Budapest, 1980. (18. évfolyam)

4. szám április - Makay György: Anyagminőség — életminőség

Az országos mérésügy kifejlődése Mérés nélkül nincs helyes értékítélet, jól szabályozott életvitel. A mérték és mérésügy kérdéseivel foglalkozott már Zsigmond király és császár is. A Pest városának 1703-ban adott kiváltságlevél pedig előírta: „Egyedül a tanácsnak áll hatalmában szárazáru, valamint folyadékmérők súlyának és mértékének ellenőrzése." A vásártereken mérlegházakat állítottak fel — alig korszerűbb felszereléssel, mint a középkorban —, és itt az ellenőrző mérlegelés mellett hitelesített mérőeszközök kölcsönzésével is foglalkoztak. A XIX. századtól azonban csupán a mértékhitelesítést tartották fenn a városkapitány számára, a többi tevékenység gyakorlását bérbe adták. Tuschek Jakab pesti kádármester például „Akózó intézet" felállításának az engedélyéért folyamodott a tanácshoz. Az engedélyt megkapta, igazoló bélyegzőként a város címerét használhatta, amikor 1851. június 5-én megkezdte működését. 1854. május 19-én a Helytartó Tanács határozata szerint mértékhitelesítő intézeteket kellett Pesten és Budán felállítani. 1861-ben a Tuschek-féle épületből először a Heinrich-laktanyába költözött az intézet, majd 1868-ban a Sertéskereskedők útja és a Bodzafa utca kereszteződésében (Nagykörút és Népszínház utca sarok) építették fel Pest első önálló Mértékhitelesítő Hivatalát. 1914-ben új, központi épületet építettek a Köztemető út 20/a alatt (ma Mező Imre út). 1923-ban a villamosipari termékek mérőeszközeinek a hivatala épült fel a Németvölgyi úton. Itt működik 1952-óta az Országos Mérésügyi Hivatal. A technikai ellenőrzés Az Ipari Védegylet által 1872-ben létrehozott Ipar Múzeumot, vagyis a technológiai fejlődést bemutató oktató intézményt, melynek a helye először a Beleznai-kertben, később a Kerepesi út 9. sz. alatt volt, 1883-ban az állam Műszaki Ipar Múzeum (MIM) névvel saját kezelésébe vette, és Hauszmann Alajos tervei szerint épült kétemeletes palotába költöztette át. A MIM rendkívül sokféle ellenőrzést és vizsgálatot végzett: elektrotechnikai anyagok, készülékek, műszerek, vas-, fém-és faanyagok kémiai és fizikai, azaz szilárdsági ellenőrzését, vizsgálta a kazánokat, a fűtéstechnikai berendezéseket, a munkagépek, motorok és gyártóeszközök (nem használták még a Werkzeugmaschine szóból fordított szerszámgép szavunkat) használhatóságát és minőségellenőrzését. 1910-ben megkezdődött Európa egyik legkorszerűbb anyagvizsgáló létesítményének, a budafoki Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézet (IKAI) épületeinek a kiépítése. Az intézet tervezője, felépítésének felügyelője maga az első igazgató: Gerstler Miklós királyi iparfelügyelő volt. Az IKAI 1919-ig működött, azután a megváltozott gazdasági és politikai helyzet miatt megszüntették. Lebontása oly tökéletesen sikerült, hogy sem a helyén létesített üzemek vezetői, de még a Fővárosi Tanács által kiadott,.Budapest XXII. kerületének története" c. kiadvány sem tudnak a létezéséről. Közben 1900 és 1907 között a Technológiai Ipar Múzeum (TIM) feladata volt az iparosok ellenőrzése. 1919 után a József krt. 6. sz. alatt új feladattal és új néven működött mint a magy. kir. Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet (TAI). 1933-ban a TAI létszáma 33 fő, állami dotációja 175 000 pengő. (1958-ban 22 ipari ellenőrző intézetünk működött 1557 fővel és 53 000 000 Ft dotációval.) Jellemző az agrárcentrikus beállítottságra, hogy ugyanekkor a mezőgazdasági ellenőrző intézetek száma 26 volt, 277 dolgozót foglalkoztattak, működésükhöz 2 200 000 pengővel járult hozzá az állam. A második világháború után 1950. december 21-ig működött a TAI. Ekkor átszervezték Ipari Minőség Ellenőrző Intézetté (IMEl). Ez országos hatáskörű felügyelő és döntő szerv lett, amely hagyományosan szigorú és megvesztegethetetlen Vnunkájával rövidesen szembekerült az ötvenes évek mindenáron mennyiségi tervteljesítésre törekvő iparvezetőivel. Három év alatt 11 igazgató mondott le. A következmény: 1953-ban megjelent a 6115-ös NT rendelet, amely az IMEI azonnali megszüntetését és állományának a szétosztását tartalmazta. Ekkor alakult ki a ma is működő 22 ellenőrző intézet. A jelenleg — fővárosunk különböző pontjain — működő, kereken 100 minőségellenőrzéssel foglalkozó intézet