Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Szilágyi András és Domonkos Endre: Egyházi gyűjtemények kincsei

Mózes. Gyón, Evangélikus Egyházközség, XVIII. század első fele. Fa Szent László. Veszprém, Egyházmegyei Múzeum, XVIII. század közepe. Festett fa festett zománc technikával készült kilenc nassiójelenet tótható, témáik alapján a magyarországi barokk faszobrászat jellegzetes emlékeinek, a XVIII. századi passióoltároknak az ábrázolásaival rokonithatók. Közülük a nyírbátori Krucsay-oltár a legismertebb, programját a korszak vallásos irodalmában jártas ferences szerzetesek állították össze. A Lőcsén működő Szilassyiól tudjuk, hogy számos ötvöstárgyat készített különböző Ferenc-rendi kolostorok számára. Feltételezhető, hogy ezek közé tartozik az a szentségtartó is^ amelyet a gödöllői római katolikus templom őriz. E mü egyenrangú a hasonló típusú bécsi és augsburgi darabokkal — a kiállításon ezek mellett látható — .fölényes technikai tudásról tanúskodik, virtuóz módon megmunkált alkotás, amely sajátos színnel gazdagítja az egyetemes barokk iparművészetet. Az újszerű kompozíció világosan jelzi, hogyan lazulnak fel a XVIII. század művészetében a vallásos tárgyú ábrázolások szigorú kötöttségei. A faragvány jól összevethető a népiesvallásos irodalom egykorú emlékeivel. Példaként egy 1761-ben megjelent misztériumdráma részletét idézzük, melynek 3 szerzője szintén a bűnbeesés és a megváltás között teremt kapcsolatot: „... Mert mint Paradicsom kellemes kertében Magát s maradékit ejtette vétekbe, .. .Azért a Krisztusnak lőtt megöletése S a mi bűneinkért fára fuggesztése." A kis méretű szobrot, amely feltehetően az egykori győri jezsuita rendház fafaragó műhelyében készült, szoros szálak fűzik a provin-Úrasztali kanna Tiszaörsről. Debrecen, Református Múzeum, 1759. Magyar munka ciális, népies barokk művészet emlékeihez. Ez utóbbiak közé sorolhatjuk a gyóni evangélikus templom Mózest és Illést ábrázoló faszobrait. Egy újszövetségi jelenetben — Krisztus színeváltozása — szerepelnek együtt a leggyakrabban. Valószínűnek látszik, hogy hajdan a két szobor hasonló témájú oltárképet — Krisztus a Táborhegyen — fogon közre. E müvek bemutatása a kiállításon szerencsés: az eredeti elrendezést rekonstruálja; Mózes és Illés figurái egykorú Krisztus-alakot öveznek. A korszak kisplasztikái közül szokatlan témaválasztásával vonja magára a figyelmet a győri Szent Ignáctemplom fafaragása, amely a feszület alatt a bűnbeesést jeleníti meg. A két ábrázolás különös módon olvad egybe; lent Ádám és Éva, köztük a kárhozat fája, ebből nő ki a megfeszített Krisztus keresztje, amelynek felületi megmunkálása élőfát utánoz. A sajátos plasztikai megoldás szemléletesen példázza a megváltás tanát: a krisztusi véráldozat az eredendő bűntől tisztítja meg az emberiséget.