög, Miskolcé szintén. Mikor változtatunk ezen az áldatlan helyzeten ? A Gondard-féle vagy hozzá hasonló, kevésbé beruházásigényes megoldás volna ajánlatos. A Miskolc melletti cementgyár porral szennyezte a levegőt, a környéket. Több mint 4,5 milliárd forintos áron ennyibe került az új technológia kidolgozása szüntették ezt meg. A szemétdepónia „tisztába tétele" távolról sem kerülne ilyen nagy összegbe. S ide kívánkozik még egy gondolat. Egy csehszlovák cég szemétégetőmüvet épít Budapesten, s ez lesz az első ilyen munkája. Ugyanakkor Kassán mint említettem Dorr Oliver-komposztgyárat építettek, Szlovákia nagyobb városaiban pedig Gondard-üzemek felállítását tervezik, amelyek jelentősebb beruházás nélkül jó komposztot adnak. A részletesebb összehasonlítástól tekintsünk ezúttal el. Úgy vélem, önmagában is elég gondolkodnivalót ad a szerves anyag hasznosításának jelenlegi kétféle formája. Mi a követendő út, a szerves anyag visszatérítése - körforgásban tartása — vagy pedig megsemmisítése a szemétégetőműben? V. R. Viljamsz szovjet-orosz agrártudós mérések alapján figyelmeztet arra, hogy a szerves anyag építőkövei úgyszólván szerény mennyiségben állnak rendelkezésre a földön, állandó körforgásban tartásuk tehát elemi követelmény. Ehhez kapcsolható az orosz származású amerikai ökológus, Barry Commoner megállapítása is, miszerint a bioszféra ökoszisztémái közül talaj, víz, erdő, sivatag egyedül a talaj az a közeg, amelybe létünk hulladékait vissza lehet juttatni. A talajt ebben a befogadásban nem helyettesítheti sem a víz, sem a levegő. Kétségtelen — s világszerte és idehaza is mind nyilvánvalóbbá válik —, hogy a környezetvédelmi törvények önmagukban nem elegendőek arra, hogy megvédjenek bennünket a növekvő szennyeződés-és hulladékáradattal szemben. Az ipar a korszerű gyártástechnológiák mellett is nagy mennyiségű hulladékot „termel". S immár a mezőgazdaságban is iparszerű technológiákat alkalmaznak. Az adott helyzetben csak az lehet a megoldás, hogy a környezetvédelmet is egyre átfogóbb s mind tökéletesebb technológiákra alapozzuk. Az autógyártásáról híres Zaporozsje mérnökei már iparszerű kombinát feladatává tették a környezetvédelmet, tehát a bioszféra védelmét. A mai életvitel oly széles területen támadja a körforgás törvényét, hogy immár ipari szervezetet kell létesíteni az anyagok körforgalmának helyreállítására. Zaporozsjéban húsz vállalat 68-féle agresszív — mérgező-szennyező — anyagát egy közös tartályban 15 percig erőteljesen keverték. Mintha csoda történt volna, a keverék teljesen „megszelídült", elvesztette agresszivitását. Elméletileg ez a termodinamika második törvényével magyarázható: az összes elképzelhető energiafajták összekeverése feltétlenül minden tekintetben semleges közeghez vezet. Az anyag, amelyet a keverőből kiemeltek, még a szakembereket is bámulatba ejtette. Növekedtek és szaporodtak benne a betelepített organizmusok. Az üledék mesterséges talajul szolgált kultúrnövények termesztéséhez. Annak a tisztítóközpontnak a tervét, amelyet a kísérlet alapján létesítenek, természetvédelmi kombinátnak nevezték el. Ez a vállalat az anyagok millió tonnáit dolgozza fel. Föld alatti csatornák és gázvezetékek hálózata kapcsolja össze valamennyi szállítóvállalattal. A természetvédelmi kombinát fő „alkatrésze" egy két kilométeres reaktor, amelynek falait különleges betonnal és üveggel borítják. A gyárkémények mérgező füstje a reaktoron áthaladva megtisztul a szennyező anyagoktól, sőt, tisztábbá válik, mint a természetes levegő. A reakciók meggyorsítására a kombinát összegyűjti az üzemek hulladék hőjét isr amelyet üvegházak fűtésére használnak fel. Naponta mintegy 500 tonna vashulladékot választ ki a kombinát. Emellett műtrágyát állít elő, amit a mezőgazdaságban már sikerrel kipróbáltak. A homokból a szilikát tégla szilárdságának megfelelő minőségű építőanyag készül. Minden anyag hasznosítható ! — erre az elvre épül a kombinát. Ebben az irányban más országokban — Angliában, az Egyesült Államokban — is folynak kísérletek. Összegezve az elmondottakat: át kellene értékelni egész hulladékgazdálkodásunkat, mégpedig a visszatérítés, illetve a „mindent hasznosítani" elv szempontjából. Olyan megoldás, amely bármely anyag megsemmisítésére irányul, természet-, illetve bioszféraellenes. Nagyvárosainkban, mint Budapest, Miskolc, Pécs, Győr, Dunaújváros, Leninváros stb. — a lehetőségekhez és a körülményekhez képest — hozzá kell kezdeni a természetvédelmi kombinátok építésének előkészítéséhez. Természetesen ahol erre nincsenek meg az adottságok, ott a visszatérítés szervezésében a régi formákat kell alkalmazni A hulladékgazdálkodás csak így mondható teljesnek, egyszersmind hasznosnak. 30