Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Pereházy Károly: Vasból vert csipkék

Egy település arculatát nem­csak a beépítési mód vagy a házak formája, stílusa határozza meg, hanem az épületek tartozékai, a rangos müiparos munkák is. A kiegyezést követő gazdasági fel­lendülés időszakában Budapes­ten reprezentatív gazdasági és kulturális palotákat emeltek. A számos munkaalkalom a vidékiek tömegét vonzotta a fővárosba, minek következtében fellendült a bérházépítkezés is. Ekkor ala­kult ki a Sugár út (Népköztár­saság útja) és a Nagykörút mai arculata, s kezdődött Lipótvá­ros és Lágymányos kiépülése. Nemcsak síkban terjeszkedett azonban a város, hanem magas­ságban is: már több emeletes házakat építettek. E nagyarányú munkákhoz az elsőrangú tervezők és kivitelezők mellett kiváló iparosokra, így mű­kovácsokra is szükség volt. Ezért lehetett különleges teljesítményt nyújtó korszaka kovácsoltvas-mű­vességünknek a XIX. század utol­só és a XX. század első évtizede. A különféle stílusok tobzódása jel­lemezte e két évtized építészetét és kovácsoltvas-művességét is. Az épületek architektúrája és ková­csoltvas tartozékai nemes har­móniába olvadtak. Ez a szinkron a szecesszióban is folytatódott. A gót, a barokk és a reneszánsz stílusjegyeket az imbolygó vona­lak, a „cigarettafüst"-minták vál­tották fel, és megjelentek a népi ihletésű díszítések, majd a két világháború között tér vissza is­mét az építészet és a vasművesség az eklektikához, amikor az épüle­tek díszes műkovács szerkezetei­ben normává csontosodik a neo­barokk. Addig is városszerte pompás díszekkel ékesített kapuk, erkélyrácsok készülnek, amelyek művészetileg gyakran értékeseb­bek, mint maga az épület. Egyes mesterek felülemelked­tek a zárjavító, tűzhelykészítő ipa­rosság színvonalán. Művészek voltak a szó igazi értelmében. Mesterségüket alaposan elsajátí­tották. Az iparrajziskolai stúdi­umok, a külföldi mestereknél el­töltött idő nemcsak ismereteiket bővítette, hanem ízlésüket is pal­lérozta. Technikai, mesterségbeli tudásuk művészi invencióval pá-A lebontott Alkotás utcai ház kapujának részlete A szerző felvételei VESZELYEZTETETT MUTARGYAK PEREHÁZY KÁROLY Vasból vert csipkék Néhány évvel ezelőtt pompás barokk kopogtatót szerelt le egy ismeretlen „műgyűjtő" az Úri utca 20. számú ház kapujáról. Sorra eltűnnek a régi kovácsoltvas kapuk, ablakrácsok. Helyükre uniformizált, stílustalan fémszerkezetek kerülnek. rosult. Tagjai voltak az Országos Magyar Iparművészeti Társulat­nak, rendszeresen részt vettek annak kiállításain. Nevük napjainkra kikopott az emlékezetből: méltatlanul felej­tettük el őket. Alpár Ede, Arkay Sándor, Bírd Antal, Forreider Jó­zsef, Lepter János, Páder Nándor, Pick Ede, Schwartz Antal, Szulzt­berger József, Vágó Ignác nevét ma már sokan nem ismerik, de azok is kevesen vannak, akiknek ismerősen cseng a századforduló legnagyobb magyar műkovács­egyéniségének, Jungfer Gyulának neve. E mesterek mindegyike alaposan ismerte mindazokat a szabályokat és törvényszerűsége­ket, amelyek a praktikumot, a rendeltetésszerű használhatósá­got és az esztétikumot egyesí­tik. Az eklektika építészei a törté­nelmi stílusokhoz igazodva, a homlokzatokat párkányokkal ta­golták, a fülkékbe olykor szob­rokat helyeztek, a kapualjakat falfestményekkel díszítették, a lépcsőházak ablakait esetenként festett üvegezéssel készítették. Némelyik parádés ház (főleg a Népköztársaság útján) tobzódik a díszekben. Ha ezeket eltávolít­juk, vagy veszni hagyjuk, unal­mas, száraz épületet, szánalmas kopottságot kapunk eredményül. Mégis mennyi elpusztult a mű­vészi kovácsolással készült rá­csokból, kapukból. Számosat romba döntött a háború, a vas­gyűjtésnek is sok esett áldozatul. A rongálok és gyűjtők is jelentős kárt tettek bennük. Számtalan akantuszlevelétől megfosztott rács, „emlékbe" elvitt rozetta, „begyűjtött" rocaille árulkodik vandál pusztítók tevékenységé­ről. A díszeiket vesztő rácsok nap­ról napra kopaszabbá silányul­nak. Egy Bieber Károly kovácsolta nagyszerű rácsos ajtó pesti üzlet belső helyiségeit díszítette közel egy évtizedig. A bolt átépítésekor szőrén-szálán eltűnt. Semmit nem tudunk hollétéről. Sem az üzlet, sem az építkezés vezetői nem tud­nak felvilágosítással szolgálni. Mintegy két-három éve pompás barokk kopogtatót szerelt le egy mohó „műgyűjtő" az Úri utca 20. számú ház kapujáról. Játékos vo-17

Next

/
Thumbnails
Contents