Budapest, 1980. (18. évfolyam)

4. szám április - Makay György: Anyagminőség — életminőség

ELETMINŐSÉG Volt rá eset, hogy a fűszerhamisítókat árujukkal együtt megégették, a tejhamisítók szájába tölcsért dugtak, és addig itatták őket, míg meg nem fulladtak bevezették a műhelymunka el­lenőrzését. A fő szempont a megbízható minőség biztosítása volt. Hosszú ideig egyedül az építő iparosoknál nem találha­tó céhellenőrzés, valószínűleg azért, mivel az építkezés terve­zője, irányítója egyben az ellen­őrzési feladatokat is ellátta. A falrakást az építőmesterek (pal­lérok) irányították, őket archi­tektoroknak vagy magister ope­risnek nevezték, és csupán az építőmunkásokat irányították. Az építkezés egészére a di­rector vagy rector fabriciae (építőmester) ügyelt. Nem véletlen, hogy a legrész­letesebb és legszigorúbb előírá­sokat és ellenőrzést az ötvös­(arany-, ezüstműves) céheknél találjuk. A budai jogkönyv 99. szakasza előírta, hogy a céh­mesterek hetenként kötelesek ellenőrizni a céhtagok munkáját. A két „mívlátó" vagy „látó­mester" (Zeichenmeister) a céh legtekintélyesebb tisztségviselő­je. A „próbát", azaz az összeté­tel vizsgálatát az alcéhmester végezte, akinek a szakismerete­ken kívül „különösen járatos­nak" kellett lennie az arany és ezüst próbázásában. Ha a vizs­gált nemesfém tárgy megfelelt az előírásoknak, akkor ütötte bele a kamarai kémlőmester a hite­lesítő bélyegzőt. A budai öt­vöscéh megbízhatósága annyira elismert volt, hogy 1473-ban még a kolozsvári ötvöscéh vi­tás ügyében is ők döntöttek. 1867-ben az állami Nemesfém Vizsgáló és Hitelesítő Intézet vette át ezt a munkát, és alkal­mazta a budai „városjegyeket", illetve a pestr „próba" (P) je­gyet. Az élelmiszer-ellenőrzés Az élelmiszer-hamisítás oly gyakori volt a középkorban, hogy az ellenőrző szerveknek a legszigorúbb büntetéseket kel­lett kiróniuk a visszaélések meg­akadályozására. Volt rá eset, hogy a fűszerhamisítókat árujuk­kal együtt megégették, a tejha­misítók szájába tölcsért dug­tak, és addig itatták őket, míg meg nem fulladtak. Ennek elle­nére szaporodtak a súlyos mér­gezések, a járványok az élelmi­szerhibák sokasága miatt. Hosz­szú időbe telt, amíg kidolgozták a kémiai elemző élelmiszer-vizs­gálatokat. 1840 és 1850 között még egyedül Molnár Gábor gyógyszerész feladata volt a Ró­kus-kórház patikájában kiala­kított laboratóriumban Pest-Bu­da élelmiszereinek kémiai vizs­gálata. Kezdetleges eszközeivel igen sok, ma is elfogadható vizs­gálatot végzett. Elismeréskép­pen mint „törvényszéki chemi­kust" 1867-ben „városi vegyész­szé" nevezték ki. Az első önálló Élelmiszervizsgáló Kémiai Inté­zetet Ballá Mátyás szervezte meg a három város egyesítése­kor, 1873. november 17-én a Fő­reáltanodában, a mai Toldy Fe­renc Gimnáziumban. Később a Gerlóczy u. 17-ben működött az intézet korszerű berende­zéssel. Az első világháború után a fő­városi élelmiszerminták 70,2 szá­zaléka adott rossz eredményt, de 1931-ben csupán 8 százalék. 1935-ben áttértek a próbavéte­les vizsgálatokra. A vásárcsarno­kokban már a beszállításnál ott voltak a húsvizsgáló állomás el­lenőrei, s a helyszínen vett próba­mennyiséget az intézetbe küld­ték vizsgálatra, avagy rögtön el­kobozták a nem megfelelő árut. A második világháború után hozták létre az Élelmiszer El­lenőrző Intézetek rendszerét. Jelenleg összefogott irányítás­sal a Központi Élelmiszer- és Vegyvizsgáló Intézet, valamint az Élelmiszerkutató Intézet együtt dolgozik a honi minőség­fejlesztésre alkalmas teljes, vagy­is a termelőtől a fogyasztóig tartó ellenőrző, szabályozó rend­szer kifejlesztésén. Ágyúcsőpróba a középkorban Tejvizsgálat 1935-ben a Józsefvárosi pályaudvaron

Next

/
Thumbnails
Contents