Budapest, 1980. (18. évfolyam)

5. szám május - Vas Zoltán: Egykori önmagunk

VAS ZOLTÁN Egykori önmagunk Önéletrajzi részletek H at nappal a Kommunisták Magyar" országi Páriának megalakulása után, 1918. november 30-án jött létre a Ifjúmunkások Országos Szövetsége. Titkárává Lékai Jánost választották. Bevezető beszédében hangsúlyozta, azért küzdjön az újonnan alakult Szövetség, hogy hazánkban is megvalósuljon az ifjúmunkások álma, amely Oroszországban már nem álom, hanem valóság. A VII. kerületi ifik kimondták csatlakozásukat a Szövetséghez. Lékai János és Lengyel József szerkesztésében rövid előkészítő átmenet után megjelent a Szövetség lapja, az Ifjú Proletár. Hitet tett a párt harca mellett. Lehetett-e ez másként? Az Ifjúmunkások Országos Szövetségének szervezői, vezetői, az Ifjú Proletár szerkesztői a forradalmi szocialista mozgalom harcosaiból kerültek ki. Megnőttek az oroszországi szocialista forradalommal. Részt vettek a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakításában, harcában. A Kommunista Párt büszkén hirdette: Akié az ifjúság, azé a jövő. A JL JL Barcsay utcai gimnáziumban 1918 december közepén alakult meg az Ifjúmunkások Országos Szövetségének helyi csoportja. Beléptem. Felvételre jelentkeztem a VI. kerületi pártszervezetben. Fiatal korom miatt—nem voltam tizenhat éves—nem vettek volna fel. Jól megtermett fiú voltam. Hetedikes gimnazistának mondtam magamat. Az elvtársak beszélgettek velem. Vizsgáztattak, mit tudok a szocializmus elveiből. Felvettek a pártba. Ifjúmunkásként és pártmunkásként a mai Népköztársaság útja—Lenin körút találkozásánál, az Oktogonnál árusítottam a nemrég megindult Vörös Újságot és az Ifjú Proletárt. Az egyik hetente kétszer, a másik egyszer jelent meg. A közönség akkor még kevéssé ismerte ezeket. Hangosan kiáltoztuk a két lap címét. Agitáltuk a járókelőket: vegyék meg. A Vörös Újságot közel a lakásunkhoz, a Zichy utcai nyomdában nyomtatták. Boros F. László és Hajdú Pál adták át az árusítóknak a lapot. Másnap szedték be a pénzt. Később Moszkvában közeli barátságunk idején emlegettük Boros F. Lászlóval és Hajdú Palival a kezdeti rikkancskorszakomat, a hőskort. A nyomda bejárata előtt a szűk utcában már jóval négy óra előtt nyolcvanan, százan gyülekeztünk. Átvettük a lapot. Többségünkben diákok és munkanélküliek, akik a frontról hazatérve nem jutottak munkához. Műszakjuk végeztével jöttek a lapért a dolgozók, ők másnap kora reggel a gyárakban, üzemekben árusították a Vörös Újságot. Néhány nap múlva a lapot a Mikszáth Kálmán téren nyomták. A lapra várakozva mindkét helyen valóságos kommunista szemináriumon vettünk részt. Parázs vitákban jutottam előbbre kommunista képzésemben. Szüleim boldogan üdvözölték a háború végét. Az 19x8-as polgári forradalmat. Apám leszerelhetett a katonaságtól. Elfoglalta régi szerény polgári állását. Jobban éltünk. Az én szempontomból mi sem változott otthon. Szccialistaságommal eleinte alig törődtek a szüleim. A Vörös Újság árusításával azonban megbotránkoztattam őket. Se vége, se hossza nem volt az otthoni civódásnak. Gimnáziumi osztályfőnököm is megintett, mikor megtudta, hogy kommunista újságot árusítok. Követelésük elől, hogy mindezt hagyjam abba, és a vallásosságban is kövessem példájukat, eleinte ravaszsággal tértem ki. Most már fellázadtam. Állandó perpatvaraink nagyon elkeserítettek. Lehetetlennek éreztem otthoni életemet. Összecsomagoltam némi holmimat, otthagytam a szülői házat. Alkalmi munkát vállaltam egy katonai raktárban. Ágyrajáróként laktam egy zsúfolt szobában. Ez csak néhány napig tartott. Édesanyám felkutatta címemet. Utánam jött. Szüleimmel azt terveztük: orvos leszek. Anyám megígérte, csak hogy tovább járjak iskolába és hazajöjjek, megpróbálja elnézni szocialistaságomat, vallástalanságomat. Hiába volt nagy elhatározása. Megállapodásunkat legyőzte anyám vallási túlbuzgósága. A családi perpatvarok újból kezdődtek. Ez volt az az időszak, amikor végleg bekerültem a forradalmi mozgalomba. Nem tudtam többé összeegyeztetni otthoni életemet forradalmi nézeteimmel. Úgy éreztem, szakítanom kell családommal. Újból otthagytam otthonomat. Alindössze tizenhat éves voltam. In _J ál letem további során mindig a magam kenyerét ettem. Eleinte a katonai raktárban voltam napszámos. Tömegszálláson ágyrajáró. Nyomorogtam. Megtanultam, mit jelent Magyarországon dolgozónak lenni. Szívesen vállaltam a nélkülözést. Forradalmár voltam. Ez azzal tudatosodott bennem, hogy hozzájutottam a tudományos kommunizmus alapdokumentumához, Marx és Engels Kommunista Kiáltványához. (1896-ban jelent meg először magyarul.) A Kommunista Kiáltvány óriási hatással volt reám. Fiatal korom ellenére már eddig is élt bennem a szocializmus gondolatköre. A Kiáltvány megismerésével számos, előttem addig nem tisztázott gondolat világosodott meg. Egyben a világtörténelem marxista felfogású elmélete. Segítségével jutottam belső igazságérzethez, erőhöz, lelkesedéshez, ami a továbbiakban erőt adott ahhoz, hogy az elkövetkező időkben a szocialistakommunista meggyőződésemért a harcot, majd a szenvedést, börtönt vállaljam. Ahogy a füzetet olvastam, nem hittem volna, rövidesen mennyi forradalmi szál köt majd a Kommunista Kiáltvány magyar fordításának szerkesztőjéhez, az 1871-ben született Bokányi Dezsőhöz. Kőfaragósegédként húszéves korától az akkoriban kialakuló magyar munkásmozgalom részese, majd vezetője. Nem végzett iskolát. Korának mégis egyik legműveltebb és legnépszerűbb vezetője. Több nyelven beszélt. Megismerkedhettem vele. Szép férfi volt. A hangja csodálatos. Szónoklata az akkor még hangszóró nélküli világban betöltötte az Országház előtti nagy teret. Tízezrek jöttek el az itt meghirdetett szocialista nagygyűlésre, hogy meghallgassák a nagy néptribunt, Bokányit. A Szociáldemokrata Párt részéről az 1918-as polgári forradalom aktív támogatója. Ekkor még ellenezte a Kommunisták Magyarországi Pártjának a politikáját. 1919 márciusában már, hogy a szocializmus magyarországi megvalósítását elősegítse, támogatta a Szociáldemokrata és Kommunista Párt egyesülését. A Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács tagja. Munkaügyi népbiztos. A Vörös Hadsereg II. hadtesté-22