Budapest, 1980. (18. évfolyam)

5. szám május - Malonyai Péter: Kampányok és tények

MALONYAI PÉTER KAMPÁNYOK ÉS TÉNYEK a száma, akik semmit se sportolnak. Hatalmas szám ez még akkor is, ha sokan a hivatalos programoktól függetlenül úsznak, futnak, futballoznak. — Örökké hallani a különféle spartakiádokról, sportnapokról. — A reprezentatív megmozdulások többe kerülnek, mint amennyi a hasznuk. Egy időben, a két olimpia közötti évben, rendszeresen voltak országos sportnapok. Tartottak országszerte vagy kilencszáz sportünnepélyt, s ezeken körülbelül négyszázezren vettek részt. A különféle munkahelyi és falusi spartakiádok is többnyire csak demonstrálják, de nem szervezik a tömegek sportját. A statisztikai kimutatásokban valósággal elgyönyörködtető az adat, hogy száznyolcvanezren vettek részt rajtuk. Ennyien sportolnának nálunk? Nagyszerű!Csak hát erről szó sincs. A többség egy-Csigó László felvételei Nemrégiben a budapesti tömegsport — vagy divatosabb kifejezéssel: szabadidősport — lehetőségeiről esett szó ezeken a hasábokon. Elsősorban a lehetőségekről. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak: igényeljük-e mi, egyszerű köznapi emberek a mozgást, hogyan gondolkodunk önmagunk edzéséről, s hogyan gondoskodnak rólunk az arra illetékesek. Beszélgető partnerünk Zsolt Róbert, aki Labdarúgók, sportolók című könyvében — a többi között — ezzel a témával is foglalkozott. — Szeretünk-e egyáltalán sportolni? — Egy reprezentatív felmérés szerint a tömegsport rendezvényein a budapestieknek mindössze 14 százaléka vesz részt. Az esetenként bekapcsolódók aránya 12 százalék. Tehát a fővárosban is fölül van a millión azoknak Csigó László felvételei és reprodukciói