Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Pereházy Károly: Vasból vert csipkék

Vasból vert csipkék nalú alátétfoglalata ma is ott árválkodik, figyelmeztetve a csonkításra. De nemcsak a háború és a rontás ördögei pusztítják ezeket az emlékeinket, hanem a figyelmetlenség vagy — mondjuk ki bátran — a közömbösség, a nemtörődömség, is tizedelte és tizedeli őket. Javításukat, mázolásukat állandóan halasztgatják, a falánk rozsda pedig e becses műtárgyakat sem kíméli, és az elmaradt javítás, karbantartás következtében előbb-utóbb utoléri őket a szomorú vég, a lebontás. Préselt fémszerkezetekre cserélik ki őket, pedig a szaporodó üvegezett Sérült ajtódisz fémajtók szinte uniformizálják a várost. Szomorúan regisztráljuk a művészi kovácsolású szerkezetek fogyatkozását napjainkban. Van, aki tollat ragad és ír például az „Itt a budapestiek beszélnek" rovathoz, miként ezt egy fővárosi lakos tette az Alpári Gyula 22. és a Molnár u. i. sz. házak „vasveretű" kapuinak megsemmisülése láttán. A Marx tér 4. számú ház egykori kapuja Szecessziós vaskapu a Bajza utcában. A háborúban elpusztult