Budapest, 1980. (18. évfolyam)

4. szám április - Kőháti Zsolt: Emlékezés egy kétkedő hívőre

Csigó László felvétele Emlékezés egy kétkedő hívőre Egy esztendeje, 1979. április 4-én hunyt el lapunk alapító főszerkesztője: Mesterházi Lajos •Jem ott lelt órök nyugvóhelyet, ahol életmentő hamis okmányokhoz másolt adatokat a sírkövekről: a Farkasréten, Buda fölött — melyért mint kerületi párttitkár is oly sokat tett —, hanem egy tágabb politikai és nemzeti megbecsülés jeleként: a Mező Imre úti temetőben, díszsírhelyen. Nem következett be, amit egyik írásában sugallt — hagyatkozó emelkedettségét iróniával palástolva —: egészséges szerveit, testrészeit a rászorulók gyógyítására használják föl. Annak rendje és módja szerint búcsúztattuk el: más az élet rendje és más az irodalomé. Csakhogy Mesterházi Lajos, az író mégsem tűrte a kegyelet — bár minden szempontból helyes és méltányos — megnyilatkozásait. Ő, a béna, a guruló karosszékhez rögzített (aki maga szorult egészségadományra, nemhogy másoknak juttathatott volna belőle), gondolataival, kötetbe mentett vagy még besorolandó műveivel, különösen az utóbbi hét esztendő munkáival olyannyira jelen van közöttünk, ahogyan a leghivalkodóbb testi erőnlét sem tehet jelenvalóbbá. Vegyük már észre, hogy esztendőkig hozzá jártunk iskolába. Nem volt nehéz tanítványává szegődni, szenvedélyes tanító volt, abból a ritka fajtából, mely nem csupán kisugároz, hanem maga is gyarapodik az őt körülvevő közegtől, akárcsak hallgatóságtól. Tanítva tanult. „Valami önéletrajzfélét írok mostanában" — vallotta be 1976. május elsején, állampolgári iskolájának afféle beköszöntőjében. S ekkortájt beszélt az Inosztrannaja Lityeratura című szovjet folyóirat hasábjain is arról, hogy életének summázatát készül megfogalmazni. „Egy politikai Chaplin történeté"-n munkálkodott, örömmel véve, ha félbeszakítják, s valami friss dologról cseveghet, cserélhet eszmét (lévén a beszélgetés művészetének is egyik utolsó nagymestere). Politikai Chaplin: ez valami olyasfélét jelenthetett (s A bánatos bohóc címadása is erre vall), hogy Mesterházi nem a mindenáron politizálni akarók eltökéltségével szállt a közéleti cselekvés küzdőterére, hanem fokozatosan jutott el oda, egyszerű, köznapi emberként, ha tetszik: kisemberként, hiszen a hírnév csak később, irodalmi sikerei nyomán vette körül személyét. Mindörökre befejezetlen maradt ez az önéletrajzi mű (mely bizonyára az Egyes szóm első' személyben, az Isten méretre s a Vakáció folytatása, egyszersmind újraélése lett volna), de következtethetünk hangnemére, gondolatfűzésére, stílusára s főképp: célkitűzésére az utóbbi négy esztendő több írásából. Élete legfontosabb tanulságának ő maga a jól, kedvvel és hozzáértéssel végzett minőségi munkát tartotta. Ez kapcsolta össze az SZKP XXV. kongresszusának határozatát A Prométheusz-rejtély egyik ragyogó érvelésével; a minőséggel saját magunkat becsüljük meg, a minőség a legjobb „befektetés", s már lelki szemei előtt látott egy (ma is még) utópikus apróhirdetést: ,,A kerületi HKI szorgalmas, jól dolgozó kőművest keres." Még saját (tréfás öniróniával lekicsinyellt) főnöki tevékenységét is előhozta, hogy a közös töprenkedés példatárát gyarapítsa vele, s egy minőségre hangolt társadalmi közérzet, közfelfogás kialakulását segítse. Tudnivaló, hogy Mesterházinál az egyes szám első személy könnyeden váltott át többes szám első személyre, hiszen az író egy roppant nagy s egyre növekvő tábor — az elkötelezettek, szívük s cselekedeteik szerint is baloldaliak — képviseletében szólt mindig. Ily módon szólította (Petőfitől kölcsönzött kifejezéssel) „régi játszótársait", azt az író- és kritikusnemzedéket, melyet az 1956-os ellenforradalom utáni értékzavar közepette egyesek lemondóan vagy rágalmazás, sértés célzatával „meszesgödör-nemzedéknek" hívtak. Terjedelmes dolgozatok tanulságával vetekedett az a bravúros csoportkép, amelyet Mesterházi Lajos készített: ,,Lehetetlen (...) nem észrevennünk a krónikásán realista Fekete Gyula, az onirikus Mándy, a mediterrán novellát Hunyady óta legmagasabb szinten képviselő Karinthy, az - esszéizáló Major Ottó és a többiek írásai közt a sajátságosa erre a korosztályra jellemző azonos tudomást! Ezért van az, hogy ezeknek 22