közül a legnagyobb és a legjobb a KERMI, de a 2001' 1974. MT rendelet kiadása óta a többi ellenőrző intézet is kezd áttérni a statikus minőségvizsgáló tevékenységről a dinamikusabb minőségirányítás megvalósítására. Kazán, hajó, vasút Az 1800-as évek elején Magyarország összes gőzgépeinek a száma 9 volt. 1860-ban még mindig csak 480 gőzgép működött, összesen 8134 LE teljesítménnyel. Ennyit ma egyetlen korszerű dízelmozdony teljesít. A gőzgép legveszélyesebb része a gőzkazán. A hozzá nem értő kezelés, a kezdetleges anyagvizsgálatok következtében megbízhatatlan tulajdonságú acélok miatt sok szerencsétlenség történt. A Spiez-féle likőrgyárban például a túlnyomás okozta 13 ember halálát, köztük a tulajdonos 4 éves kisfiáét. Voltak kazánok, amelyeknek a darabjait 20 km távolságra lelték meg a robbanás helyétől. Az ilyen súlyos esetek hatására a közvélemény (!) kényszerítette ki a megbízható anyagvizsgálatok és az üzemi biztonságot szavatoló ellenőrzés kifejlesztését. Először a hajógőzgépeknél, azután a vasúti mozdonykazánoknál vezették be — életbiztonsági szempontok miatt — a szigorú ellenőrzést. Magyarországon a 22790/1 886 sz. kormányrendelet kötelezte a kazán- és gőzhajó-tulajdonosokat a „belső revízió" elvégzésére és az „ellenőrzési szemle" megtartására. A MÁV kezdetben a szabványos katonai ellenőrzést igyekezett maga is követni, de 1880 körül már külső — műegyetemi — szakértőt bíztak meg a vas- és fémanyagok fizikai, kémiai vizsgálatával. Az 1887. évi költségvetés lehetővé tette, hogy a budapesti Fűtőház- és Főműhelyben vegytani laboratóriumot szervezzen meg Grittner Albert. 1890-ben már a Salgótarjáni út 3. sz. alatt működött a MÁV Vegyészeti Laboratóriuma. Később vas, fém, szén, olaj, víz és egyéb anyagok vizsgálatával is foglalkoztak. 1945 után a MÁV vezérigazgatóságának szakszolgálati szervei úgy tervezték, hogy központi átvételi intézetet létesítenek, de végül is a meglevő vegyészeti laboratóriumot bővítették ki átvételi ellenőrzéssel megbízott szakemberekkel. A Műegyetem szerepe Az eddigiekből is kitűnt.'hogy a Műegyetemnek milyen nagy része volt az ellenőrző vizsgálatok módszereinek a kidolgozásában, tökéletesítésében. 1871 és 72 között Pálóczy Horváth Ignác állította fel az első műegyetemi vizsgáló laboratóriumot. Matematikaprofesszor volt, és ő vizsgált hazánkban először építőanyagokat. Utóda, Nagy Dezső már a cement vizsgálatát is bevezette. A kormány 1894-ben a Műegyetem Műszaki Mechanikai Laboratóriumához hatósági kísérleti állomást szerveztetett az „építő- és szerkezeti anyagok mechanikai tulajdonságainak vizsgálatára". Ezt fejlesztette tovább Rejtő Sándor professzor, korának sokoldalú, kiemelkedően tehetséges szakembere. Ő alapította a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületét, volt iparfelügyelő, és megválasztották a VI. New York-i anyagvizsgáló kongreszszus díszelnökévé. Az üvegtechnikai laboratórium vezetője: Kiss Károly 1896 februárjában már röntgenlaboratóriumot szervezett. (Röntgen 1895. november 18-án tartotta első bemutatóját!) Napjainkban a műszaki egyetemi laboratóriumok feladatai megváltoztak. Elsőrendű céljuk az iparban hasznosan alkalmazható, korszerű oktatási anyag kidolgozása, hogy a megszerzett tudás alapján a mérnökök a termelésben jó minőséget tudjanak előállítani — lehetőség szerint — a legtermékenyebb módon. Az első elektrotechnikai vizsgálatokat is a Műegyetem végezte, majd a Posta rendezett be vizsgálati laboratóriumot, ahol 1914 előtt már oszcilloszkóppal vizsgáltak! A villamosipar tőkeerős volt, így a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE), amely 1924-ben alkotta meg a szabványokat, 1934-ben megnyitotta gazdagon berendezett első vizsgáló állomását. Ez később a Váci útról átköltözött az Elektromos Művek Csáki utcai erőművének az épületébe, a Visegrádi utcai oldalra, a 74. sz. alá. 1955-ben a KGM átépítette a Váci út 48/a—b számú épületet, azóta itt dolgozik a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet (MEEI). Talán kiderül ebből a vázlatos áttekintésből, hogy a tudomány, a technika — és ezzel összefüggésben — a társadalom fejlődése elképzelhetetlen az ellenőrzés nélkül. De a szónak van egy morális tartalma is, amely az egyes emberre éppúgy vonatkozik, mint a nagyobb közösségre. Jó, ha erre is gondolunk. 36